Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-28 / 34. szám

1970 március 28 ÚJ SZÓ SORSUKRA HAGYJA A PÉNZÜGYMINISZTER KÖLTSÉGVETÉSE A SZEGÉNY EMBEREKET Tizenhárom milliárd százötven millió dollár ($13,150,000,000) évi bevételen alapul a költségvetés A tőkés rendszer logikája, hogy Benson szövetségi pénz­ügyminiszter álla­m­háztartási költségvetése a szegénységben élő lakosság teljes anyagi lerom­lását, a nyugdíjasok teljes le­­rongyolódását ne akadályozza meg. Az alacsony jövedelmű ,egyének és családok életszínvo­nala minden eddiginél lejjebb szállítását elősegíti a költségve­tés. Az államhatalom e költség­­vetéssel megint a kisembereket bünteti. Történik pedig mindez állító­lag azért, mert harcolni kell az infláció ellen. Bensont nem lehet okolni, állapította meg a legna­gyobb liberális lap, a Toronto Star ottawai tudósítója Anthony Westell, mert szerinte nem léte­zik még olyan új nemzetgazda­sági tudomány ,amely meg tudná mutatni a pénzügyminiszternek, hogyan lehet legyőzni az inflá­ciót. Ha egész mondatban kívánt volna Westell tudósító beszélni, akkor nem hagyta volna ki a “tőkés” szót, mely esetben igaza lett volna, mert valóban nem ta­láltak még ki olyan tőkés köz­gazdaságtudományt, amelynek alkalmazásával le lehetne győzni a tőkés rendszer ellentéteit, így nem tehet mást Benson, mint amit tesz: feljebb emeli azokat, akik magasan állnak a gazdasá­gi ranglétrán és lejebb tolja azo­kat, akik alul vannak. Feláldoz­za a sokak érdekét a kiváltságos kevesek érdekeiért. A nyugdíj vásárlóképessége csökkeni fog és Benson szerint 80,000-rel fog gyarapodni a munkanélküliek félmilliós tá­bora, így fog az államháztartás bugyelárisában $250,0000,000 fe­lesleg összegyűlni. A költségvetési becslés szerint csak 3 százalékkal fog emelkedni az árskála a következő pénzügyi esztendőben, ha a monopóliumok megelégszenek majd ekkora ár­drágítással. Amíg a szervezett ipari mun­kások bérharcokkal védekeznek az áremelkedés ellen, a szerve­zetlen munkások tehetetlenek, és velük együtt védetlenek a nyug­díjasok is. Ezek vásárlóképessé­ge — a pénzügyminiszter úr be­vallása szerint is — legalább 3 százalékkal fog csökkenni. A bérharcok ellen a munkanél­küliség növelésével akar véde­kezni az állammonopolista tőkés rendszer, noha ezzel emberi mun­kaerőt hagy parlagon. De a rendszer logikája, hogy a mun­kanélküliekkel kell megijeszteni a még dolgozó embereket, ne bá­torkodjanak bérjavítást kérni. A bőség társadalma kitaga­dottjairól, a lakosság 25 százalé­káról gondoskodni nem óhajtott Benson pénzügyminiszter, és a lakosság azon 50 százalékáról sem sokat, amelynek évi jöve­delme $5,000 körül mozog. Benson költségvetését azonnal megtámadta a konzervatív párt. Robert Stanfield konzervatív szövetségi ellenzéki vezér és John Robarts ontarioi konzerva­tív miniszterelnök vérezni kez­dett a szegényekért, a liberális kormány áldozataiért. Szeretnék magukhoz édesgetni a szegény lakosságot és a középosztályt, hogy ők nyúzhassák le róluk a hetedik bőrt is. Benson azonban jobb ember mint a konzervatív vezérek amennyiben kapitalista érzelmei ellenére is érvényesíteni szeretne egy olyan adóreformot, amely az ország legalacsonyabb bérért dolgozó mintegy 750.000 dolgozóját mentesítené jövedel­mi adótól. Ezen a síkon támoga­tást érdemel a pénzügyminiszter a konzervatív politikusok álnok­ságával szemben, BENSON pénzügyminiszter büdzsébeszéde előtt. “A kormány pénzügye egyensúlyban van”, mondotta és hozzáfűzte: “Ez az or­szág az infláció nehéz problémáival küzd.” Búzát Vietnámba Tisztelt Szerkesztő Úr! Március 7-én és 8-án konferen­ciát tartottak a búzafarmerek Reginában. Célja volt a konfe­renciának, hogy mozgósítsa a farmereket, ajándékozzanak bú­zát a vietnami népnek. A kon­ferencia a gyűjtés vezetésére megválasztott egy bizottságot, mely megkezdte működését. A bizottság neve: Wheat for Viet­nam Committee. Sok farmer máris jelentkezett búzaadománnyal. Az adakozó farmerek névsora egyre hosz­­szabb. Amikor nagymennyiségű búza fog összegyűlni, a bizott­ság felveszi majd a kapcsolatot a kormány illetékes hivatalával, hogy az ajándékozott búzakész­let állami költségen Vancouver­ből legyen szállítva Vietnamba. Célja a bizottságnak, hogy az ajándékozás után vietnámi pia­cot biztosítson a kanadai búza számára. Meggyőződése a bizott­ságnak, hogy ez az ajándékozási kampány a búzafarmerek hasz­nát fogja eredményezni. Nem utolsó­sorban célja a bizottság­nak, hogy egyengesse a barátsá­got a kanadai és a vietnámi nép között, és ezzel szolgálja a béke ügyét. A bizottság elnökévé Mr. Roy Lewist, pénzügyi titkárává Mr. Georges Montcalmot, ügyvezető titkárrá ped­ig Mr. Lloyd Matt­­sont választotta a konferencia. Mind a három Moose Jaw, Sas­katchewan lakos. Alelnököket a három rónasági tartományból később fog választani a búza­­gyűjtő mozgalom. A Központi Végrehajtó Bizottságot direkto­rokkal fogja kiegészíteni a kam­pány. Minden tartományban külön bizottság fogja vezetni a gyűj­tést. Lloyd Mattson, a Wheat for Vietnam Committee titkára Ontarioi adatok Az Ontario kormány március 19-én keltezett közlése szerint 12,000-rel emelkedett a munka­­nélküliek száma januárban és februárban. A múlt év hasonló időszakában 20,000-rel volt keve­sebb a munkanélküliek száma. Ontario tartományban ma 3,003,000 férfi és nő dolgozik iparban, hivatalokban stb. A kínálkozó munkára majdnem ki­zárólag fiatalokat vesznek fel. Ez év januárjában és februárjá­ban 12.000-rel több 14-19 évest állítottak munkába, mint az el­múlt év első két hónapjában. Ontarioban a dolgozó férfiak és nők 4 és fél százaléka van ma munka nélkül. A mezőgazdaságban ez év első két hónapjában 15.000-rel volt magasabb a munkanélküliek szá­ma, mint a múlt év januárjában és februárjában. “A TÚL SOK izgalom és a kellő pihenés hiánya többet árt az em­beri szívnek, mint a kövérség vagy a nagy koleszterol-tarta­­lom”—jelentette ki dr. Berthold Kern, nyugatnémet szívspecia­lista, a nemzetközi szívgyógyá­szati társaság igazgatója. A LENIN-évforduló tiszteletére külön bélyeget adnak ki Kame­run új afrikai államban. 3 oldal A GM BÉRPOLITIKÁJA A General Motors Coporation, a világ legnagyobb autóipari vál­lalata levélben közölte a rész­vényesekkel, hogy az 1969. évi $1,700,000,000.00 profitja ellené­re is erélyesen fogja ellenezni a szakszervezet (United Auto Workers) következő bérjavítási követelését. Az új szerződés 400.000 munkásra fog vonat­kozni. A GM legmagasabb rangú ve­zetői, James Roche elnök és Edward Cole vezérigazgató, akik a múlt évben alapfizetés, pré­mium és osztalék címén 750.000 dollárt kaptak a vállalattól, kö­zölték a boldog részvényesekkel, hogy méltatlanul kapott a GM 400.000 munkása béremelést, mert a termelékenység nem tar­tott lépést a bérjavítással, s en­nek eredménye infláció volt az elmúlt évek során. Elhatározta a GM, hogy bérjavítást 1970-ben csak akkor engedélyez, ha a GM 400.000 munkása meggyor­sítja a termelést. Bele akarja foglalni a GM az új szerződésbe, hogy a szerződés érvényének időszakában nem sztrájkolhatnak a munkások. A GM nyilatkozata szerint “a sztrájk zavart okoz az üzemek igazgatásában, fokozza a terme­lés önköltségét.” A GM ezen makacs állásfog­lalása igen nagy mértékben fog­ja megnehezíteni a tárgyaláso­kat a szakszervezeteknek. A GM meghirdetett új bérpolitikája hadüzenetet jelent a szakszerve­zeteknek. Nem kétséges, hogy a GM és más monopóliumok meg­teszik a szükséges intézkedése­ket a sztrájkok széthúzására. Minden eshetőségre el kell ké­szülnie 5,000,000 munkásnak, kiknek szerződése a különböző iparokban lejár ebben az évben. A három legnagyobb autóipari vállalat — GM, Ford, Chrysler —egyik ütőkártyája az lesz, hogy terjed a munkanélküliség, amit persze ők nagy mértékben segítettek megvalósítani. Közel 200,000 autógyári mun­kás munkaidejét szabták rövi­­debbre, 25,000 munkást pedig el­­bocsájtottak, akiknek egy részét majd szeptemberben hívják visz­­sza, ha szükség lesz rájuk az 1971-es modellek gyártásában. A szakszervezet szerint a munká­sok leépítése folytatódni fog, s el fogja érni­ a félmilliót ez év májusában. Ilyenformán 500,000 autóipari munkás lesz munka nélkül, ami­kor a szakszervezet megkezdi szerződéstárgyalását a GM, Ford és Chrysler nevében tárgyaló bi­zottságokkal. A GM sajtóképviselői közölték az újságírókkal ,hogy Reuther hasztalanul fog 500 dollár havi nyugdíjat követelni a 30 évet ledolgozott szakszervezeti tagok számára s 30 évi munka után kötelező nyugalmazást. Azt is közölték a GM sajtómegbízottai az újságírókkal, hogy hiába fog Reuther 5 dollár minimális óra­bért követelni a mostani $3,84 minimális órabér helyett, és nem fogja engedélyezni a GM, hogy a bérjavítások lépést tartsanak a megélhetés költségeinek emelke­désével. Nem lesz “cost of living bonus”, melynek címén az el­múlt években érvényben volt szerződés alapján évente 8 cent órabérjavítást kaptak a munká­sok. Munkások magatartása Az üzemekből jövő jelentések szerint nem fog meghátrálni a szakszervezeti tagság, sem a le­épített munkások ezrei a GM- vezetőség propagandája előtt. A GM sajtóügynökeinek hírverése nem fogja elijeszteni a munkáso­kat a harctól. A leépített autó­ipari munkások sorra igénylik a heti $50 kártérítést. A leépített munkások nagyobb része nem jogosult munkanélküliségi pót­juttatásra (Supplemental Unem­ployment Benefits). A leépített fiatal munkások követelik ezt a juttatást mindenki részére, füg­getlenül attól, hogy valaki hány évet dolgozott, illetve mi a seni­ority állása. A Supplemental Unemploy­ment Benefit alap 350 millió dol­lárral rendelkezik. Az üzemek­ben megkérdezett munkások egyhangú állásfoglalása, hogy mindenki kapjon Supplemental Unemployment Benefit-et, és mindenki számára kötelező le­gyen a nyugállományba vonulás 60 éves korban, 30 évi munka után havi $500 nyugdíjjal. Az idősebb dolgozók gazdasági vál­ságtól félnek, nyugdíjat akarnak, nem elbocsájtást. A nyugdíj­­pénztárban $3,000,000 van, amit a dolgozók fizettek be. Ennek kamataiból ezreket lehet azonnal nyugdíjazni havi 1500-zal, 55 éves kortól kezdve, kevesebb, mint 30 évi munka után, ha a szakszervezet felső vezetősége ezt így akarja. Reuther erről eddig nem nyilatkozott. Provokálnak kijelentéseikkel a GM vezetői, munkagyorsítást követelnek, sztrájkról hallani sem akarnak, bérjavítást munka­gyorsítás után engedélyeznének. Mi ez, ha nem hadüzenet a szak­­szervezeteknek? Készülniük kell a munkásoknak arra a küzde­lemre, amelyet megharcoltak a General Electric munkásai 3 hó­napig tartó sztrájkkal, amit nagy győzelem követett. A szakszervezet az áprilisban megtartandó United Auto Work­ers kongresszusán, Atlantic City­ben fogja követeléseit kidolgozni és megszavaztatni. Ezen a kon­gresszuson másfélmillió autó­ipari dolgozót fog képviselni 300 delegátus. Ugyanakkor a testvér szak­­szervezet, a­ Teamsters Union, mely szintén tagja az Alliance for Labor Action nevű szövet­ségnek, s amelynek taglétszáma 2,600,000, bértárgyalásokat kezd 450,000 teherautóvezető tag ér­dekében. Követelésük: $4.50 óra­bér javítás 3 évre érvényesített új szerződésben, mellyel órabé­rük $8-ra fog emelkedni. Ha ezt a nagy órabér javítást megnyeri a Teamsters Union, példát fog szolgáltatni a többi szakszerve­zeteknek. Az autóipar a munkások leépí­tésével akar hozzájárulni az in­fláció elleni harchoz, így akar kedveskedni Nixon elnöknek, aki a bérfagyasztás útját egyengeti, noha az autóipar profitja emel­kedik.

Next