Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1970-05-23 / 42. szám

1970 május 23 A Torontóban megjelenő “Kanadai Magyarság” május 9. számának “Mi történt a héten?” című rovatában többek között ez áll: Quebecben a liberális párt, egy fiatal közgazdásszal, Robert Bouras­­saval tönkreverte az eddig uralkodó pár­tot és a szeparatistákat”. Hűségnyilatkozat ez azok felé a pénz­fejedelmek felé, akik Montrealban és To­rontóban üdvözölték a liberális párt kor­mányának megválasztását. Hűségnyilat­kozat, tapintatosság nélkül, óvatos volt azonban Trudeau miniszterelnök, noha őt is megnyugtatta Bourassaék diadala. Hűségnyilatkozat különösen az ontarioi konzervatív Robarts miniszterelnök iránt, aki majdnem botrányt keltve lel­kesedett a québeci liberális győzelemért, és hanyat-homlok ígért minden elképzel­hető segítséget Bourassóéknak. Tönkreverte — állapítja meg a “Ka­nadai Magyarság” — a liberális párt az eddig uralkodó pártot és a szeparatis­tákat. Meggondolatlan megállapítás ez. Meggondoltabban írt a québeci liberális sikerről mind a konzervatív, mind a libe­rális napisajtó. Ezek nem engedhetnek meg maguknak hübelebalázs lelkesedést. Nem bizony, mert látott a napisajtó nemcsak liberális győzelmet, hanem tö­meges ellenzéki szavazatokat, tömeges demokratikus ébredést is. Nem verte tönkre a liberális párt sem az eddigi uralkodó Union Nationale pár­tot, még kevésbé Parti Québecois-t. Nagy mértékben csökkent az ereje az egykor hatalmas Union Nationale-nek, mert a maradiságot, a sötétséget képvi­selte, a szemérmetlen reakciót, mindazt, aminek a “Kanadai Magyarság” képvise­lője a torontói magyar társadalomban. A Québeci liberálisokra leadott szavaza­tok száma kevesebb volt, mint korábban. Győzelmüket annak köszönhetik, hogy igazságtalan Québecben a választási rendszer, mely lehetővé teszi a vidéken kevés szavazattal mandátum elnyerését, városokban viszont ennek a fordítottja érvényesül. Nem mondható igazságosnak a québeci választási rendszer ezért sem, mert 300,000 fiataltól tagadta meg a szavazást. Ezért nem lehetett a “Kana­dai Magyarság” szerint tönkrevert Parti Québecois a hivatalos ellenzék. Magas szavazatszámmal került ki a választásokból a Parti Québecois, ami szerintünk csak azt jelentheti, hogy nagy tömegek fordultak a régi pártok ellen. Nem vitás persze az, hogy ügyesek vol­tak a liberálisok. Tudták, hogy a munka­­nélküliség ellen kell agitálni, gazdasági fellendülést kell ígérniük és társadalmi haladást. Várható tehát, hogy a nép nyomása követelni fogja az új liberális kormánytól az ígéretek valóra váltását, 100,000 munkaalkalom megnyitását. A “Kanadai Magyarság” felelőtlen írásmodorának hasonlóját hiába keres­nénk akár a konzervatív, akár a liberális napisajtóban, így például május 7. szá­mában arról volt szó, hogy a szeparatista (Parti Québecois) mozgalom egészséges erő a québeci politikában. Más polgári demokratikus napilapok is arra figyel­meztettek, hogy jó lesz, ha a québeci választásokból, René Lévesque vezette mozgalom tényleges jelentőségére követ­keztetünk. Arra ugyanis, hogy gyökeret vert a québeci társadalomban a francia­kanadai nemzet önrendelkezési jogát kö­vetelő politika. Nincs tönkreverve a szeparatista moz­galom. Ha most hivatalos ellenzéki párt­ként nem kerülhetett a parlamentbe, az csak annak tudható be, hogy nem tudta magához vonzani az ipari munkásokat és a farmereket, és így ezek szavazata megoszlott két kisburzsoá párt között, a creditistes és a Parti Québecois között. A Parti Québecois hátrányára volt az is, hogy nem volt választási összefogás a francia- és az angolszász-kanadai dol­gozók között. Az angolszász munkások többnyire a liberális pártra adták le sza­vazatukat, valamint az újkanadások többsége is. Más kérdés aztán az, hogy a québeci nép ma még nem érti meg, hogy sem­mire sem fog menni azzal, hogy az egyik vagy másik kis- vagy nagyburzsoá párt­ra adja le szavazatát. Csalás áldozata lesz a québeci nép mindaddig, amíg a különböző szervezetei nem tömörülnek szövetségen alapuló népi demokratikus tömegpártba, amely sikerrel ütközhetne meg a monopóliu­mokkal a munkanélküliség megszünte­tése, Québec gazdaságának fejlesztése és önrendelkezése érdekében. Mivel az új liberális kormány a dol­gozó nép egyetlen problémáját sem fogja megoldani, végül is tömörülni fog a québeci dolgozó nép szeparatista, szo­ciáldemokrata (NDP), kommunista és más csoportjai, valamint a szakszerve­zeti csoportok egy demokratikus, anti­­monopolista szövetségi mozgalomba. Ez fog bekövetkezni a közös ellenségtől vár­ható gazdasági és politikai támadások, és e támadások ellen védekező harcok­ban. Téved a “Kanadai Magyarság” amikor azt hiszi, hogy haladó mozgalmakat tönkre lehet verni, meg lehet semmisí­teni. A demokratikus mozgalmak legfel­jebb háttérbe szorulnak, de csak ideigle­nesen, sohasem vesznek ki, győzelmük elkerülhetetlen. Ebben csak azok kétel­kednek, akik a politikában járatlanok, mint amilyen j­áratlan a politikában a “Kanadai Magyarság.” (Sd­) A "KANADAI MAGYARSÁC ÉS A DUERCC! POLITIKA DIÁKOK TÜNTETTEK az ontarioi Sturgeon Falls városban francia nyelvű iskolákért. Képünkön látható tábla felirata követeli a vonatkozó törvény tiszteletben tartását. A közoktatásügyi hatóság, a diákoknak adott válaszában megígérte a francia nyelv tanítását a középiskolákban és ez ügyben tárgyalá­sokat fog folytatni a diákmozgalom vezetőivel. ÚJ SZÓ A SZÍNESEK gazdasági helyzete Amerika nyersanyagban gaz­dag ország. Lakossága tevékeny, munkabíró és találékony. Igazi paradicsomnak kellene lennie, ha a szociális viszonyt emberi alapra fektetnék, a féktelen ki­zsákmányolást beszüntetnék és az oktalan, kapzsi gazdasági és politikai imperializmust abba­hagynák. Ma olyan gazdasági állapotba jutott, hogy mihamar a Hoover időkre fog emlékeztet­ni bennünket. A sok szociális be­tegsége mellett a színes polgá­rokkal szembeni viselkedése az államnak a legjobban észreve­hető sőt szembekiáltó. Nézzük meg a színesek hely­zetét közelebbről. Családi bevé­telük 40 százalékkal kevesebb, mint a fehéreké. Mit jelent ez a mai inflációs világban? Ha ré­szekre bontjuk, azt látjuk, hogy a színeseknek 30 százaléka sze­génység (sőt nyomor) alatti színvonalon van, de a fehéreknek csak 8 százalékát lehet nélkülö­zőknek tekinteni. Az életforma amerikai városokban több gyer­mekes családfő évi $5,000 jöve­delem alatt nívótlannak nevez­hetjük. Ebből a színeseknek 50 százaléka kerül, a fehéreknek 20 százaléka. Ezt azt jelenti, hogy színeseknek 80 százaléka ameri­kai életnívón alul van. Már nagyobb baj van a mun­kanélküliségnél. Tudjuk, hogy az olyan helyzet megaláztatással, sőt lebecsüléssel jár, ha ugyan nem éhezéssel. A színeseknek 7 százaléka ma munkanélküli, a fehérek még nem érték el a 4 százalékot. De riasztó számot mutat az ifjúság (teenager) helyzete. 25,3 százaléka nem jut munkaalkalomhoz, a fehéreknek ennek kevesebb, mint a fele. Minden hatodik színes hatósági támogatásra szorul, addig a fe­hérek aránya 100 közül 3. Egész bátran azt állíthatjuk, hogy az amerikai élet vezetősé­géből csaknem teljesen ki van zárva. Értelmiségi foglalkozá­sokban a fehér 10 millió helyet foglal el, és a színesek, dacára az utolsó 8 év óriási forradalmi erőfeszítésének, csak hétszáz­ezer jutott a felső középosztály­ba sorozott jobb megélhetési vi­szonyok közé került emberek sorába. Természetesen ennek a faj­gyűlölő, majdnem beteges, babo­nás kasztrendszer az oka. A szí­nesek szegénysége, gazdasági el­nyomása, az iskoláztatás hiánya teremtette meg ezt a sajnálatos helyzetet. Ne felejtsük el, hogy az amerikai kapitalizmus ebből nagy hasznot élvezett, mert a színesek alacsonyabb életnívójá­val az emigránsok bérkövetelé­sét sakkban tudta tartani. Az iskolai végzettség, amely az amerikai életben a társadalmi létra magasabb fokára való emelkedést biztosítja, adja ne­künk a színesek gazdasági hátrá­nyának okát. Elemi iskolát a színeseknek valamivel több, mint a fele végez, de a fehéreknek három negyede. Középiskolába (high school) a színesekből min­den 10 közül négy kerül, a fehé­rekből több, mint hat. Eltekintve a másodrangú fe­kete főiskoláktól (434.000 tanu­ló) elsőrangú egyetemen 100 fe­hér diákra esik 3 színes diák. Komoly doktorátust alig tudnak elérni, (legfeljebb tanítási síkon) kevesebb, mint 3 százaléka lesz jogász, vagy orvostanhallgató. Azt látjuk, hogy ezen a pályán is kevés jövő kecsegtet, pedig ezen a téren nagyon szükséges az or­vos, mert a fehér orvos 10-12 kilométernyire lakik és ha fo­gadja is a színest, akkor is külön várószobában. A megbetegedé­sek érdekes képet mutatnak: 100 ezer fehér közül 15 a tüdőbajos, ezzel szemben színes 65. A fehér anya szülészeti halandósága fél­­annyi a színeseknél. A fehérek életlehetősége átlag 71 év, a szí­neseké 64,6. A szakszervezeti tagság is korlátok közé van szorítva a szí­nesek részére: Vízvezeték szerelő (plumber) 1000 vízvezeték szerelő (plum­ber) közül csak 2 színes; 1000 villanyszerelő közül csak 6 szí­nes; 1000 ácsmunkás (carpen­ter) csak 16 színes; 1000 film és színházi munkás közül csak 29 színes, 1000 kereskedelmi alkal­mazott közül csak 64 színes. Minden munkásnak és liberális gondolkodású embernek a színe­sek harcában kellene részt venni, azonban a szakszervezetek tag­jainak nagy része előljár a faj­gyűlöletben, pedig a közönséges testi munkát végző munkások 30 százaléka színes, de ne feledjük el, hogy Amerika lakossága kö­zött több mint 22 millió színes (a lakosság 11 százaléka). —Eörsi Béla NÉGER lakónegyed Detroitban 3 oldal iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Kártérítés Kártérítést követeltek a semi­­nole törzshöz tartozó indiánok az amerikai kormánytól a régi floridai földjeikért, tőlük eltu­lajdonított 27 millió holdért. A seminole­ indiánok voltak azok, akik a néger rabszolgákat befogadták, amikor azok meg­szöktek a fehér földbirtokosok ültetvényeiről. Emiatt tört ki a háború a seminole-indiánok el­len, ami után az Egyesült Álla­mok megvásárolta Floridát Spa­nyolországtól, holott az nem volt spanyol gyarmat, hanem indiá­nok ősi hazája. A seminole-indiánok jogos kö­vetelésének végre eleget fog tenni az Egyesült Államok. Ki fogja nekik fizetni, több mint 100 éves huza­vona után, föld­jeik árát, 12 millió dollárt. A MOSZKVAI bányászati főis­kola tudósai új biológiai mód­szert ajánlanak a bányalég elleni küzdelem céljaira. Megállapítot­ták, hogy bizonyos baktériumok gyorsan ártalmatlanná teszik a metángázt.

Next