Kanadai Magyar Munkás - Új Szó, 1967-1968 (39. évfolyam, 1-49. szám)
1967-10-19 / 12. szám
Kanadai Magyar Munkás Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in cash Vol. XXXIX. évf. No. 12. szám Toronto, Ont. 1967 október 19 .—Pr_ Ára 10 cent A BÉKETÜNTETÉS NAGY NAPJA CSATLAKOZZUNK SZOMBATON, OKTÓBER 21-ÉN, A BÉKEMENETHEZ* NINCS most nagyobb felelőssége a békére vágyó embernek, mint az, hogy követelje a vietnami háború megállítását. Október — mint lapunk korábbi számai is közölték — a békemozgósítás hónapja, október 21 pedig a békefelvonulás nagy napja, amikor Torontóban, Winnipegen, Vancouverben stb. nagy tüntető kiállások fogják követelni: “Álljon meg a háború Vietnamban!” A különböző békemozgalmi tömörülések közös tüntetése lesz ez. A tüntetések, a mozgósítás szervezőivel együtt reméljük mi is, hogy most, miután a kanadai külügyminiszter is felszólította az amerikai kormányt, szüntesse meg Észak-Vietnam bombázását, minden eddiginél nagyobb tömegek fognak csatlakozni a vietnami háború megszüntetését követelő megmozduláshoz. Lapunk olvasóinak sem lehet most fontosabb feladata, mint a béketüntetések támogatása október 21-én és 22- én. Álljon meg a meddő vitatkozás arról, hogy ki kezdte és ki akarja folytatni a vietnami háborút, vagy az izraeli—arab háborút? Meg kell állítani! Ez a legfontosabb tennivaló. Elnyomónak és elnyomottnak, támadó félnek és a megtámadott félnek egyformán azt kiáltja a békemozgósítás, hogy: “Meg kell állítani a háborút!” Állítsa meg a háborút elsősorban is az amerikai imperializmus Vietnamban. Állítsa meg a háborút az angol imperializmus Rhodéziában, a belga imperializmus Kongóban, a portugál imperializmus pedig Mozambique-ban. A vitatkozók figyelmét pedig felhívjuk egyebek között a Toronto Star október 2. számának vezércikkére, melynek címe ezt kérdezte: “Ki a világbéke tényleges veszélyeztetője?” Azt felelte a vezércikk a címben feltett kérdésre, hogy Johnson elnök, aki azzal igazolja a vietnami háborúját, hogy a monolitikus kommunizmus világhóditásra készül. “Ez nem igaz — mondja a vezércikk — mert nincs monolitikus kommunizmus, amely világhódításra készülne.” Más szörnyeteg készül világhódításra, s azt akarja leplezni Johnson elnök nyomorult érvelése. Erről a következőképpen iti nevezett lap vezércikke: “Az amerikai katonaigyáripari komplexum, amely ellen figyelmeztetett Eisenhowerutolsó elnöki beszédében, az készül világhódításra. Meghízott és felbátorodott az amerikai katonai-ipari komplexum a vietnami háborúban”, folytatta a vezércikk,és a 70 milliárd dolláros háborús költségvetés minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az egymással szövetkezett katonai és ipari hatalom lesz úrrá a honvédelmi és a külpolitikán. Az elnök, akinek vezérelvei trónra ültették a militaristákat és gazdagítják a gyárosokat, most arról beszél, hogy ő biztonságossá akarja tenni a világot unokáink számára. Ha az amerikai politika militarizálását nem állítják meg, nem lesznek unokák, akik miatt búsulnunk kellene. Amerika meggondolatlan beavatkozó állam. Nem a megosztott kommunizmus fenyegeti a világbékét.” Ezt mondta a hatalmas liberális napilap vezércikke, ami szintén felkelti bennünk azt a reményt, hogy egyre többen — az eddig semleges emberekből is többen — állnak majd ki a jövőben mellénk a világbéke veszélyeztetői ellen. az Életszínvonalat fenyegeti SHARP PÉNZÜGYMINISZTER TULAJDONKÉPPEN bérmunkások, munkabérek ellen irányult Sharp pénzügyminiszter azon fenyegetése, hogy nehezíteni fogja az adóterheket, ha a szakszervezetek nem mondanak le bérköveteléseikről, a tőke pedig nem fog megelégedni a mai profithozammal. Elsősorban a munkabéreket okolta Sharp az árak emelkedéséért, a pénz vásárlóképességének csökkenéséért. A profitot csak kényszerűségből említettte, hogy annak kapcsán megtámadhassa a munkabéreket. Sharp fenyegetése pontosan akkor hangzott el, amikor sztrájkkal követelte az autóipari szakszervezet az amerikai és a kanadai munkabérek egy nevezőre hozását. Ezzel szemben felszólította Sharp parlamenti nyilatkozatában a munkásokat, hogy ne követeljenek további bérjavítást, mert ha követelni fognak, adóemeléssel fog rajtuk bosszút állni. Más szóval azt, amit bérjavítással nyertek, adóban fogja tőlük elvenni, vásárlóképességüket meg fogja csonkítani. Feladatának tekinti a pénzügyminiszter a munkabérek rögzítését, a nép jövedelmének megrövidítését. Szólt persze az árak ellen is. De milyen értelemben ? Szólt a profit ellen is. De mire gondolt? Nem azokat az árakat ostorozta, amelyeket az élelmiszerüzletekben fizetnek a háziasszonyok, hanem a Kanadában előállított és külföldön értékesített áruk árait. A kanadai termékek világpiaci árát támadta, s amikor azt mondta, hogy a profitot is nagyobb adóval fogja büntetni, minden óvodás gyerek tudta, hogy füllent a pénzügyminiszter, hiszen a gyárosok abban a pillanatban emelik az árakat, amelyben a profitjukra magasabb adót kell fizetniök. A profit adóját mindenkor a vásárló közönség fizeti. Kinek spórol? Megrettent a pénzügyminiszter, megrettent a Pearson-kormány attól, hogy az autóipari szakszervezet nem fogja megengedni a kanadai nép életszínvonalának rögzítését, az amerikai életszínvonal alatt tartását. A kanadai General Motors, Ford, Chrysler, Rambler American stb. amerikai milliomosoké. Azoknak spórol Sharp pénzügyminiszter úr. Amerikai milliomosok nem akarnak a kanadai munkásaiknak amerikai munkabért fizetni, mert Kanadában a normálisnál magasabb profitot akarnak behajtani. Ezért fizetnek 40 centel kevesebb órabért a kanadai gyáraikban dolgozó munkásoknak. A többi amerikai milliomosok is ezt teszik a kanadai üzemeikben. A Pearson-kormány az amerikai milliomosok végrehajtó bizottsága. Amerikai milliomosok javára takarékoskodik a munkabérekkel. Munkanélküliséggel is megfenyegette a bérjavítást követelő munkásokat. Miért? Mert leplezni akarja azt a valóságot, hogy a kormány a tőke ügynöksége.Ezt akarja eltakarni a munkások szeme elől akkor is, amikor ipari stagnálással fenyeget. De csak bárgyú emberek hiszik el neki, hogy ipari hanyatlást, munkanélküliséget, a kanadai áruk külföldi árversenyének elvesztését egyedül az fogja okozni,hogy a kanadai munkás az amerikai munkás bérével egyenlő bért követel és kap majd meg. Csak a vak nem látja, hogy a pénzügyminiszter és kormánya ahelyett, hogy magasabb tömegvásárlóképességen alapuló nemzetgazdaságot akarna, olyan gazdaságért kardoskodik, amely megvédi a monopóliumok normálisnál is magasabb profitját még akkor is, ha azzal elszegényíti a népet. A pénzügyminiszter azt akarja, hogy a kanadai áruk a világpiacon alacsony munkabérek révén legyenek versenyképesek. Más szóval a munkás és a farmer szubvenciózza a kanadai árukat a világpiacon. Az autóipari szakszervezet azonban tudtára adta a pénzügyminiszternek, ho..y Kanada nem maradhat örökre alacsony munkabérek országa. Veszélyben lesz ez a harc, de csak akkor, ha a többi szakszervezetek magára hagyják az autóipari szakszervezetet. Jordánia tiltakozott a zsidó falvak ellen MEGDÖBBENÉSSEL tiltakozott Jordánia az ellen, hogy Izrael a közel-keleti háború alatt megszállt arab területeken zsidó falvak létesítését eszközli. Jordánia benyújtotta tiltakozását Ammanban az amerikai, brit, francia és szovjet nagykövetségeknek. Hivattkozott a jordániai kormány tiltakozása arra, hogy ez az izraeli eljárás semmibe veszi az ENSZ alapokmányát és a nemzetközi törvényeket. Az izraeli kormány, mint ismeretes, a Jordán folyó nyugati partvidék szíriai fennsíkján akar zsidó településeket építeni. SZÉGYENHÍRREL KAPCSOLATBAN EMLÍTETTE A TORONTO STAR A “MAGYAR ÉLET” CÍMÉT Kalapáccsal támadt egy huligán a “Magyar Élet” autójából egy egyetemi tanárra DR. ROBERT Fenn a Torontói Egyetem államtudományi karának professzora, az Újdemokrata Párt (NDP) híve, hétfőn, október 9-én, a torontói St. Andrew választókerületben Adam Fürstenberg NDP-jelölt nyomtatványait terjesztette, amikor valaki kirontott egy autóból és kalapácsot forgatva kezében, trágár szavak üvöltözésével nekiment a fiatal egyetemi tanárnak. Az esetről a liberális napisajtó október 12-én a következőképpen jelentett: Amit a Torontói Egyetem professzora Robert Fenn cselekedett, elég ártatlan dolog volt az ő megítélése szerint; követte a demokráciában szokásos demokratikus eljárást úgy, ahogy az illik az egyetem államtudományi karának tagjához. Közben felfedezett egy kicsivel többet, mint amennyit szeretett volna, a demokratikus eljárásról. Fenn professzor támogatója és kampányaktivistája az Újdemokrata Párt képviselőjelöltjének, Adam Fürstenbergnek. Hóna alatt egy táskában kottaköteget és Fürstenberg választási nyomtatványait, falra, fára szegecselhető jelszavas táblácskáit vitte. A Huron és a Bloor utcák sarkán látott két embert, amint propagandatáblákat szegeltek fel a konzervatív Grossman javítóintézetügyi miniszter javára. Megállt és figyelte őket. Megállt, mert a demokratikus processzus egyik ténye a St. Andrew's kerületben az, hogy Fürstenberg falragaszai és táblái szakadatlanul letépődnek, és a professzor biztos akart lenni abban, hogy azok a táblák, amelyeket ő szegez fel, felszegezve maradnak, vagy azon esetben, ha azokat Grossman tábláival takarják el, jelenthesse Grossman propagandairodáján, így hát feljegyezte annak az autónak a rendszámát (license plate number), amely berregő motorjával várt arra a két emberre, akiket ő figyelt amíg munkájukat végezték. Kirohant egy dühös ember Az autóból — mondotta Fenn professzor — kirontott egy dühös ember. “Káromkodott rám,trágár szavakkal szidott engem mindenféle aljas szocialistának, még ocsmányabb szavakkal nevezett engem kommunistának”, mondotta a professzor, “és le akarta tépni a zenetáskám fedelét, amelyen feljegyeztem az autó rendszámát. Vállamnál fogva kezdett lökdösni, megtántorított, de a legrosszabb a dologban az volt, hogy kalapács volt a kezében, nem ütött meg, de hadonászott vele. “Féltem egy kicsit. Ez az alak nagyon fel volt háborodva, nem tudtam mit fog tenni dühében.” A jelenet nem tartott sokáig. A két felirat-szegelő ember lecsillapította a rámtámadó gépkocsivezetőt, aki berregő motorral rájuk várt, majd mind (Folytatása a 2. oldalon) PÁPAI BÉKEKÉRELEM PÁL pápa újabb békekérelme a vietnami háború mielőbbi megszüntetését sürgette. Pál pápa felkínálta békeközvetítő szolgálatát. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a fegyverletétel után a megkínzott vietnami népnek megadatik az alkalom, hogy háborítatlanul élhessen a szabadság, függetlenség és országépítés légkörében. Kijelentette a pápa, hogy készen áll elősegíteni a béketárgyalások megkezdését.