Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-28 / 34. szám

OC Hazádnak Leg ^B ^B MB ^^Br ^B New Word -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Volume 41. évfolyam — No. 34 jnj£zet .) Toronto, Ont. 1970 március 28 óra 10 cent ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­- 1945—KÖSZÖNTJÜK A MAGYAR NÉPET-1970 Jubileumi ünnepek áprilisa “Vagy üstökös vagy óh magyar Dicsőség? Mely jött és távozék Hogy századok múltjával újra Lássák fényét a népek s rettegjék? HALHATATLAN nagy költőnk: Petőfi nem csak korai hősi halálát jövendölte meg a negyvennyolcas szabadság­harc idején. Valóban mint ismeretlen ka­tona “vérbe tiporva” maradt a segesvári csatatéren. De előre látta azt is, hogy ezer éves történelme során ismételten a sír szélére taszított nemzete “századok múltával, mint fénylő üstökös” újra felvillan majd. Ma, szülőhazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulóján, mi —­e földre kényszerült magyar két­kezi munkások és értelmiségek — meghatottan és testvéri szeretettel ámuljuk a messze fénylő üstököst, a magyar csodát. A két világháborúban vérig sebzett, egy egész emberöltőn át Horthyék fehér terrorja és a német náci imperializmus gyarmataként kifosztott szülőhazánk feltámadását. Azt a gigászi erőfeszítést, mellyel az otthoni dolgozók huszonöt év hősies munká­jával nemcsak, hogy eltakarították a füstölgő romo­kat. Nemcsak, hogy mérhetetlen tervszerű munkával újra teremtették az elrabolt, vagy elpusztított érté­keket. (Ezek összegét nemrég elhunyt jó barátom, Dr. Agárdi Ferencz történész több mint száz milliárd forintra becsülte.) Hanem ezen felül megfeszített munkával még csak meg is sokszorozták a háború előtti nemzeti jövedelmet. Letagadhatatlanul építik a szocializmust. Tudva­ tudjuk és soha el nem felejtjük, hogy ez a magyar csoda a testvéri Szovjetunió népeinek, a hősies Vörös Hadsereg áldozatos proletár szolidaritásának eredményeként teremtődhetett csak meg. Sok száz­ezernyi vörös­­­atona életébe került, hogy a hazánkat megszálló német náci zsoldosokat és a hazaáruló Horthy Szálasi tömeggyilkos hátvédjeit, 1944 április 4-éig bezárólag kikergették szülőhazánk határán túlra. Rajtuk kívül tisztelettel adózunk egyidejűleg azoknak a kisszámú magyar partizán­harcosok emlékének is, kik a náci­ fasizmus tömeggyilkossága dacára is egy­bemunkálkodtak a szovjet seregekkel. Messzire vezetne az áprilisi jubileum alkalmából a huszonötéves munka eredményeit számszerűen felso­rolni. Csak mint legfontosabb tényt említem meg, hogy szülőhazánkban ma már nincsenek éhezők. Az iparban nincsenek munkanélküliek. A mezőgazdaságban már csak a "keresztény kurzus” megdöbbentő emlékeként gondolunk vissza a “három millió koldusra” és a tízezer­ holdas nagybirtokosokra. Elégséges, ha felsorolunk néhány jellemző statisztikai adatot. Szülőhazánk nemzeti jövedelme 1950. óta, húsz év alatt megháromszorozódott. Mára már kétszázhar­minc milliárd forint új értéket teremtettek. Az évi nemzeti jövedelem gyarapodása 5-6 százaléknak felel meg. Az iparban—a két év óta bevezetett új gazdasági rendszerrel—kétmillió dolgozó tért át rövidebb mun­kaidőre. (L. Kádár János beszéde 1969. december 24-én.) A mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek szocialista földtulajdona, minden kényszer nélkül, két és fél millió holdra növekedett. A legutóbbi ötéves tervben előirányzott lakás­építő programot túlteljesí­tették. A tervezett 300,000 lakás helyett, 320,000-et adnak át a felnövekedett igények részbeni kielégíté­sére. Hosszú számsorokat kellene felsorakoztatnom a fel­­szabadulás óta épített új iskolákról és kórházakról. Az évenként kiadásra kerülő irodalmi- és oktató­könyvek számának ugrásszerű növekedéséről. Mind­ezek a dolgozó osztályok és főként a fiatalság kul­turális fejlődésének fokmérői. Kell-e meggyőzőbb bi­zonyíték szülőhazánk kulturális szintjének hatalmas emelkedésére más, mint az az országos mozgalom, mellyel az áprilisi jubileum alkalmából egyidejűleg megünneplik városokban és falvakban, világhírű zene­szerző honfitársunk, BARTÓK BÉLA halálának 25. évfordulóját? Azét a Bartók Béláét, ki a Horthy bar­bárság idején önkéntesen emigrációba távozott és akinek nevét, a dolgozók legnagyobb része még csak nem is ismerte. Új MAGYARORSZÁG áprilisi jubileuma egybe esik a világ osztálytudatos dolgozóinak nemzetközi ünnepé­vel, LENIN születésének századik évfordulójával Szerte a világon száz és száz milliók ismerik, tisztelik Lenin nevét. Tudják, hogy nemcsak az 1917­-es nagy OKTÓBERI FORRADALOM szellemi vezetője, a bolsevik párt megteremtője volt. De tudják azt is, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban a marxista tudományos szocializmus gyakorlati megvalósítója és továbbfejlesztője volt. Ércnél maradandóbb értékű tudományos írásai, fáklyaként világítanak a világ for­radalmi munkáspártjai számára. Ha rövid pár szóval akarnám összefogni a marxizmus-leninizmus lényegét, ez a dolgozó­ pártok egységének és a szűk nemzeti érdekeken felülálló forradalmi nemzetközi szolidaritás elvének kihangsúlyozásában volna összesűríthető. A Lenin-centenárium alkalmából, a világ osztálytu­datos munkásai, nem a téves és a marxizmus-leniniz­mus tanításával homlokegyenest ellenkező személyi kultusznak áldoznak. Lenin 1924-ben bekövetkezett halála alkalmából, özvegye és hűséges munkatársa Krupszkaja írta a következőket: “Minden személyi kultusz idegen lenne tőle. Úgy őrizzétek emlékét, hogy örökségének szellemében cselekedjetek. Lenin azt akarta, hogy az emberiség boldog, szabad legyen és békében éljen.” (Pravda 1924 január 30.) Azt hiszem, hogy a nemzeti és egyben nemzetközi áprilisi ünnepségek alkalmából ezt a legilletékesebb szózatot kell megszívlelnünk. MINDEN jel arra mutat és — ezt a hazalátogatók tízezrei is bizonyítják —, hogy szülőhazánk dolgozói és az ország felelős vezetői, ebben a szellemben, a marxista-leninista alapelvek szemelőttartásával terem­tették meg a magyar csodát. Azt, hogy Új Magyaror­szágban a dolgozó osztályok ma hasonlíthatatlanabbul jobb életviszonyok közt élnek, mint a dicstelenül ki­múlt “régi jó időkben”. Legfőképpen talpára állítot­ták, a feje tetejére fordított kapitalista termelési rend­szert. De még sok minden bűnét-mulasztását kell a fél-feudális Magyarországnak jóvátenni. Szülőhazánk még nem paradicsom. Évtizedek megfeszítő munkájára van még szükség, hogy magvalósuljon a marxizmus­­leninizmus vezérlő gondolata. A lehető legszélesebb dolgozó rétegek lehető legnagyobb boldogsága. DR. RÁCZ LÁSZLÓ AUTÓIPARI MUNKÁSOK KÉSZÜLNEK OTTAWÁBA Tudtára adták az autóipari munkások a Trudeau-kormány­­nak, hogy nem hajlandók az “austerity” (gazdasági megszo­rítás) politikájának áldozatai lenni. A nemzeti katasztrófává vált munkanélküliségért a mono­póliumok és a kormány felelős, amely az infláció krízisét a mun­kanélküliség krízisével akarja megszüntetni. Az oshawai General Motors gyárak leépített munkásainak százai, kiket aligha fognak visz­­szahívni, valamint a rövidebb munkahetet dolgozó GM munká­sok, összesen 11,500 ember nevé­ben kezdeményezett megmozdu­lás célja egy hatalmas ottawai tüntetés “Munkát követelünk, nem segélyt!” kiáltással. A dicstelen Trudeau-kormány­­zatnak a dolgozó lakosság ellen irányuló gazdasági megszorítása ellen lázadó oshawai munkások megmozdulását 25.000 GM mun­kás nevében támogatja a szak­­szervezet (United Auto Workers) tanácsa. Az állam függetlenségét, ter­mészeti kincseit elherdáló, or­szágvezetésre alkalmatlannak bizonyuló Trudeau-kormány a dolgozó lakosság egyre nagyobb tömegeivel találja magát szem­ben az ipari központokban és a (Folytatása a 7. oldalon)

Next