Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-14 / 32. szám
1970 március 14 Zűrzavaros medicare Quebec, New Brunswick és Prince Edward Island lakossága kivételével minden kanadait fedez a medicare valamelyik formája. De a befizetés és a kifizetés, illetékbeszedés és a biztosítási összegek kifizetése zagyva gyakorlat, amely politikai bajokat okoz a tartományi kormánynak. A befizetés azzal kezdődik, hogy minden jövedelmi adót fizetőtől behajt az ottawai kormány adótöbbletet a finoman “Social Development” címkével ellátott alapra. Az így behajtott pénzeket a tartományok medicare kasszájának támogatására fordítja a szövetségi kormány azzal a feltétellel, hogy a tartományok átfogó, mindenkit felölelő medicare-ben részesítik lakosaikat, olyanban, amely érvényben marad a biztosított felek számára tekintet nélkül arra, hogy hányszor költöznek más tartományba. Minden jövedelmi adót fizető személy fizet be illetéket a szövetségi kormány medicare-kasszájába “surtax” (adótöbblet) címén. Ráadásul a tartományi kormányok is hajtanak be medicare-illetékeket a szövetségi kormánynak befizetett adótöbbleten kívül. A befizetések összege tartományonként különböző. Az ontarioi kormány hajtja be a legnagyobb összegeket, $14.75-t havonta családonként. Ezzel szemben Manitoba csak $1.10-t szed be családonként havonta. Nova Scotia és Newfoundland pedig semmit sem. A korábbi konzervatív kormány magas medicare-illetékét az új NDP-kormány csökkentette $1.10-re. Schreyer manitobai miniszterelnök azzal tette lehetővé az alacsonyabb medicare-illeté- ket, hogy több adót vetett ki a magasabb jövedelmekre és a nagyvállalatokra. Saskatchewanban is alacsony volt a medicare-illeték a CCF-kormány alatt. A liberális Thatcher miniszterelnök, hogy fizetniök kell a feleknek gyógykezelési díjat, amikor orvoshoz mennek, vagy az orvos megy ki hozzájuk. Nova Scotia és Newfoundland, noha a lakosságnak sokkal nagyobb része él szegénységben, s ezért sokkal többet kell kifizetnie közsegélyen élők eltartására, mint Ontariónak, nem hajt be külön medicare-illetéket senkitől. Québec még mindig vonakodik szövetségi medicare-pénz elfogadásától. Akik nem rendelkeznek egyénileg befizetett medicare-biztosítással, azok gyógykezelési költségeit a tartományi kormány pótolja. Québecben a medicare-illetéket az egyének vagy családok jövedelméhez szabták. A legmagasabb évi illeték $25. EGYENLŐTLEN KIFIZETÉS A kifizetések sem egyenlőek. Elméletileg minden orvos tetszése szerinti díjat igényel a tartományi medicare-pénztárból, valamint azoktól is, akik egyéni biztosítást fizetnek. British Columbiában annyit fizetnek ki a medicare-alapból, amennyit kialkuszik az orvosok szervezete (Medical Association). A gyakorlatban úgy alakul a dolog, hogy az orvos nem küld számlát a páciensének, hanem csak a kormánynak, illetve a hatósági engedéllyel működő biztosító cégnek. Lemond tehát az orvos a betegétől behajtható 10 százalékról. Ám ha a páciens huzamos ideig nagyon beteg, a 10 százalék sokat jelenthet az orvos számára, miért is abba a kísérletbe eshet, hogy behajtja betegén a 10 százalékot. Az orvosok szervezetének határozatai szerint minden orvosnak be kellene hajtania az őt megillető 10 százalékot. A legkapzsiabbak a specialisták. Ezek az orvosok nem mondanak le a 10 százalékról, sőt sokkal többet is beszednek, ahol és amikor lehet. Az ontarioi kormány addig húztavonta a szövetségi medicare-terv elfogadását ,ameddig az orvosok szervezete kívánta, hogy közben az orvosok elég magasra emelhessék díjaikat és ezzel lehetővé tehessék azt is, hogy a privát biztosító cégek “behajtási díj” címén is szedhessenek be pénzeket. Ez okozta a legkellemetlenebb politikai problémát. A tartományi kormány ahelyett, hogy az illetékek csökkentésére használta volna fel a szövetségi kormánytól arra a célra kapott pénzeket, sokkal magasabb befizetési díjakat szabott ki, mint bármely más tartomány. Az ontarioi konzervatív kormány minden áron az orvosokról és a biztosító cégekről kíván gondoskodni, nem a betegekről. A monopóliumokat pedig egyáltalán nem óhajtja megadózni a medicare-illetékek csökkentése érdekében. A kormány ilyen politikája ellen sokan tiltakoztak. Tiltakozik különösen a szakszervezeti és a farmmozgalom. A farmerek tiltakoznak a magas befizetési illetékek ellen, mert azok sok esetben magasabbak, mint volt az a biztosítási díj, amit a szövetkezeti gyógykezelési alapra fizettek be. A szervezett dolgozók nem szeretik azért, mert a szövetségi-tartományi medicare előtt a munkaadókkal kötött szerződéseik kötelezték a munkaadókat minden orvosi költség fedezésére, a szövetségi-tartományi medicare pedig engedélyezi az orvosok számára a 10 százalékos felülfizetés behajtását a betegeken. Ellenszenvvel vették tudomásul a szervezett munkások azt is, hogy orvosok a díjtárgyalást méltóságukon alulinak tekintik. Sokak meggyőződése, hogy a magas medicare-díj annak köszönhető, hogy lemondott az előbbi egészségügyi miniszter, aki erélyesen követelte az ontarioi kormánytól, fordítsa a szövetségi kormánytól kapott medicare-pénzt az illetékek csökkentésére. Politikai megfigyelők szerint azért vesztette el az ontarioi konzervatív kormány a pótválasztást egy olyan kerületben, amely hagyományosan konzervatív volt, mert nem hajlandó a szövetségi kormánytól kapott medicare-pénzt a nép javára fordítani. (London vidékén, a miniszterelnök kerületének szomszédságában vesztett el a kormány pótválasztást. London a biztosító cégek központja.) Manitoba tartományban a magas medicare-illetékek okozták — részben vagy egészében — a konzervatív kormány bukását. Az új NDP-kormány elő intézkedése, Schreyer miniszterelnök vezetése alatt az volt, hogy nagy mértékben csökkentette a medicare-befizetések összegét. A népnek nyújtott ezen kedvezményt a magas jövedelmekre kivetett magasabb adóval egyenlítette ki. Saskatchewanban Thatcher miniszterelnök komoly mértékben csökkentette a népre gyakorolt befolyását azzal, hogy a szociáldemokrata CCF-NDP-kormánytól örökölt medicaret megdrágította. Ez a drágítás különösen az állandóan beteg lakosokra hárított nagy terhet, valamint a legalacsonyabb jövedelmű egyénekre és családokra. Thatcherék máris elvesztettek egy pótválasztást és az NDP úgy érzi, hogy a következő tartományi általános választáson meg fogja buktatni a nép a liberális kormányt. —Az acélipari szakszervezet ’STEEL LABOR’’ c lapjából. TÖBB MINt 10,000 szervezett ipari dolgozó és farmer tüntetett a múlt év decemberében Torontóban, a tartományi parlament előtti téren a konzervatív kormány medicare-zsarolása ellen. Képünkön a tüntető tömeg egy része látható. Mrs. Winnie Miller, a 618-as számú helyi farmszervezet tagja, az országos farmszervezet központi vezetőségének egyetlen nőtagja, azt tanácsolta a farmereknek, a National Farm Union alapító kongresszusán mondott beszédében, hogy hagyják figyelmen kívül az úgynevezett “szakemberek” lári-fári beszédeit, melyek szerint csak úgy segíthet magán a farmer, ha mezőgazdasági szaktanfolyamokon szakemberré válik és megtanulja, hogyan csökkentheti a termesztés önköltségeit. “Ugyanezek a szaktanácsosok —mondotta Mrs. Miller—néhány évvel ezelőtt azt hangoztatták, hogy van világpiacunk, eladhatjuk a gabonát. A világ lakossága növekszik, egyre több élelmiszerre lesz szükség. Felültek a farmerek, egyre több holdat vetettek be, kezdték vásárolni a legújabb mezőgazdasági gépeket, használt gépeiket kijavították, nyakra-főre vásárolták a műtrágyát, vegyszereket, és magas szintre emelték a mezőgazdaságot. Szedték fel a kölcsönöket, fizették a magas kamatokat. Mi lett az eredmény? Emelkedett a termelés önköltsége 49 százalékkal, de a búza ára csak 19 százalékkal. Egyszerre kiesett a hordó feneke, s most mást prédikálnak a “szaktanácsnok” urak. Ahelyett, hogy eladnák a gabonát az éhező világnak, azt hangoztatják, hogy vegyes gazdálkodásra kell áttérnünk, gabonatermesztés helyett jószágot tenyésszünk, létesítsünk sertésfalkákat és juhnyájakat. Ezt tette sok farmer. A szarvasmarha állomány 8 százalékkal, a sertésállomány 40 százalékkal, a juhállomány 5 százalékkal emelkedett.. Douglas Young, a National Farm Union szervezője által vezetett kutatás megállapította, hogy 3 százalékkal csökkentik a farmerek a megművelt földeket, 20 százalékkal több takarmánygabona termesztésére kapcsolnak át, megháromszorozzák az olajnövények termesztését, 50 százalékkal csökkentették gazdasági gépek megvásárlását, 50 százalékkal kevesebb új autót vásárolnak, 80 százalékkal kevesebb műtrágyát, 25 százalékkal kevesebb vegyszereket. A farmerek a lakosság 8 százalékát alkotják, de a nemzeti termelés 40 százalékát ők adják, és természetesen ők állítják elő a legnélkülözhetetlenebb életszükségleteket, az élelmiszereket. Ha tehát a farmerek egytől egyig szervezetbe tömörülnének, minden eddiginél nagyobb lenne a hatalmuk. Egyenlőségért Frank Dietz, a farmerek kongresszusán mondott beszédében sürgette a farmereket: követeljenek a maguk számára olyan elbánást a kormánytól, amilyenben az üzleti, a gyáripari társadalmat részesíti. Kijelentette, hogy a szövetségi kormány és a tartományi kormányok röviddel ezelőtt megtartott konferenciája népbolondítás volt. Mindössze annyit ígértek a gyárosok, hogy a profitjukat nem fogják az előállítási költségek fölé emelni. Közölte Dietz, hogy február 19. óta Kanada minden területén van fiókszerevezete a National Farm Unionnak. Három szervezete működik Prince Edward Islandon, 6 Ontarióban, 10 Manitobában, 18 Saskatchewanban, Albertában 11, British Columbiában. Közölte, hogy Francia- Kanadában most vannak fiókszervezetek alakulóban. A National Farm Union alapító kongresszusán, a megfigyelőkkel együtt hétszázan vettek részt. Dietz szerint még nem minden farmer van tudatában annak, hogy a farmerek a mezőgazdasági gépgyárak, műtrágyagyárak áldozatai, így például kevés farmer tudja azt, hogy az állami Barber-féle bizottság megállapítása szerint az a traktor, amelyért a farmer 8.640 dollárt fizet, a közvetítő ügynökségnek csak 6.307 dollárjába kerül, a gyártási költsége pedig csak $3.786. Ezek az adatok a 90 lóerős traktorokra vonatkoznak. Még hátrányosabb a farmerekre nézve a 130 lóerős traktor megvásárlása. A 130 lóerős traktor, amelyért a farmer $12,103-t fizet, az eladást lebonyolító ügynökség csak $8,835-t fizet, a gyárnak pedig mindössze 5,060 dollárba kerül. Ugyanazt a traktort Angliában 3,521 dollárért állítják elő, és ha többet gyártanának, az előállítási költség nem haladná meg a 3,173 dollárt. Tökéletesített gyártási eljárással 2,786 dollárért is elő lehetne állítani. A szóban lévő traktor gyártásának munkabér költsége Amerikában 574 dollár, Angliában 437. Egy delegátus közölte felszólalásában, hogy a Canadian Cooperativ Implements Ltd. új programja lehetővé teszi a farmerek számára, hogy gépezetet 30 százalékkal olcsóbban kapjanak, ha készpénzzel fizetnek, 42 százalékkal olcsóbban, ha a gép árát egy évvel előre kifizetik. A saskatchewani Gull Lake farmereinek szervezete nőt választott meg elnökül. ORSZÁGOS SZERVEZETTÉ NŐTT A NATIONAL FARM UNION FELHÁBORODÁSSAL olvassa az ország lakossága a sajtóhíreket, melyek arról számolnak be, hogy Kanada roskadásig telt gabona magtárai árnyékában, Saskatchewan tartományban, az Indián és Métis lakosság éhezik. A kormány a beszállítási kvótarendszerre való hivatkozással úgy rendelkezett, hogy a farmerek még ajándékképpen sem adhatnak búzát az éhezőknek. Egyes helyeken a farmerek, bürokrata rendelkezést megszegve, önkéntes kollektívákban maguk őrlik a búzát és szállítják a lisztet az éhes Métis-eknek. ÚJ SZÓ 3 oldal