Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-14 / 28. szám

6 oldal SCHILLER IÚZSEF■ ■■■■■■■■■ Január 26-án távozott az élők sorából Schiller József 87 éves korában, aki 45 évvel ezelőtt vándorolt Kanadába és 40 éven át volt tagja a Kossuth Beteg­­segélyző Egyletnek az ontarioi Windsorban. Egyike volt egyletünk alapí­tóinak. Mivel azonban az időben nem volt semmiféle védelem, sem a munkaadótól, sem a társada­lomtól, osztálytudatos honfitár­saival együtt segítette megszer­vezni a Kossuth Betegsegélyző Egylet windsori fiókszervezetét. Nagy és jelentékeny haladó lépés volt ez az akkori kanadai ma­gyar társadalomban. Egyletünk segélyezése ma már csekélynek mondható, de abban az időben komoly védelmet jelentett beteg­­ség, baleset, elhalálozás esetén. Nagy segítséget jelentett abban az időben egyletünk temetkezési és életbiztosítása. Egyletünk saj­nos nem tudott lépést tartani a háború utáni változásokkal, nem tudta elfoglalni helyét az úgyne­vezett “affluent society”-vel, a második kanadai magyar nemze­dékkel, amely ha nem is teljes mértékben olvadt bele az angolul vagy franciául beszélő kanadai társadalomba, integrálódott, ami —nézetem szerint—nem baj, de baj az, hogy magunkra hagyott bennünket a magyar származású ifjúság, sokan még fiatalok va­gyunk meghalni, de öregek va­gyunk már dolgozni egyletünk­ben. Más volt a helyzet 45 évvel ezelőtt, amikor még a Schiller bácsik, a Kovács bácsik azért vándoroltak erre a kontinensre, mert a hazai nagybirtokos rend nem adott a dolgozó embernek még a legigénytelenebb megélhe­tés biztosítására sem, nem is be­szélve azokról, akik szólás- és szervezkedési szabadsággal a­­kartak élni a félfeudális magyar rendszerben és merészeltek fel­szólalni a Rothschildok és a ger­­manizáló bécsi hatalmasságok ellen. Lehet, hogy kevés köze volt ennek a harcnak Schiller bácsi­hoz, mert ő tudta—tudomásom szerint—az amerikai földrészen született. Az első világháború őt azonban a Szabolcs megyei Ven­­csellő községben találta, s min­den tiltakozás ellenére besoroz­ták katonának 1914-ben. Végig küzdötte az első viláháborút, szabad gondolkodása, demokra­tikus szelleme sohasem hagyta nyugton. Egy emberibb társada­lom megalapozásáról álmodo­zott. A felszabadulás szelleme hatotta át és fűtötte tettekre, és 1918-19-ben fegyverrel a kezében állt ki a proletárhatalomért. Ezért őt a Magyar Népköztársa­ság kitüntette. Érdemrendjét, s az arról szóló okmányt 1969 de­cember 16-án vette át ünnepélyes keretek között. Az új magyar társadalom megtalálta Schiller Józsefet, hősi múltjáról 50 év után sem feledkezett meg, de a drága kitüntetést viselni—sajnos —csak rövid ideig tudta. Jelen voltam a kitüntetés átadása ün­nepélyén és sohasem fogom el­felejteni Schiller bácsi arcát, amint átvette—mélyen elérzéke­­nyültséggel—lapunk szerkesztő­je kezéből az érdemrendet. Egyletünk nevében mondott gyászbeszédemben vigaszta­ló szavakkal fordultam a köz­­tiszteletben álló, mindenki által szeretett özvegy Schiller mamá­hoz és mindenki részéről nagyra becsült családjához és megkö­szöntem mindaz­t a sok értékes szolgálatot, melyet a Schiller tagtárs nyújtott egyletünknek, de az egész kanadai demokrati­kus magyarságnak is, említést tévén arról a tényről, miszerint elhunyt Schiller tagtársunk mun­kálkodása nem volt meddő, nem volt hiábavaló Magyarországon a dolgozó nép kezébe került a hatalom, munkás-paraszt szövet­ség alapján maga a nép irányítja a haza sorsát. Megemlítettem, hogy 1945 óta vége a földbirtokosok, gyárosok és bankárok uralmának. Roth­schildok és germanizálók, ezek sikerehada nélkül menetel Ma­gyarország a haladás útján, te­kintélye van a Duna-medencé­­ben, a szocialista államok szö­vetségében és az ENSZ-ben is, híve a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok bé­kés egymás mellett élése elvének és gyakorlatának, harcol a viet­námi békéért, erős védelmezője az európai népek biztonságának. Kanadában is gyümölcsöznek a Schiller bácsi cselekedetei. Az ő harcának is köszönhető min­den, amit ma Kanadában élve­zünk. Az ő harcának folytatója a békéért, demokráciáért harcoló diákifjúság, a szakszervezeti és a farmszervezeti mozgalom. Ezzel a meggyőződéssel intünk búcsút e sorokban is Schiller Jó­zsef tagtársunknak. A Kossuth Betegsegélyző Egy­let windsori 5. fiókja nevében: Dózsa János ANGI BERTALAN Sajnálattal jelentem, hogy is­mét elesztettünk egy honfitár­sunkat és szeretett barátunkat, az Új Szó előfizetőjét és anyagi segítőjét, Angi Bertalant, aki sohasem fösvénykedett, amikor a béke és haladás ügyét kellett megsegíteni. A régi rendszer nyomorából vándorolt Kanadába ,amikor el­viselhetetlennek érezte a mega­láztatást. Sárköz, Szatmár me­gyéből vándorolt Kanadába, ami most Romániához tartozik, ahon­nan 1927-ben indult el. A sors őt is hányta-vezette. Bejárta munkát keresve Kanada nyugati és keleti részeit. Próbált elhelyezkedni Wellandon és Ha­­miltonban, majd a dohányvidé­ken vett farmot, aminek az árát dohánytermesztésből törlesztget­­te. Magányosan dolgozott, s ami­kor már úgy érezte, hogy a ne­héz munkát nem bírja tovább, eladta farmját és Brantfordra költözött, de itt már nem volt nyugalma. Többször kórházba szállították, ahol most, január 24-én, 65 éves korában végzett vele a halál. A Hill and Robins temetkezési vállalat kápolnájában volt felra­vatalozva. Ott mondott gyászbe­szédet Rev. S. Mészáros, ref. lelkész. Temetésén nagy számban je­lentek meg rokonai, barátai, földijei. A brantfordi Mount Hope temetőben alussza örök ál­mát. Kívánjuk, hogy örök álma legyen békés és legyen neki könnyű az idegen föld, amely eltakarja. Gyászolják őt két öccse, Imre és Géza; nénje, Vince Józsefné családjukkal Kanadában, az ó­­hazában élő testvérei, Etel és Eszter családjaikkal. Angi Bertalan egyik utolsó kí­vánsága volt, hogy öccse az ő nevében 25 dollárt adományoz­zon az Új Szónak, amelyet ő nagyon szeretett és nagyra be­csült. Angi Berti barátunk emlékét egész életünkben megőrizzük. Mike Nádas, Brantford, Ont. ÚJ SZÓ LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ -•- -: , . ..,■■:■■■: ! Köszönetnyilvánítás Mi, Angi Bertalan gyászoló testvérei, az Új Szón keresztül is küldjük köszönetünket mind­azoknak, akik virágokat és ko­szorúkat helyeztek kedves test­vérünk ravatalára, és azoknak is, akik kikísérték utolsó útjára a sokat szenvedett testvérünket, valamint azoknak, akik autóikat voltak szívesek a gyászmenet rendelkezésére bocsájtani. Köszönet a koporsóvivőknek, és mindenkinek, aki fájdalmunk­ban osztoztak. Angi Julianna, Imre és Géza STRACKY HENRY Ismét kevesebben vagyunk eggyel. Január 7-én, 73 éves ko­rában elhunyt Stracky Henry tagtársunk, aki 1926-ban vándo­rolt Kanadába a jugoszláviai Pozsega községből és 1929-ben hozatta ki családját. Autóipari munkás volt a Chrysler-gyárban. Munkáját két évvel ezelőtt hagyta abba beteg­sége miatt. Temetése január 9-én volt. Ra­vatalára a család, a rokonság és a Kossuth Betegsegélyző Egylet helyezett virágokat és koszorú­kat. Gyászolják özvegye és két fia, Rudolf és Ferenc, Regina, Saskó­­ban élő nővére ,valamint kilenc unokája. Stracky tagtárs legyen örök álmod csendes. Joe Molnár, Windsor, Ont. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Üdvözli táborunkat Tisztelt Szerkesztőség! Üdvözlöm önöket, mozgal­munk kü­l- és belföldi támoga­tóit, az Új Szó olvasóit, önzet­len külmunkatársait. Kívánok mindannyiuknak hosszú életet és örök békét az emberiségnek. Itt küldök 15 dollárt, melyből kérem előfizetésem megújítását az Új Szóra és a Magyar Hírek­re. Lapunk támogatására a leg­utóbbi kampány során két gyűj­tőnek adakoztam. A kampány sikere kielégít, de tudom, hogy az infláció minden évben nagy­ban csökkenti az évek óta egy­forma kvóta vásárlóképességét. Gyorsabban halad az infláció mint a lapunk támogatása. A tőkés átok rozsda módjára eszi meg a szegények megkere­sett és megtakarított pénzét, kü­lönösen a nyugdíjakat. Nekem úgy tűnik ,hogy addig fo­g tar­tani a harcunk, amíg lesz rá pénzünk. Lapunkért is életre­­halálra megy most már a harc. Munkatársi üdvözlettel: Joe Babiis, Buriord, Ont. iiiiimmmiiimimmiiiiiiiiimiiiiiimi Szakács Dezső emlékére .5 Tisztelt Szerkesztőség! Szeretettel emlékezem meg férjemről, Szakács Dezsőről, aki 1969 február 5-én, hirtelen ha­lállal hagyott itt engem örökre. Jó férjem iránti kegyeletből 5 dollárt küldök lapunknak, amely­nek szeretett férjem évtizedeken át előfizetője és anyagi megse­­gítője volt. (Mrs.) Rose Szakács Lethbridge, Alta. 1970 február 14 SZEMELVÉNYEK Iria: FRANK KRISTÓFF (Barrie, Ont.) LÁTTAM, OLVASTAM Nem a terjedelmes torontói napilapokban és nem az első ol­dalon, nagy, feltűnő fejeimmel, hanem lakhelyem “Barrie Exa­miner” nevű kis lapjában. Ott is csak eldugva, a vegyes hírek ro­vatában, a lehető legrövidebbre fogva, mindössze kétsorú jelen­tésben, AP-forrásból, Kinshaha, The Congoból, ami így szólt: A kongói kormány elfogadott egy új alkotmányt, amely kötelezővé teszi, hogy az elnök hűséget es­küdjön Marx és Lenin eszméinek tiszteletben tartására. Ez más szóval azt jelenti, hogy az elnök a marxista - leninista tanítások szellemében fog őrködni az or­szág kormányzata fölött. Csodák csodája! Hát mi tör­ténhetett? Ha jól emlékszem, va­lami 10 évvel ezelőtt, amikor Sötét Afrika kellős közepén elte­rülő Congo új­ kormányt alakí­tott, az imperialisták mindent el­követtek ,hogy egyik nekik en­gedelmeskedő bábkormányt állít­sanak az ország élére és—az ak­kori jelek szerint—olyan siker­rel, hogy amikor a szovjet kül­képviselet és kereskedelmi ki­­rendeltség megérkezett, azon­nal kiutasították, az imperialista hatalmak képviselőit pedig tárt karokkal fogadták. Persze nem ment minden könnyen az újgyarmatosítóknak, mert a belga tőkések unszolására el akarták szakítani a természeti kincsekben gazdag belga Kongót, ami nélkül a felállított bábkor­mány nem remélhette az ország felvirágoztatását. Ezt látta a bábkormány is, és csekély haladó erők segítségével próbált is vé­dekezni. Ennek láttán az újgyar­matosítók szövetkeztek és kirob­bantottak egy polgárháborút, melynek fő célja volt először a haladó erők kiirtása, közben al­kudozni kezdtek Patrice Lu­mumba és társaival, hogy szaka­dást idézzenek elő a kormány­ban. A belga Kongóban a tár­­­­gyalások eredménytelenül vég­ződtek, mert nem kaptak semmi­nemű szállító eszközt. Lumumba és társai gyalog indultak, veszé­lyeztetve életüket, s ellenfeleik bérencei legyilkolták őket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is akcióba lépett. Békés elinté­zésre törekedett. Az ENSZ tit­kára kiszállt a belga Kongóban és útközben lelőtték a repülőgép­jét. Valószínűleg a szakadás ellen foglalt állást, s így jobb­nak látták eltenni láb alól. Köz­ben a belga imperializmus is lé­tesített egy bábkormányt, Ame­rika és Anglia látszólagos jóvá­hagyásával, mindenre kapható kalandorokból, összeállítottak egy hadsereget, amely jól felsze­relve fajirtó hadjáratot indított a benszülöttek ellen azzal, hogy a kommunizmustól akarják meg­menteni az országot. iimiiiiiiiiiimiiimimiimiiiMmimmiimiiiiimiimiimimmiimiiiiiiiiiiiiiim SEGÍTS MAGADON, AZ ISTEN IS MEGSEGÍT! “Segíts magadon, az Isten is megsegít”, tartja a magyar köz­mondás, és úgy látszik Kelly Bryant amerikai külügyminisz­ter is, aki a Little Rock, Ark.-ban keltezett hír szerint bankettet rendezett önmaga tiszteletére, ahol a vendégek 20 dollárt fi­zettek egy terítékért. Az újságírók megkérdezték a miniszter urat, igaz-e, hogy ő előlegezte a bankett költségét? “Nos, éppenséggel nem mon­danám. Valahogy úgy vagyok vele, mint az a valaki, aki ön­magának rendezett születésnapi mulatságot”, mondotta a minisz­ter úr. “Hova megy a bankett jöve­delme?” “A zsebembe”, vágott vissza a miniszter úr. Később igyekezett így módosí­tani kijelentését: “Egy zsebbe.” Még később pedig: “A zsebbe”. “Talán választási kampányra megy a pénz?” — érdeklődtek tovább az újságírók. “Hát kérem szépen, többféle kiadás fedezésére megy”, felelte a miniszter úr. Amikor az újságírók tovább faggatták, felháborodott a mi-­ niszter úr és kijelentette: “írhatnak tetszésük szerint bármiféle átkozott jelentést.” Illllllllllllllll......Illllllllllll........ Lapunk fenntartására Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 18 dollár értékű pénzutalványt. Ebből kérem elő­fizetésem megújítását az Új Szóra, Magyar Hírekre és a Kin­cses Kalendáriumra, amit még nem kaptam meg, de remélem, hogy megjön. A maradványt az Új Szó fenntartására adományo­zom. John Major, Schumacher, Ontario Az Új Szóra Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelten küldök 15 dollárt. Ebből újítom meg előfizetése­met, a többit pedig adományo­zom az Új Szóra. Tisztelettel: Helen Hídvégi, Toronto Utolsó adomány Kedves Szerkesztő Barátaim! Itt küldök $25-t elhunyt Angi Berti barátunk öccsétől, bátyja utolsó adományaként az Új Szó részére. Sajnos, így fogy el lapunk olvasótábora. Jó egészséget kívánok mind­nyájatoknak. M. Nádas, Brantford, Ont. Az új Szóra Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 25 dollárt. Ebből kérem fivérem részére, Tatabá­nyára megújítani az előfizetést és a Magyar Hírekre, és ebből kérem előfizetni számunkra a Nők Lapját. Ami fennmarad, menjen az Új Szóra. Nagy Béla és Mária Toronto.

Next