Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1970-05-23 / 42. szám
1970 május 23 A Torontóban megjelenő “Kanadai Magyarság” május 9. számának “Mi történt a héten?” című rovatában többek között ez áll: Quebecben a liberális párt, egy fiatal közgazdásszal, Robert Bourassaval tönkreverte az eddig uralkodó pártot és a szeparatistákat”. Hűségnyilatkozat ez azok felé a pénzfejedelmek felé, akik Montrealban és Torontóban üdvözölték a liberális párt kormányának megválasztását. Hűségnyilatkozat, tapintatosság nélkül, óvatos volt azonban Trudeau miniszterelnök, noha őt is megnyugtatta Bourassaék diadala. Hűségnyilatkozat különösen az ontarioi konzervatív Robarts miniszterelnök iránt, aki majdnem botrányt keltve lelkesedett a québeci liberális győzelemért, és hanyat-homlok ígért minden elképzelhető segítséget Bourassóéknak. Tönkreverte — állapítja meg a “Kanadai Magyarság” — a liberális párt az eddig uralkodó pártot és a szeparatistákat. Meggondolatlan megállapítás ez. Meggondoltabban írt a québeci liberális sikerről mind a konzervatív, mind a liberális napisajtó. Ezek nem engedhetnek meg maguknak hübelebalázs lelkesedést. Nem bizony, mert látott a napisajtó nemcsak liberális győzelmet, hanem tömeges ellenzéki szavazatokat, tömeges demokratikus ébredést is. Nem verte tönkre a liberális párt sem az eddigi uralkodó Union Nationale pártot, még kevésbé Parti Québecois-t. Nagy mértékben csökkent az ereje az egykor hatalmas Union Nationale-nek, mert a maradiságot, a sötétséget képviselte, a szemérmetlen reakciót, mindazt, aminek a “Kanadai Magyarság” képviselője a torontói magyar társadalomban. A Québeci liberálisokra leadott szavazatok száma kevesebb volt, mint korábban. Győzelmüket annak köszönhetik, hogy igazságtalan Québecben a választási rendszer, mely lehetővé teszi a vidéken kevés szavazattal mandátum elnyerését, városokban viszont ennek a fordítottja érvényesül. Nem mondható igazságosnak a québeci választási rendszer ezért sem, mert 300,000 fiataltól tagadta meg a szavazást. Ezért nem lehetett a “Kanadai Magyarság” szerint tönkrevert Parti Québecois a hivatalos ellenzék. Magas szavazatszámmal került ki a választásokból a Parti Québecois, ami szerintünk csak azt jelentheti, hogy nagy tömegek fordultak a régi pártok ellen. Nem vitás persze az, hogy ügyesek voltak a liberálisok. Tudták, hogy a munkanélküliség ellen kell agitálni, gazdasági fellendülést kell ígérniük és társadalmi haladást. Várható tehát, hogy a nép nyomása követelni fogja az új liberális kormánytól az ígéretek valóra váltását, 100,000 munkaalkalom megnyitását. A “Kanadai Magyarság” felelőtlen írásmodorának hasonlóját hiába keresnénk akár a konzervatív, akár a liberális napisajtóban, így például május 7. számában arról volt szó, hogy a szeparatista (Parti Québecois) mozgalom egészséges erő a québeci politikában. Más polgári demokratikus napilapok is arra figyelmeztettek, hogy jó lesz, ha a québeci választásokból, René Lévesque vezette mozgalom tényleges jelentőségére következtetünk. Arra ugyanis, hogy gyökeret vert a québeci társadalomban a franciakanadai nemzet önrendelkezési jogát követelő politika. Nincs tönkreverve a szeparatista mozgalom. Ha most hivatalos ellenzéki pártként nem kerülhetett a parlamentbe, az csak annak tudható be, hogy nem tudta magához vonzani az ipari munkásokat és a farmereket, és így ezek szavazata megoszlott két kisburzsoá párt között, a creditistes és a Parti Québecois között. A Parti Québecois hátrányára volt az is, hogy nem volt választási összefogás a francia- és az angolszász-kanadai dolgozók között. Az angolszász munkások többnyire a liberális pártra adták le szavazatukat, valamint az újkanadások többsége is. Más kérdés aztán az, hogy a québeci nép ma még nem érti meg, hogy semmire sem fog menni azzal, hogy az egyik vagy másik kis- vagy nagyburzsoá pártra adja le szavazatát. Csalás áldozata lesz a québeci nép mindaddig, amíg a különböző szervezetei nem tömörülnek szövetségen alapuló népi demokratikus tömegpártba, amely sikerrel ütközhetne meg a monopóliumokkal a munkanélküliség megszüntetése, Québec gazdaságának fejlesztése és önrendelkezése érdekében. Mivel az új liberális kormány a dolgozó nép egyetlen problémáját sem fogja megoldani, végül is tömörülni fog a québeci dolgozó nép szeparatista, szociáldemokrata (NDP), kommunista és más csoportjai, valamint a szakszervezeti csoportok egy demokratikus, antimonopolista szövetségi mozgalomba. Ez fog bekövetkezni a közös ellenségtől várható gazdasági és politikai támadások, és e támadások ellen védekező harcokban. Téved a “Kanadai Magyarság” amikor azt hiszi, hogy haladó mozgalmakat tönkre lehet verni, meg lehet semmisíteni. A demokratikus mozgalmak legfeljebb háttérbe szorulnak, de csak ideiglenesen, sohasem vesznek ki, győzelmük elkerülhetetlen. Ebben csak azok kételkednek, akik a politikában járatlanok, mint amilyen járatlan a politikában a “Kanadai Magyarság.” (Sd) A "KANADAI MAGYARSÁC ÉS A DUERCC! POLITIKA DIÁKOK TÜNTETTEK az ontarioi Sturgeon Falls városban francia nyelvű iskolákért. Képünkön látható tábla felirata követeli a vonatkozó törvény tiszteletben tartását. A közoktatásügyi hatóság, a diákoknak adott válaszában megígérte a francia nyelv tanítását a középiskolákban és ez ügyben tárgyalásokat fog folytatni a diákmozgalom vezetőivel. ÚJ SZÓ A SZÍNESEK gazdasági helyzete Amerika nyersanyagban gazdag ország. Lakossága tevékeny, munkabíró és találékony. Igazi paradicsomnak kellene lennie, ha a szociális viszonyt emberi alapra fektetnék, a féktelen kizsákmányolást beszüntetnék és az oktalan, kapzsi gazdasági és politikai imperializmust abbahagynák. Ma olyan gazdasági állapotba jutott, hogy mihamar a Hoover időkre fog emlékeztetni bennünket. A sok szociális betegsége mellett a színes polgárokkal szembeni viselkedése az államnak a legjobban észrevehető sőt szembekiáltó. Nézzük meg a színesek helyzetét közelebbről. Családi bevételük 40 százalékkal kevesebb, mint a fehéreké. Mit jelent ez a mai inflációs világban? Ha részekre bontjuk, azt látjuk, hogy a színeseknek 30 százaléka szegénység (sőt nyomor) alatti színvonalon van, de a fehéreknek csak 8 százalékát lehet nélkülözőknek tekinteni. Az életforma amerikai városokban több gyermekes családfő évi $5,000 jövedelem alatt nívótlannak nevezhetjük. Ebből a színeseknek 50 százaléka kerül, a fehéreknek 20 százaléka. Ezt azt jelenti, hogy színeseknek 80 százaléka amerikai életnívón alul van. Már nagyobb baj van a munkanélküliségnél. Tudjuk, hogy az olyan helyzet megaláztatással, sőt lebecsüléssel jár, ha ugyan nem éhezéssel. A színeseknek 7 százaléka ma munkanélküli, a fehérek még nem érték el a 4 százalékot. De riasztó számot mutat az ifjúság (teenager) helyzete. 25,3 százaléka nem jut munkaalkalomhoz, a fehéreknek ennek kevesebb, mint a fele. Minden hatodik színes hatósági támogatásra szorul, addig a fehérek aránya 100 közül 3. Egész bátran azt állíthatjuk, hogy az amerikai élet vezetőségéből csaknem teljesen ki van zárva. Értelmiségi foglalkozásokban a fehér 10 millió helyet foglal el, és a színesek, dacára az utolsó 8 év óriási forradalmi erőfeszítésének, csak hétszázezer jutott a felső középosztályba sorozott jobb megélhetési viszonyok közé került emberek sorába. Természetesen ennek a fajgyűlölő, majdnem beteges, babonás kasztrendszer az oka. A színesek szegénysége, gazdasági elnyomása, az iskoláztatás hiánya teremtette meg ezt a sajnálatos helyzetet. Ne felejtsük el, hogy az amerikai kapitalizmus ebből nagy hasznot élvezett, mert a színesek alacsonyabb életnívójával az emigránsok bérkövetelését sakkban tudta tartani. Az iskolai végzettség, amely az amerikai életben a társadalmi létra magasabb fokára való emelkedést biztosítja, adja nekünk a színesek gazdasági hátrányának okát. Elemi iskolát a színeseknek valamivel több, mint a fele végez, de a fehéreknek három negyede. Középiskolába (high school) a színesekből minden 10 közül négy kerül, a fehérekből több, mint hat. Eltekintve a másodrangú fekete főiskoláktól (434.000 tanuló) elsőrangú egyetemen 100 fehér diákra esik 3 színes diák. Komoly doktorátust alig tudnak elérni, (legfeljebb tanítási síkon) kevesebb, mint 3 százaléka lesz jogász, vagy orvostanhallgató. Azt látjuk, hogy ezen a pályán is kevés jövő kecsegtet, pedig ezen a téren nagyon szükséges az orvos, mert a fehér orvos 10-12 kilométernyire lakik és ha fogadja is a színest, akkor is külön várószobában. A megbetegedések érdekes képet mutatnak: 100 ezer fehér közül 15 a tüdőbajos, ezzel szemben színes 65. A fehér anya szülészeti halandósága félannyi a színeseknél. A fehérek életlehetősége átlag 71 év, a színeseké 64,6. A szakszervezeti tagság is korlátok közé van szorítva a színesek részére: Vízvezeték szerelő (plumber) 1000 vízvezeték szerelő (plumber) közül csak 2 színes; 1000 villanyszerelő közül csak 6 színes; 1000 ácsmunkás (carpenter) csak 16 színes; 1000 film és színházi munkás közül csak 29 színes, 1000 kereskedelmi alkalmazott közül csak 64 színes. Minden munkásnak és liberális gondolkodású embernek a színesek harcában kellene részt venni, azonban a szakszervezetek tagjainak nagy része előljár a fajgyűlöletben, pedig a közönséges testi munkát végző munkások 30 százaléka színes, de ne feledjük el, hogy Amerika lakossága között több mint 22 millió színes (a lakosság 11 százaléka). —Eörsi Béla NÉGER lakónegyed Detroitban 3 oldal iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Kártérítés Kártérítést követeltek a seminole törzshöz tartozó indiánok az amerikai kormánytól a régi floridai földjeikért, tőlük eltulajdonított 27 millió holdért. A seminole indiánok voltak azok, akik a néger rabszolgákat befogadták, amikor azok megszöktek a fehér földbirtokosok ültetvényeiről. Emiatt tört ki a háború a seminole-indiánok ellen, ami után az Egyesült Államok megvásárolta Floridát Spanyolországtól, holott az nem volt spanyol gyarmat, hanem indiánok ősi hazája. A seminole-indiánok jogos követelésének végre eleget fog tenni az Egyesült Államok. Ki fogja nekik fizetni, több mint 100 éves huzavona után, földjeik árát, 12 millió dollárt. A MOSZKVAI bányászati főiskola tudósai új biológiai módszert ajánlanak a bányalég elleni küzdelem céljaira. Megállapították, hogy bizonyos baktériumok gyorsan ártalmatlanná teszik a metángázt.