Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-22 / 17. szám
Hazádnak !^g Ír Légy füve óh magyar! Émf iWBf jA ~ JjB Vörösmarty MjB JM A H W New Word Second class mail registration number 1821 Volume 41. évfolyam — No. 17. szám Toronto, Ont. 1969 november 22 Ára 10 cent Tüntető ezrek követelték Torontóban: 1. INTEZE AZ IDŐ LEJÁRT, NIKON KIFELÉ VIETNAMBÓL!" SZOMBAT, november 15-e, ebben az 1969-es esztendőben a civilizált emberiség viharvert útján olyan mérföldkövet állított fel, amelyre évezredek emberi vágya, álma, óhaja íródott fel, kemény elhatározással, tettekben kifejezett dübörgő léptekkel, hangos morajlással; az ember legszebb jelszava, életének legnemesebb jelleme íródott e mérföldkőre, egyetlen szóban: BÉKÉT! — BÉKÉT VIETNAMBAN! Utcákra, terekre, gyűléstermekbe, templomokba, tantermekbe s más gyülekező helyekre világszerte embermilliók özönlöttek ezen a napon, milliók csendes otthonaikban tüntettek a kivonulókkal; türelmetlen, hangos követelésekkel, ájtatos imákkal, rokonszenves érzésekkel, szónokok buzdító szavaival adták tudtára e milliók Amerika hadurainak, a halál aratásán hízó hadiszállítóknak : vessenek véget a vietnami nép mészárlásának, anyák, gyermekek hamuvá, húscafattá, nyomorékká égetésének, egy egész ország, egy ősi civilizáció felperzselésének. Ez az emberi jellemből kivetkőzött meztelen agresszió rendítette meg Nixon és militarista társaságának hátországát is, s ébresztette fel az amerikaiak millióinak lelkiismeretét arra,hogy megálljt kiáltson a vietnami esztelen vérengzés ellen, hogy hazája becsületére haladéktalan és feltétel nélküli kivonulást követeljen Vietnamból. S ahogy milliók sorakoztak fel világszerte a múlt szombaton Washingtonba felvonuló legalább negyedmillió amerikai békeharcos mellé, úgy Kanada is felzárkózott. Kanadában is milliók ébrednek tudatára annak, hogy Vietnam több már a részére is mint humánus rokonszenv megnyilatkozás, mint morális felelősség; érzi azt is már, hogy az amerikai imperializmus szennyes háborúja gazdasági életünk megrontója, hogy a nyomasztó infláció, a mind erőszakosabb amerikai benyomulás gazdasági, szellemi, morális életünkbe ennek a részt.jósló háborúnak a közvetlen következménye. Alapjában ez az oka az egész fiatal generáció nyugtalanságának, lázadó türelmetlenségének, s esetenként rombolásba hajszoló idegességének. A jelenében Vietnam áll előtte példaként: halált okádó fegyverek nyomán vér hullatömeggel borított kietlenné tarolt föld, a jövőjében mit lát? — feje fölött lebegni szüntelen a kísérteties, mindent megsemmisítéssel fenyegető nukleáris fegyvereket. Csoda-e ha a reménytelenség, kilátástalanság öleli karjaiba, ha értelmetlenné válik számára a munka, tanulás, az alkotó kedv. Az élet ösztöne, a béke vágya hajtotta az utcára a múlt szombaton azt a sokezernyi ifjúságot Torontóban is, akik — az öttől tizenötezerre becsült — tüntető tömeg legalább nyolcvan százalékát tették ki. Szombat délután egy órára hirdette meg a gyülekezőt a Vietnam Mobilization Committee, a tüntetés szervezője, de már a déli órában gyülekezett az ifjúság, s 1 órára már hatalmas tömeg költötte meg a Queen’s Park déli térségét, ahol emelt hangulatban, gitárok kísérete mellett békedalok hangjainál sorakoztak az oszlopok, vagy kéttucatnyi, különböző pártok, szervezetek, egyesületek, intézmények, csoportjai sorakoztak fel. A vietnami háborút elítélő jelszavak, követelések, figyelmeztetések tucatjai táblákon, transparenseken hirdették, kiáltották az egyöntetű akaratot, ami mind egy mondatba, a Kanadai Békekongresszus röpiratának tömör jelszavába folyt ,össze: “STOP THE WAR, MR. PRESIDENT!” Éles, hideg szél feszítette ki a táblák erdejéből is kiemelkedő zászlókat, mikor a menet háromnegyed kettő körül, mint attól megdagadt folyam ömlött ki a Queen’s Parkból és hömpölygött végig a College St.-en, s éles kanyarral fordult a Bay St. széles úttestére s marsolt a Városháza Térre. A menet élén a Vietnam Mozgósító Bizottság testülete haladt, s utánuk tömött sorokban az egyetemi ifjúság, a középiskolák diáksága, a Kanadai Nők Kongresszusa, a Békekongreszus, az ukránok, zsidók kultúrszervezetei, a World Federalist csoport, az NDP, a Kommunista Párt, az Ifjú Kommunista Liga, Vietnam a Vietnamiaké csoportja, a szélsőbalosokat is magában foglaló új bal fiatal népes serege, marsoltak az autómunkások (UAW), a ZSÁKUTCÁBAN AZ AMERIKAI IMPERIALIZMUS Írta: Rácz László MINDJÁRT elöljáróban kijelentem, hogy nem a vietnami piszkos háborúról akarok véleményt nyilvánítani. Mert ma már nem szorul bizonyításra, hogy az amerikai imperializmus Délkelet-Ázsiában leplezetlenül terjeszkedni akaró külpolitikája csúfosan meghiúsult. Csakúgy, mint a második világháború végével új életre ébredt francia imperializmus háborús vállalkozása ugyanott. Ez alkalommal az amerikai imperializmus egy másik égető problémáját, Latin-Amerika zűrzavaros helyzetét kívánom megvilágítani. Abból az alkalomból, hogy Nixon elnök október 31 -i elvi jelentőségű sajtónyilatkozatában kiutat ajánlott ebből a nyilvánvalóan átlábolhatatlan útvesztőből.Mindjárt leszögezem, hogy az ipari és katonai uralkodó csoport buzgó szószólója, Nixon javaslatai Latin-Amerikát illetőleg a semminél is kevesebbet érnek. Pedig több mint kilenc hónapi gondolkodási idő állt rendelkezésére. Nem is szólva arról, hogy előzőleg tanácsadója és Latin-Amerika viszonyainak minden hájjal megkent szakértője, Nelson Rockefeller, összesen 82 pontban részletezte számára a tennivalókat. Hogy miként lehetne az amerikai imperializmus süllyedő hajóját biztos révbe irányítani. Minden jel arra mutat, hogy Nixon — Rockefeller javaslatainak nagy részét — túl radikálisnak találta és elvetette. Mert nem hajlandó elismerni, hogy az amerikai imperializmus ezen a földrészen zsákutcába jutott, honnan nincsen kiút. Mindenképpen érthető a csalódás és elkeseredés az amerikai érdekelt imperialista kérök részéről. Hiszen az amerikai neo-kolonializmus legértékesebb és kiadósabb piacának közelgő elvesztése fenyeget. Latin- Amerika u.i. nem csak földrajzi közelsége és természeti kincsekben való gazdagsága, hanem főként ipari visszamaradottsága miatt, évtizedek óta milliárdos gyarmati jövedelmet juttat a különböző amerikai trösztök és nagyipari vállalatok részvényeseinek. Hogy ez a gyarmati extra-profit mennyire túlhaladja a nagytőke munkanélküli jövedelmét magában az USA-ban, hadd álljanak itt a következő hivatalos adatok (az Egyesült Nemzetek statisztikája és a nagytőke sajtója, a “FORTUNE" közlései alapján): (Folytatása a 8. oldalon) A VILLONGÁSOK GYÖKEREI FELHÍVTA a közfigyelmet a sajtó, rádió és néhány televízió program a társadalmunkban sűrűn megismétlődő nyugtalanságra, villongásra és az erőszak alkalmazására. A tárgyanyagot öszszeállító “szakemberek” állítják, hogy a marakodás, verekedés, patvarkodás, erőszakoskodás, villongás az emberek alaptermészete. Az ember fejlődéstörténelme ennek ellenkezőjét bizonyítja. Az ember lényegileg társadalmi lény, szeret embertárvillanyipari munkások (UE) szakszervezetei — a wellandi UE osztag soraiban több magyar is —, a puebeci nemzeti mozgalom képviselői, a nemzetiségi csoportok tagjai, a munkás—diák egyesülés, az Egyesült Farmmunkások Uniója és még számos más aktív békecsoport, köztük az Amerikai Száműzöttek Uniója,az amerikai hadseregből dezertált és behívást megtagadók itt élő tagjai. Az impozáns tüntető menet oszlopait metsző szél fogadta a Városház Téren, de azt nem érezte senki, a tömeget hevítette a szónokok beszédei és a saját elszánt akarata, s aztán még az is, amikor egy 30—35 főnyi ellentüntető csoport bevonult a térre, egy ukrán, jugoszláv, litván vegyes csőcselék, a fasiszta Birch Society néhány tagjával keverve. Láttukra (Folytatása a 2. oldalon) savai közösen, együttműködve dolgozn, kerüli az összecsapásokat, nem szereti a perpatvart, ellenzi a háborúkat, nem akar erőszak halálos áldozata lenni. Az ember heves kifakadásait provokáció okozza a legtöbb esetben, erőszak alkalmazására bizonyos érdekkörök tanítják, ráveszik az embereket. Tud az erőszak alkalmazására betanított ember erőszakos lenni, szó sincs róla, de az erőszak alkalmazása, a mások életére támadás nem alaptermészete az embernek. Legalábbis nem alaptermészete a kiegyensúlyozott, a normális embernek. Hamis az az elmélet, hogy az ember alaptermészete parancsolja a kilengéseket, a fegyelmezetlenséget, a duhajkodást. Politikailag reakciós elmélet ez, mely igazolni akarja a tőkés rendszer kizsákmányolást és háborúcsinálást. A katona azért megy háborúba ölni, mert besorozták, erőszak alkalmazására tanították, vagy mert elhitették vele, hogy a tőkések érdeke az ő érdeke is. Az emberek észjárása és magaviselete azt a társadalmat tükrözi, amelyben él. A tőkés rendszerben az erőszakot belenevelik az emberekbe. A beteg kapitalista rendszer nevel beteg lelkű, abnormális embereket. A tőkés rendszer légköre erőszakkal van megfertőzve. A kapitalizmus szentesíti az erőszakot, magasztalja, dicsőíti az erőszakot. Dr. Fredric Wertham mondotta : “Az emberi erőszak prototípusa az az ember, aki meggyilkolja a másik embert. A gyilkolás nem közönséges eset . . . megsemmisít egy pillanat alatt egy emberi organizmust és annak minden lehetőségeit. Rémes kérdés elé állít ez bennünket. Az áldozattal kell rokonszenveznünk.” Az egyéni gyilkosság, az egyes emberek által elkövetett emberölés jelentősége elhalványul például a náci Németország öldöklése vagy az Egyesült Államok vietnami tömegmészárlása mellett. Dr. Wetham a kérdés gyökerére mutatott: szentnek és sérthetetlennek kellene lennie az emberi életnek. Rengeteg társadalmi probléma egyike az erőszak. Amíg a szocialista országokban igyekszik a vezetés megteremteni az Új Embert, az erőszaktól undorodó embert, addig olyan társadalmi rendszert akarnak építeni, amely kigyomlálja az emberekből a hajlamot erőszak alkalmazására, neveli az embereket szeretetre, embertársaik iránti megértésre, hogy az élet szebb és jobb lehessen. Kötelessége lenne minden ország társadalmának lehetővé tenni mindenki számára, hogy elfoglalhassa a neki való helyet a társadalomban és örömmel végezze munkáját, boldog lehessen. Bolond társadalomban okosan élni nem könnyű dolog. Becstelen társadalomban becsületesnek lenni igen nehéz dolog.