Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-14 / 32. szám
1970 március 14 ÚJ SZÓ Furcsa-fura "magyarság" AZ EMIGRÁCIÓS magyar sajtótermékek között van egy újság, név szerint a “Kanadai Magyarság”, amely túltesz minden más magyar újságon a Magyarország elleni propagandájában. Az újság által végzett propaganda valamilyen okból kifolyólag olyan érdekes, hogy éredemes róla megemlékezni. A lap nemcsak Magyarországgal kapcsolatban, hanem külpolitikai és a nem magyarországi helyzettel kapcsolatban is érdekes vonalat követ. A lap három számát átnézve (jan. 31, feb. 7 és 14) az a véleményem alakult ki ,hogy ennyire szélsőségesen konzervatív, régimódi, rosszindulatú lappal az emigrációban még nemigen találkoztam. Vegyük például a Magyarországgal kapcsolatos híreket, a “Magyarországról jelentik” fejléc alatt írottakat, szám szerint összesen 31-et, amelyből 14 úgy van megírva, hogy szavak, fél- és egész mondatok vannak sokszor oktalanul összerakva, de úgy, hogy abból az olvasó csak rosszat tudhat meg a szocialista rendszerről. Nézzük csak, hogy milyen is ez a “stílus”? Az ipari épületek tetejéről le kell takarítani a havat, nehogy beszakadjanak,tekintettel, hogy szigorú tél volt Magyarországon.) Ehhez a hírhez a következőt fűzi az újság: “A beszakadás jobbára a kommunizmus alatt készült épületek tetejét veszélyeztetik.” Ahhoz az új rendelethez, amely megengedi az ikertelefon-vonalak használatát, vagyis, hogy egy vonalra két vevőt kapcsoljanak, ilyen kommentárt fűz: “. . . vagyis a különvonalra más előfizetőt is bekapcsolhatnak. Esetleg rendőrségi vonalat is.” Az iparcikk hiánnyal kapcsolatban a megjegyzés így szól: “És még csodálkoznak, hogy egyre jobban utálják a legújabb kommunista találmányt: az új mechanizmust”, majd egy másik helyen ugyanehhez a témához: “Különben mindenért sorban állnak, még a rossz kenyérért is.” Egy Győri turistaszálló építésénél a liftajtót rossz helyre tették, erről így ír: “Nagy a fejetlenség Magyarországon.” De exporttal kapcsolatos hírhez (élelmiszer) a következőket fűzik: “Hiába, no, kell a dollár, mert a rubelért bagót sem adnak Nyugaton.” A Miskolc-Hatvani vasút százéves fenállásáról pedig így: “. . . kezdetben naponta 12 személy és tehervonat közlekedett. A mostani napi forgalmat 100 vonat bonyolítja le, ha hinni lehet a kommunista tudósítónak?” DE A TÖBBI írás sem igen különbözik a fentiektől. A volt polgármester “úr”, (Nyíregyházi) így ír: “A kommunista igazságszolgáltatás és közigazgatás buta, rosszindulatú és tehetetlen,” majd máshol meg így: "Ilyen az egész kommunista rendszer, mindenütt csalnak és lopnak. És nincs felelőség . . .” Azt hiszem a volt polgármester úr nincs tisztában a KERESZTÉNY ,volt uralkodó osztályok butaságával és rosszindulatúságával, nem hiszem hogy hallott volna valamit Gabiélről és Kopernikusról meg a többi tudósról, akiket a jó keresztény egyház és vezetői nemcsak üldöztek, hanem kínozták és kivégezték őket. Ez úgy látszik jóindulatúnak számít. És hogy hol tesz a vezetőség többet a korrupció és lopás beszüntetésére azt hiszem ma már mindenki tudja, hogy nem a keresztény kapitalista országokban. Azonban Nyíregyházi úr ezt nem hajlandó észrevenni. A többi cikkekben is találunk hasonló dolgokat. A rosszindulat és butaság magasiskoláját bizonyítja a következő megjegyzés ,amely azzal kapcsolatban íródott, hogy Magyarországon hideg és nagy hó van. A megjegyzés így hangzik: “A Szovjet hideg lehelete.” Hogy mi köze van a hideghez a Szovjetnek, nem írja az író, mert annyira még nem buta, hogy ezt meg is okolja. Az ellentétek is érdekesek egyes cikkekben. Itt van például egy: “Amióta kommunista uralom van Magyarországon, az országgyűlésen — amelyet alkalomszerűen félévenként legfeljebb 3 napra hívnak össze — még egyetlen ellenzéki javaslat sem hangzott el és nem fordult elő az sem, hogy a kormány előterjesztését ne egyhangúlag fogadták volna el. Az úgynevezett interpellációkat a kommunista pártközpontokban fogalmazzák meg és azok elmondását rábízzák a fejbólintó Jánosokra . . . Ezzel akarják bizonyítani, hogy az országgyűlésre igenis hallgat a rendszer, sőt az országgyűlés határozza meg az ország törvényeit.” Eddig az egyik rész ami ellentmondásosan így folytatódik. “Hogy mennyire nem így van, kiderül a veszprém megyei országgyűlési képviselők lázadásának is beillő magatartásából. Január harmadik hetében Pápán megtartott értekezletükön kimondták, hogy a rendszer kormányzata egyszerűen rángatható báboknak, szavazógépeknek tekinti őket.” Ebből az olvasó először megtudhatja, hogy a képviselők nem ellenzékiek, nem szólhatnak a rendszer ellen, de “Hogy mennyire nem így van . . .” azt is megtudják, mert fent említett képviselők “lázadásnak” is beillő magatartása bizonyítja ezt. Hol lehet ilyen fokot elérni intelligenciában, és főleg hol kell így megtanulni írni, nem tudom, milyen iskola kell, de szomorú az, hogy így írnak a magukat újságírónak mondott egyének, akik közül régebben még polgármester is volt az egyik. AZ ILYEN ÚJSÁG és írói akik így írnak, ilyen elfogultan, egyoldalúan, rosszindulatúan és bután, a saját hazájuk és saját népük ellen, azokról bizony csak azt mondhatjuk, hogy csak addig magyarok ők, ameddig az egyéni érdekük azt megkívánja. Azok, akik mindenáron be akarják bizonyítani, hogy otthon minden rossz és minden rossz azért van, mert szocializmus van és, hogy a vietnámi háború helyes, és Amerika vezető szerepe (?) helyes, azoknak a politikai látókörük eléggé szűk és konzervatív. Ez azonban nem meglepő, hisz olyanok vannak az írók között, mint pl. Nyíregyházi úr, Nyíregyháza volt polgármestere, aki több mint valószínű, visszasírja a “régi szép időket” (mármint a neki szép időket), akkor nem csodálkozunk, hogy ezek az írók nem az új (legyen az liberális vagy szociális) irány felé fordulnak, hanem még mindig viszszasírják a régi, feudál-kapitalista időket. Úgy látszik, nem veszik észre, hogy felettük eljárt az idő és elvükkel együtt, ami régimódi, már elvesztették a csatát. Nem csak azért, mert a szocializmus ellen vannak, hanem mert a liberális kapitalista irányzatnak is, amelyek, ugyanúgy, mint a szocialista irányzatok, ellene vannak minden maradi, régmúlt és használhatatlan dolgoknak, elveknek és eszméknek. Éppen ezért veszik ők a két irányzatot egy kalap alá, mert gondolkodásmódjukban már túl öregek és képtelenek még annyi haladásra is, amennyit a kapitalista liberalizmus megkíván. —K.O.A. A pusztuló környezet A kimerültség korát éljük. Fenékig kimerítettük a nyugati hagyomány erkölcsi kútforrását, és most ott állunk, hogy kimerülnek a fizikai erőforrások, amelyektől függ az emberi faj élettani fennmaradása. A McMaster Egyetem, Hamilton, Ont. “ThESTIN” című hetilapja különszámából. Reméljük, sikerülni fog az emberiségnek végül elhárítani a háborút és annak veszélyét a Föld színéről mindörökre, hogy így megmenthető legyen az élet egy nukleáris olvasztó kemencétől, de úgy látszik nem attól, hogy belehaljon saját technológiája szennyébe. Tükrözi a napisajtó, tv és rádió azt az aggodalmat, amely színültig tölti az embereket a levegő, a víz és a talaj megfertőzése miatt. Szakemberek szerint a mentéssel már majdnem teljesen elkéstünk. Az a kérdés kezdte most foglalkoztatni az embereket hirtelen és halálos komolysággal, hogy: van-e vajon még időnk környezetük megtisztítására? Ekologisták figyelmeztetik a világot, hogy az észak-amerikai földrész olyan hely, ahol az emberek úgy élnek mintha a jövőjük kiment volna a divatból, mintha nem lenne holnapjuk. (Ekologisták vagy ekológusok azok a tudósok, akiket a biológiai tudományok azon ága foglalkoztat, amely a szerves élet és körülményei közötti összefüggést taglalja). Az a buta, öntelt elgondolás, hogy mehet a szennyezés, fertőzés a végtelenségig—hogy a természet mindent kibír — a cáfoló tények karói közé szorul. Földünk levegője, vize és talaja, melytől az emberi élet folytatódása függ, nem bír ki mindent a végtelenségig. Ellenkezőleg. Halálos veszedelem fenyeget bennünket, mert mindent beszenynyezünk, mindent megfertőzünk. Az amerikai életmód állandóan és konokul vétkezik a környezetünk ellen. Hasonlóképpen a kanadai életmód. A rákfenés gázok, füstök, szennyfellegek lepik el az északamerikai kontinens nagyvárosait. Ráüllepszenek, rombolják, rontják a vidéket, parkokat, zöld sávokat, növényzetet, fertőzik a folyókat és tavakat. A fertőzés az utolsó 10 év alatt megtizedelte vadállományunkat. Nem vitás többé, hogy igen komoly veszély fenyegeti az emberi életet a levegő, víz és talaj fertőzöttsége következtében. Az ökológiai tudomány fényt vet okra és okozatra. Vádló ujjal mutatnak a szakemberek a fertőző gyárak, bányák tulajdonosaira, a fertőző mosóporokra, a motoros járművekre, a társadalmi rendszerre ,amely megengedi a természet fékevesztett megfertőzését csak azért, hogy a felső vagyonos osztály, a lakosság parányi kisebbsége szuperprofitot nyerhessen. Kezd kibontakozni egy hatalmas megmozdulás a dolgok megváltoztatásáért. Ma már tömegek kezdik követelni, hogy vegye elő a kormány a Jobbik eszét, iktasson törvényt a fertőzést okozó bűnözők ellen, mondjon ki szigorú ítéletet és büntessen keményen, mert az emberi élet értékéről van szó. A VÍZFERTŐZÉS különösen Ontario déli részén már eddig is óriási pusztítást vitt végbe. A fertőzött víz elpusztít minden állati és növényi életet. Képünkön e pusztítás nyoma a Lake Erie partvidékén. A 20-30 lábnyira partramosott fertőzött hordalék émelyítő bűzt terjeszt a nyári melegben és fertőzi a levegőt is. UNESCO-TANFOLYAM Az UNESCO felkérésére és támogatásával Magyarországon 6 hónapos nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam indult. Ezen az Egyesült Arab Köztársaság, India, Irak, Jordán, Jugoszlávia, Magyarország, Pakisztán, Románia, Szíria, Szudán és Törökország hidrológusai és mérnökei vesznek részt. A mostani tanfolyam már a harmadik, amelyet Magyarország az UNESCO felkérésére rendez. írja: Eörsi Béla Amerika 1970 évi gazdasági kilátásai Amerika gazdasági kilátásai igen sok tekintetben nem megnyugtatók. Majdnem azt mondhatjuk, hogy minden tekintetben csak az árnyoldalakat érezzük. Ez röviden a következő: a) Ha pénzszűke van (defláció) annak az a jó eredménye, hogy az árak lemennek, a fix fizetésűek és nyugdíjasok könnyebben élhetnek. b.) Ha pénzbőség van (infláció), akkor kevesebb a munkanélküliek száma és jobb a kereseti lehetőség. Most vizsgáljuk meg, hogy a “nagyszerű” Nixon- Agnew korszakban mi történt? Pénzszűke van — Svájcban a kamatláb 5 százalék, Ameriában 9 százalék, ami megnehezíti a vállalkozást és a házépítést. Ennek dacára, ahelyett, hogy olcsóbb volna az élet, mindenben árdrágulás van. Például a hús ára 13,8 százalékkal emelkedett az utolsó két évben, autóbusz 13 százalékkal, orvosi segélynyújtás 12,9 százalékkal, saját otthoni kiadások 18 százalékkal, végül a biztosítások 21,4 százalékkal emelkedtek. Ugyanakkor pénzbőség van (infláció). Tehát mindenkinek munkája biztosítva látszik és mégis 5 százalékhoz közeledett a munkanélküliek száma. Ez pedig főként a fiatalokat (kezdőket) és a színes lakosságot érinti, ahol a munkanélküliség a 10-15 százalékot is eléri. Mit csinál a Nixon-Agnew jobboldalra tolódó ,nagytőkét képviselő, a nép hangjára nem figyelő furcsa kettős? — Harcol az ifjúság (intelligencia-színesek) ellen, hogy a déli fehér fajvédő hátramaradt “névteleneket” megnyerje. Ilyen politikai irányzat mellett egészséges gazdasági politikára nem számíthatunk. A meglévő jelenségek megfigyelése alapján megállapíthatjuk, hogy: 1) az ipari, bánya, és a közművek termelése hanyatlani fog; 2) a lakosság reális jövedelme és bére az árak emelkedése folytán kevesebb lesz; 3) a fogyasztók kevesebb automobilt, frigidarit, bútort fognak vásárolni, mert nem képesek többre a folyton emelkedő árak és kisebb jövedelem mellett. Ugyanaz áll a családi házak vételére; 4) dacára, hogy a nagytőke pártja van uralmon, a tőkebefektetés kevesebb haszonnal fog kecsegtetni. Ezt a new-yorki tőzsde árzuhanása fejezi ki a legjobban, mert a tőzsdéknek jó előszimatjuk van; 4) a gazdasági terjeszkedés megszűkül; 6) végül a nemzeti évi jövedelem fejlődése a felére fog csökkenni a tavalyival szemben. (Adatok a U.S. News and World Reportból). Ezt a rosszabbodó helyzetet a jobb (reakciós) oldal a munkásság, az ifjúság és a színesek ellen a régi demagógiai módszerrel a vietnámi szennyes háború folytatására fogja felhasználni. 5 oldal