Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-14 / 28. szám
1970 február 14 ÚJ SZÓ AZ AUTÓIPARI FRONT . Hamarosan megkezdődnek a kanadai és az amerikai autópiaai munkások és az autóipar tulajdonosainak képviselői között az 1970-es bértárgyalások. Az autóipari hatalmasságok propagandája mindkét országban engedékenységre akarja megdolgozni a szervezett dolgozókat. Szeretnék a munkások harciasságát lecsapolni. A Chrysler-gyárak Dodgerészlegében dolgozó Hamtramck, Mich.-i munkás nyilatkozata rávilágít az autóipari gazdák taktikájának egy részére. Túlórázásra kötelezik a munkásokat, majd menesztik őket. íme a Dodge-munkás nyilatkozata. Komor kezdete van az 1970-es évnek számunkra. Városom napisajtójának első oldalán, nagy fejléc közli: “Az autóipar 41,000 munkást meneszt. A General Motors 12 szerelő üzemet zár le néhány napra és elbocsájt 3,800 röviddel ezelőtt felvett munkást. A Ford-gyárak ebben a hónapban 29,000 autóval kevesebbet termelnek, mert másfél millió eladatlan múlt évi és idei gyártmányú új autó vár vevőkre.” Ahol én dolgozom és a Chrysler más telepein, beleértve Detroitot és Windsort is, január első hetében 37,000 munkást menesztettek. A gyárigazgatóság nem nyilatkozik, csak azt mondja, hogy maradjunk otthon, később majd visszahívnak bennünket. Úgy látszik, hogy az autóeladás elérte csúcsfokát, 7 hónappal hamarabb, mint a múlt évben vagy a múlt év előtti években, mert az autóárak magasak, a háborús infláció elszegényít bennünket. Hol a hiba? A Chrysler-igazgatóság elsőnek jelentette, hogy meglassult az autók értékesítése. Hasonlóan nyilatkozott a General Motors és a Ford is. A piac zsugorodásának okára természetesen nem mutatnak rá. Egyelőre azonban csak a Chrysler zárt le teljesen. Milyen kihatással van ez a Chrysler-munkásokra ? A Chrysler-részlet 1-es számú vonala, amely a Barracuda, Dart és a Challenger nevű kocsikat adja ki, nálunk, Hamtramck, Michiganben, zárva volt december 19 és január 12 között. Ez alatt az idő alatt velem együtt 3,500 vesztette el keresetét. A menesztett munkások fele nem jogosult munkanélküli pótsegélyre, mert egy évnél rövidebb időt dolgoztunk. Nem nehéz elképzelni, hogyan teltek el ünnepnapjaink heti 50 dollár munkanélküli biztosításon. A hamtramcki Dodge-gyár főrészlege állítja elő a Valiant Duster nevű középnagyságú kocsikat, valamint a Challengerkocsikat, ugyancsak a 2-es számú vonalon. Ezeknek a kocsiknak a gyártása december 23 és január 5 között szünetelt, majd egy heti termelés után ismét lezárt és 5,500 embert menesztett. Fele ezeknek a munkásoknak nem jogosult teljes munkanélküli kártérítésre, mert 7 évnél kevesebb ideje dolgoznak. Sokan csak az utolsó két év óta dolgoztak. Csak az a munkás jogosult megkapni kártérítésül keresetének 95 százalékát aki legalább 7 évet dolgozott. Provokálnak Az történik a leépítések folyamatában, hogy nem a termeléscsökkentés arányában bocsájtják el a munkásokat,hanem többet, vagyis ugyanannyi kocsi előállítására kevesebb munkást hívnak vissza, mert a munkát meggyorsítják. Ezzel természetesen sztrájkot provokálnak, vagy tiltakozó munkabeszüntetéseket, ami kedvez a vállalatnak, mert kevés a rendelés. Erős provokáció hatása alatt tört ki sztrájk a General Motors Fisher Body telepének 2-es számú Szerelő vonalán Flint, Michiganban, szeptember 24-én. A Chrysler is lehetetlenné szeretné tenni a munkások szolidaritását a leépítésekkel, mielőtt megkezdődnek a szerződésújító és bértárgyalások. Hoszszú, forró és éheztető nyarat kívánnak nekünk az autóbárók. Minden elképzelhető módon odahatnak, hogy olcsón megússzák a bértárgyalásokat 1970-ben. Mint ismeretes, őrületesen túlóráztattak bennünket, amikor megkezdték az 1970-es modellek gyártását. Sok munkás oly sokat túlórázott, hogy heti keresete elérte a $250-t. Ennek véget vetettek. Senki sem keres ma többet heti $125-nál. Az elbocsájtottak százai persze semmit sem keresnek. Ha a szakszervezetünk és a Chrysler között érvényesített szerződés nem tette volna a túlórázást kötelezővé, senkit sem dolgoztathattak volna hetenként 7 napot, aminek köszönhetjük, hogy most munka nélkül vagyunk. Olyan szerződésre van szükségünk, amely nem kötelez el bennünket túlórázásra. Garantálnia kell az új szerződésnek a túlórázás önkéntességét, hogy ne kelljen 4 hónapon át őrületes iramban dolgoznunk, aztán egyre kevesebbet, majd semmit, így bántak velünk akkor is, amikor még nem volt szakszervezetünk. Évente 8 hónapon át keveset vagy semmit sem dolgoztunk. Baleseteket okoz A túlórázás veszélyt jelent. A fáradt, kimerült munkás elveszti éberségét, figyelmességét és minden pillanatban baleset érheti. Az autóipar 1969-ben kétmilliárd dollár ($2,000,000,000) tiszta hasznot hajtott be. Ugyanannyit mint 1968-ban és 1967- ben. Ebből a pénzből fizethet az autóipar heti 40 órás munkabért heti 30 órás munkahétért. Mutogatják a művezetők, előmunkások és a tisztviselők a munkásoknak, hogy a sajtó jelentései szerint az autógyárak igazgatóságainak tagjai lemondanak most a bonuszról, ám elhallgatják azt, hogy 1968-ban és 1967-ben hétmillió dollárt kaptak bonusz címén. $1,557,739,736 osztalékot fizettek ki a kanadai részvénytársaságok a részvényeseiknek 1969-ben, túlszárnyalva minden előbbi kifizetéseket közel 6 százalékkal. Ezzel szemben az 1968. évi ugyancsak rekordtörő osztalékkifizetések összege egy milliárd 476,995,410 dollár volt. Az utolsó 11 év során minden egyes évben növekedett a részvényesek jövedelme. A Bongard, Leslie and Co. ezen jelentését a Torontóban megjelenő országos forgalmú konzervatív “Globe and Mail” nevű napilap közölte. ★ ★ ★ Az Állami Statisztikai Hivatal (DBS) jelentette, hogy a múlt év októberében a munkanélküliek száma 8,142,000 (Toronto Star) . 4 4 Kanada főbb iparaiban túlszárnyalták a bérjavítások az áremelkedést a múlt évben 2 százalékkal. Ily arányú volt tehát a tényleges bérjavítás. Ezt a szövetségi kormány munkaügyi minisztériuma állapította meg 636 vezető iparban dolgozó 1,730,000 szervezett munkás kollektív szerződésének alapján. (Globe and Mail) 4 4 4 177,800,000 bushel búzát és lisztet szállított külföldre az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Argentína az 1969. termésévben augusztustól számítva, ami 12 százalékos csökkenést jelent az előző évi exporthoz képest. Kanada búzafeleslege 1,534,600,000 bushel. Sohasem volt Kanadának ennyi eladatlan búzája. (Globe and Mail) Tények-Adatok ★ ★ * 1 A NAGYVÁLLALATOK 1968. évi profitja—adóbevallások alapján —$2,754,000,000 volt ... A részvényeseknek $3,987,000,000 jutott. (Országos Statisztikai Hivatal). LAKOSSÁG 1966-BAN Afrika 311,000,000 Észak-Amerika 294,000,000 Dél-Amerika 166,000,000 Ázsia 1,827,000,000 Európa 448,000,000 Szovjetunió 231,000,000 Óceánia 17,500,000 Összesen 3,295,000,000 3 oldal iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Üdvözöltük a "Hetek Csoportja" még élő hírneves festőművészét Hét jeles festőművész, Frank Carmichael, Lawren Harris, A. Y. Jackson, Franz Johnston, Arthur Lismer, J. E. H. MacDonald és Fredrick Varley, kiket a kanadai történelem 1920 óta “Group of Seven” néven ismer, a múlt század vége felé kezdték rajzolni szeretett szülőföldjük tájait, országépítő népét; festeni mindent, amit ez az ország a látó szemeken jelent, nyomorlakásoktól kezdve palotákig, szépségektől áradó, színes tájaktól kezdve a bűztől áradó, szennyes, fertőzött vizű kikötőkig. A “Group of Seven” utolsó élő tagjával, a 88 éves Mr. Alexander Y. Jacksonnal február 1-én volt kiváltságom találkozni, feleségem és 19 éves fiunk társaságában, a Torontótól 20 mérföldre, északi irányban található Kleinburg város peremén elterülő McMichael Conservation Collection of Art csodálatos épületének elbűvölő képcsarnokai egyikében. Megilletődötten üdvözöltük őt élete művészetének, az ő Kanadájának elgondolkoztató légkörében. Körülöttünk, az óriási teremben, az ő rajzai és festményei tükrözték Kanadát és népét. Az egyik falon, hatalmas betűkkel, ez volt olvasható: “A. Y. Jackson’s Canada.” Ez a több mint 500 rajzot és festményt jelentő elkápráztató galéria Robert McMichael és felesége tulajdona volt 1965-ig, amikor a dúsgazdag fiatal házaspár a kormánynak ajándékozta, hogy mindenki ingyenesen tanulmányozhassa, gyönyörködhessen a “Group of Seven” és más művészek Kanadáról készített lenyűgöző, megrendítő, de sok esetben derűt látó művészetében. Az agastyán Mr. Jackson, ülve maradt rajzasztalánál, amikor velünk erősen, de melegen kezet szorított. (Később kezet szorítottunk Mr. McMichaellel is.) Nem kívánt dicsérő szavakat hallani művészetéről. Gyorsan átváltott arra, hogy keresztnevén szólította Kanada főkormányzóját, aki őt az ország nevében magas kitünetésben részesített. Csattogó kacajjal mesélt a főkormányzóval kötött barátságáról. Mr. Jackson művészetének hősei az alkotó, dolgozó kanadaiak; származás, faj, vallás, politikai filozófia alapján senkit sem különböztet meg. Hősei a szegény farmer, az ipari munkás, a falusi kisember, de a hazafias kapitalista is. Kívülről-belülről ismeri Kanadát és népét. Szive tele részvéttel a dolgozó nép iránt. Szeretettel rajzolta, festette az országépítő nép életét és sok esetben végsőkig feszült drámaisággal. Mindenkor érezte a dolgozó emberek lelki háborgásait. Nemcsak hegyeket és völgyeket festett meg csodálatos színekkel, megfestette azt is, ami a társadalmi életben, a gazdasági életben csúcsokat, parancsnoki hidat, magaslatot, hatalmat vagy völgyeket, a szennycsatorna szintjénél alig magasabb életszintet jelent. Művészete tükrözi azt, ami és aki fent van, de azt is, ami és aki lent van. Az óriási képcsarnok épületeit az ősi birtokon, elhagyott, lerombolt, vagy a haladásnak, városbővülésnek, fejlesztésnek helyet adó, eltávolított ősi farmépületek, falusi házak gerendáiból épített falak alkotják, óriási “log cabin”-ok benyomását keltve. Egy igen régi faépület érintetlenül áll a portán, amelyet a McMichael házaspár Tapawingonak nevez. (Az indián “Tapawingo” szó magyar fordításban “örömhely.”) A sokszáz holdas, dimbes-dombos, vadregényes, helyenként sűrű erdős, rengeteg örökzöldes foltokkal díszített birtok közepén épült a képcsarnok, autók számára nagy parkoló térrel, gyermekek számára gyepszőnyeges játszótérrel. Elfelejti a látogató a teret a tágas képcsarnokban. Tavasz fakad, nyár lángol, ősz pompázik a sok festményen, brilliáns művészetben. Mintegy 15 teremben él Kanada frissen, erőteljesen, büszkén, függetlenül idegen eluralástól. Fantasztikus látvány tárul a látogatók elé minden teremben ! És ingyenesen. Egy hazáját szerető kapitalista házaspár jóvoltából. Ez a házaspár különösen a fiatalokban szeretné ébresztgetni a hazaszeretetet, a büszkeséget hazájukra. Bájos diáklányok fogadják a látogatókat a galéria egyenruhájában minden szombaton és vasárnap délután 1 órától fél 6-ig. Zárva van a galéria hétfőn és kedden. (Sd.) KÉPÜNKÖN balról A. Y. Jackson festőművész, jobbra a McMichael házaspár Mr. Jackson egyik remekműve előtt, a galéria megnyitó ünnepélyén.