Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-14 / 32. szám

1970 március 14 ÚJ SZÓ Furcsa-fura "magyarság" A­Z EMIGRÁCIÓS magyar sajtótermé­kek között van egy újság, név sze­­rint a “Kanadai Magyarság”, amely túl­tesz minden más magyar újságon a Ma­gyarország elleni propagandájában. Az újság által végzett propaganda valami­lyen okból kifolyólag olyan érdekes, hogy éredemes róla megemlékezni. A lap nemcsak Magyarországgal kapcsolatban, hanem külpolitikai és a nem magyaror­szági helyzettel kapcsolatban is érdekes vonalat követ. A lap három számát át­nézve (jan. 31, feb. 7 és 14) az a véle­ményem alakult ki ,hogy ennyire szélső­ségesen konzervatív, régimódi, rosszin­dulatú lappal az emigrációban még nem­igen találkoztam. Vegyük például a Ma­gyarországgal kapcsolatos híreket, a “Magyarországról jelentik” fejléc alatt írottakat, szám szerint összesen 31-et, amelyből 14 úgy van megírva, hogy sza­vak, fél- és egész mondatok vannak sok­szor oktalanul összerakva, de úgy, hogy abból az olvasó csak rosszat tudhat meg a szocialista rendszerről. Nézzük csak, hogy milyen is ez a “stílus”? Az ipari épületek tetejéről le kell ta­karítani a havat, nehogy beszakadjanak,­­tekintettel, hogy szigorú tél volt Ma­gyarországon.) Ehhez a hírhez a követ­kezőt fűzi az újság: “A beszakadás jobbára a kommunizmus alatt készült épületek tetejét veszélyeztetik.” Ahhoz az új rendelethez, amely megengedi az ikertelefon-vonalak használatát, vagyis, hogy egy vonalra két vevőt kapcsolja­nak, ilyen kommentárt fűz: “. . . vagyis a különvonalra más előfizetőt is bekap­csolhatnak. Esetleg rendőrségi vonalat is.” Az iparcikk hiánnyal kapcsolatban a megjegyzés így szól: “És még csodál­koznak, hogy egyre jobban utálják a leg­újabb kommunista találmányt: az új mechanizmust”, majd egy másik helyen ugyanehhez a témához: “Különben min­denért sorban állnak, még a rossz ke­nyérért is.” Egy Győri turistaszálló épí­tésénél a liftajtót rossz helyre tették, erről így ír: “Nagy a fejetlenség Ma­gyarországon.” De exporttal kapcsolatos hírhez (élel­miszer) a következőket fűzik: “Hiába, no, kell a dollár, mert a rubelért bagót sem adnak Nyugaton.” A Miskolc-Hat­­vani vasút százéves fenállásáról pedig így: “. . . kezdetben naponta 12 személy és tehervonat közlekedett. A mostani napi forgalmat 100 vonat bonyolítja le, ha hinni lehet a kommunista tudósító­nak?” D­E A TÖBBI írás sem igen különbözik a fentiektől. A volt polgármester “úr”, (Nyíregyházi) így ír: “A kommu­nista igazságszolgáltatás és közigazga­tás buta, rosszindulatú és tehetetlen,” majd máshol meg így: "Ilyen az egész kommunista rendszer, mindenütt csalnak és lopnak. És nincs felelőség . . .” Azt hiszem a volt po­lgármester úr nincs tisztában a KERESZTÉNY ,volt uralko­dó osztályok butaságával és rosszindula­túságával, nem hiszem hogy hallott volna valamit Gabi­élről és Kopernikus­­ról meg a többi tudósról, akiket a jó keresztény egyház és vezetői nemcsak üldöztek, hanem kínozták és kivégezték őket. Ez úgy látszik jóindulatúnak szá­mít. És hogy hol tesz a vezetőség többet a korrupció és lopás beszüntetésére azt hiszem ma már mindenki tudja, hogy nem a keresztény kapitalista országok­ban. Azonban Nyíregyházi úr ezt nem hajlandó észrevenni. A többi cikkekben is találunk hasonló dolgokat. A rosszindulat és butaság ma­gasiskoláját bizonyítja a következő meg­jegyzés ,amely azzal kapcsolatban író­dott, hogy Magyarországon hideg és nagy hó van. A megjegyzés így hangzik: “A Szovjet hideg lehelete.” Hogy mi köze van a hideghez a Szovjetnek, nem írja az író, mert annyira még nem buta, hogy ezt meg is okolja. Az ellentétek is érdekesek egyes cikkekben. Itt van pél­dául egy: “Amióta kommunista uralom van Magyarországon, az országgyűlésen — amelyet alkalomszerűen félévenként legfeljebb 3 napra hívnak össze — még egyetlen ellenzéki javaslat sem hangzott el és nem fordult elő az sem, hogy a kor­mány előterjesztését ne egyhangúlag fo­gadták volna el. Az úgynevezett inter­pellációkat a kommunista pártközpon­tokban fogalmazzák meg és azok elmon­dását rábízzák a fejbólintó Jánosokra . . . Ezzel akarják bizonyítani, hogy az or­szággyűlésre igenis hallgat a rendszer, sőt az országgyűlés határozza meg az ország törvényeit.” Eddig az egyik rész ami ellentmondásosan így folytatódik. “Hogy mennyire nem így van, kiderül a veszprém megyei országgyűlési képvise­lők lázadásának is beillő magatartásából. Január harmadik hetében Pápán meg­tartott értekezletükön kimondták, hogy a rendszer kormányzata egyszerűen rán­gatható báboknak, szavazógépeknek te­kinti őket.” Ebből az olvasó először meg­tudhatja, hogy a képviselők nem ellenzé­kiek, nem szólhatnak a rendszer ellen, de “Hogy mennyire nem így van . . .” azt is megtudják, mert fent említett képvise­lők “lázadásnak” is beillő magatartása bizonyítja ezt. Hol lehet ilyen fokot el­érni intelligenciában, és főleg hol kell így megtanulni írni, nem tudom, milyen iskola kell, de szomorú az, hogy így írnak a magukat újságírónak mondott egyének, akik közül régebben még pol­gármester is volt az egyik. A­Z ILYEN ÚJSÁG és írói akik így írnak, ilyen elfogultan, egyolda­lúan, rosszindulatúan és bután, a saját hazájuk és saját népük ellen, azokról bizony csak azt mondhatjuk, hogy csak addig magyarok ők, ameddig az egyéni érdekük azt megkívánja. Azok, akik mindenáron be akarják bizonyítani, hogy otthon minden rossz és minden rossz azért van, mert szocializmus van és, hogy a vietnámi háború helyes, és Ame­rika vezető szerepe (?) helyes, azoknak a politikai látókörük eléggé szűk és kon­zervatív. Ez azonban nem meglepő, hisz olyanok vannak az írók között, mint pl. Nyíregyházi úr, Nyíregyháza volt pol­gármestere, aki több mint valószínű, visszasírja a “régi szép időket” (már­mint a neki szép időket), akkor nem cso­dálkozunk, hogy ezek az írók nem az új (legyen az liberális vagy szociális) irány felé fordulnak, hanem még mindig visz­­szasírják a régi, feudál-kapitalista idő­ket. Úgy látszik, nem veszik észre, hogy felettük eljárt az idő és elvükkel együtt, ami régimódi, már elvesztették a csatát. Nem csak azért, mert a szocializmus ellen vannak, hanem mert a liberális ka­pitalista irányzatnak is, amelyek, ugyan­úgy, mint a szocialista irányzatok, ellene vannak minden maradi, régmúlt és hasz­nálhatatlan dolgoknak, elveknek és esz­méknek. Éppen ezért veszik ők a két irányzatot egy kalap alá, mert gondolko­dásmódjukban már túl öregek és képte­lenek még annyi haladásra is, amennyit a kapitalista liberalizmus megkíván. —K.O.A. A pusztuló környezet A kimerültség korát éljük. Fenékig kimerí­tettük a nyugati hagyomány erkölcsi kútfor­­rását, és most ott állunk, hogy kimerülnek a fizikai erőforrások, amelyektől függ az emberi faj élettani fennmaradása. A McMaster Egyetem, Hamilton, Ont. “Th­ESTIN” című hetilapja különszámából. Reméljük, sikerülni fog az em­beriségnek végül elhárítani a háborút és annak veszélyét a Föld színéről mindörökre, hogy így megmenthető legyen az élet egy nukleáris olvasztó kemencé­től, de úgy látszik nem attól, hogy belehaljon saját technoló­giája szennyébe. Tükrözi a napisajtó, tv és rá­dió azt az aggodalmat, amely színültig tölti az embereket a levegő, a víz és a talaj megfer­tőzése miatt. Szakemberek szerint a mentés­sel már majdnem teljesen elkés­tünk. Az a kérdés kezdte most foglalkoztatni az embereket hir­telen és halálos komolysággal, hogy: van-e vajon még időnk környezetük megtisztítására? Ekologisták figyelmeztetik a világot, hogy az észak-amerikai földrész olyan hely, ahol az em­berek úgy élnek mintha a jövő­jük kiment volna a divatból, mintha nem lenne holnapjuk. (Ekologisták vagy ekológusok azok a tudósok, akiket a bioló­giai tudományok azon ága fog­lalkoztat, amely a szerves élet és körülményei közötti összefüg­gést taglalja). Az a buta, öntelt elgondolás, hogy mehet a szennyezés, fertő­zés a végtelenségig—hogy a ter­mészet mindent kibír — a cáfoló tények karói közé szorul. Föl­dünk levegője, vize és talaja, melytől az emberi élet folytató­dása függ, nem bír ki mindent a végtelenségig. Ellenkezőleg. Ha­lálos veszedelem fenyeget ben­nünket, mert mindent beszeny­­nyezünk, mindent megfertőzünk. Az amerikai életmód állan­dóan és konokul vétkezik a kör­nyezetünk ellen. Hasonlóképpen a kanadai életmód. A rákfenés gázok, füstök, szennyfellegek lepik el az északamerikai kon­tinens nagyvárosait. Ráüllepsze­­nek, rombolják, rontják a vidé­ket, parkokat, zöld sávokat, nö­vényzetet, fertőzik a folyókat és tavakat. A fertőzés az utolsó 10 év alatt megtizedelte vadállomá­nyunkat. Nem vitás többé, hogy igen komoly veszély fenyegeti az em­beri életet a levegő, víz és talaj fertőzöttsége következtében. Az ökológiai tudomány fényt vet okra és okozatra. Vádló ujjal mutatnak a szakemberek a fer­tőző gyárak, bányák tulajdono­saira, a fertőző mosóporokra, a motoros járművekre, a társadal­mi rendszerre ,amely megengedi a természet fékevesztett megfer­tőzését csak azért, hogy a felső vagyonos osztály, a lakosság parányi kisebbsége szuper­profi­tot nyerhessen. Kezd kibontakozni egy hatal­mas megmozdulás a dolgok meg­változtatásáért. Ma már töme­gek kezdik követelni, hogy vegye elő a kormány a Jobbik eszét, iktasson törvényt a fertőzést okozó bűnözők ellen, mondjon ki szigorú ítéletet és büntessen ke­ményen, mert az emberi élet ér­tékéről van szó. A VÍZFERTŐZÉS különösen Ontario déli részén már eddig is óriási pusztítást vitt végbe. A fertőzött víz elpusztít minden állati és növényi életet. Képünkön e pusztítás nyoma a Lake Erie part­vidékén. A 20-30 lábnyira partramosott fertőzött hordalék émelyítő bűzt terjeszt a nyári melegben és fertőzi a levegőt is. UNESCO-TANFOLYAM Az UNESCO felkérésére és tá­mogatásával Magyarországon 6 hónapos nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam indult. Ezen az Egyesült Arab Köztár­saság, India, Irak, Jordán, Jugo­szlávia, Magyarország, Pakisz­tán, Románia, Szíria, Szudán és Törökország hidrológusai és mérnökei vesznek részt. A mos­tani tanfolyam már a harmadik, amelyet Magyarország az UN­ESCO felkérésére rendez. írja: Eörsi Béla Amerika 1970 évi gazdasági kilátásai Amerika gazdasági kilátásai igen sok tekintetben nem meg­nyugtatók. Majdnem azt mond­hatjuk, hogy minden tekintetben csak az árnyoldalakat érezzük. Ez röviden a következő: a) Ha pénzszűke van (defláció) annak az a jó eredménye, hogy az árak lemennek, a fix fizetésűek és nyugdíjasok könnyebben élhet­nek. b.) Ha pénzbőség van (in­fláció), akkor kevesebb a mun­kanélküliek száma és jobb a ke­reseti lehetőség. Most vizsgáljuk meg, hogy a “nagyszerű” Nixon- Agnew korszakban mi történt? Pénzszűke van — Svájcban a kamatláb 5 százalék, Ameriában 9 százalék, ami megnehezíti a vállalkozást és a házépítést. En­nek dacára, ahelyett, hogy ol­csóbb volna az élet, mindenben árdrágulás van. Például a hús ára 13,8 százalékkal emelkedett az utolsó két évben, autóbusz 13 százalékkal, orvosi segélynyújtás 12,9 százalékkal, saját otthoni kiadások 18 százalékkal, végül a biztosítások 21,4 százalékkal emelkedtek. Ugyanakkor pénzbőség van (infláció). Tehát mindenkinek munkája biztosítva látszik és mégis 5 százalékhoz közeledett a munkanélküliek száma. Ez pe­dig főként a fiatalokat (kezdő­ket) és a színes lakosságot érinti, ahol a munkanélküliség a 10-15 százalékot is eléri. Mit csinál a Nixon-Agnew jobboldalra tolódó ,nagytőkét képviselő, a nép hangjára nem figyelő furcsa kettős? — Harcol az ifjúság (intelligencia-színe­sek) ellen, hogy a déli fehér faj­védő hátramaradt “névtelene­ket” megnyerje. Ilyen politikai irányzat mel­lett egészséges gazdasági politi­kára nem számíthatunk. A meg­lévő jelenségek megfigyelése alapján megállapíthatjuk, hogy: 1) az ipari, bánya, és a közmű­vek termelése hanyatlani fog; 2) a lakosság reális jövedelme és bére az árak emelkedése folytán kevesebb lesz; 3) a fogyasztók kevesebb automobilt, frigidarit, bútort fognak vásárolni, mert nem képesek többre a folyton emelkedő árak és kisebb jövede­lem mellett. Ugyanaz áll a csalá­di házak vételére; 4) dacára, hogy a nagytőke pártja van ural­mon, a tőkebefektetés kevesebb haszonnal fog kecsegtetni. Ezt a new-yorki tőzsde árzuhanása fe­jezi ki a legjobban, mert­ a tőzs­déknek jó előszimatjuk van; 4) a gazdasági terjeszkedés meg­szűk­ül; 6) végül a nemzeti évi jövedelem fejlődése a felére fog csökkenni a tavalyival szemben. (Adatok a U.S. News and World Reportból). Ezt a rosszabbodó helyzetet a jobb (reakciós) oldal a munkás­ság, az ifjúság és a színesek el­len a régi demagógiai módszer­rel a vietnámi szennyes háború folytatására fogja felhasználni. 5 oldal

Next