Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)
1970-09-26 / 5. szám
fi WM rh,r % ______________________ __ A Hazádnak rendületlenül «hv _ r==~^. Légn -■■■ ^ New Word Volume 42. évfolyam — No. 5 Toronto, Ont. 1970 szeptember 26 óra 10 cent Szövetségi-tartományi hatalom összefogása a dolgozók ellen A központi parlament október 5-én megnyitó ülésszakán új munkásellenes jogalkotást készül előterjeszteni a Trudeaukormány. A tartományi kormányok ugyancsak új, szigorúbb törvényekkel akarják lehetetlenné tenni a bérharcokat. Az ország gazdaságának urai erős nyomást gyakorolnak a kormányra. Követelik a sztrájkok törvénytelenítését elsősorban a postamunkások, állami tisztviselők, közalkalmazottak sztrájkjogának visszavonását. Eddig három tartományi kormány fordult hatalmi erőszak alkalmazásával a sztrájkoló munkások ellen. Mind a három új törvényhozással fenyegeti a szakszervezeti mozgalmakat. Felháborodással vette tudomásul a vezető gazdag társadalmi osztály, hogy a szakszervezetek figyelmen kívül hagyták a kormány bérpolitikáját, amely az évi bérjavítást 6 százalékra akarta korlátozni. Saskatchewanban Ross Thatcher miniszterelnök sürget új törvényt a bérharcok ellen. Sztrájkellenes törvényhozással fenyegette meg a Pulp, Sulphite and Paper Mill Workers szakszervezetet, melynek tagjai 8 százalékos bérjavítást biztosító szerződés kiharcolása után szüntettek sztrájkot. Québecben törvényerejű rendelettel fordult a kormány 40 ezer építkezési munkás bérharca ellen. Az új rendelet értelmében napi $50.000 bírsággal büntethető a sztrájkot vezető szakszervezet, a sztrájkoló tagok pedig személyenként havi 100 dollár bírsággal. British Columbia kormánya júliusban iktatta a Mediation Commission Act nevű törvényét az építkezési munkások sztrájkja ellen. Különösen a postások sikere fáj a monopóliumoknak és kormányuknak. Mint ismeretes, 70 ezer postás nyert 3 évre érvényes új szerződést 55 cent órabér javítással. HADAT ÜZENTEK AZ AUTÓGYÁROSOK Az óriási autógyárak tulajdonosainak egységfrontja áll szemben az amerikai és kanadai gyárak dolgozóival. Sztrájkot kényszerített a szakszervezetre (United Auto Workers) először a General Motors, s nyomban utána a Ford és a Chrysler. A három hatalmas vállalat nem volt hajlandó jóhiszemű tárgyalásokba bocsájtkozni a szervezett dolgozók bizottságával, s ezzel kizárta a szakszervezetet. A lejárt szerződés 3 éve alatt oly magasra emelkedett az amerikai munkás megélhetési költsége, hogy azt 42 cent órabérjavítással egyenlíthetné csak k. Az 1967-ben aláírt kollektív szerződésnek a megélhetés költségére vontkozó paragrafusa viszont csak 16 cent kártérítésről gondoskodott, így az autóipari munkás óránkénti munkabére 26 centtel alacsonyabb mint volt 3 évvel ezelőtt, az órabér vásárlóképességét tekintve. Hasonló helyzetben van a kanadai munkás is. Leonard Woodcock, UAW-elnök szerint a sztrájkot főleg azzal robbantották ki az autóipar tulajdonosai, hogy a munka sebességének növelését, a munkások panaszainak figyelmen kívül hagyását sürgetik. Mr. Woodcock kijelentette, hogy nem fog a szakszervezet aláírni szerződést mindaddig, amíg 157 üzem 157 szakszervezeti tárgyaló bizottsága megelégedésére nem lesz megállapodás. A kanadai üzemekben dolgozó Magyar Mozgalmas, zenés élményben volt része a torontói magyarságnak a múlt hét végén. Magyar művészek léptek fel a Ryerson Theatreben. A “Túl az Operencián” című vidám operett került bemutatásra, ifj. Latabár Kálmán, Mednyánszky Ági, Zentai Anna, Puskás Sándor és Lakatos Sándor és teljes cigányzenekara közreműködésével. A Budapest Tavernban Várady Zsuzsa előadóműésznő és Vécsei Ernő örök szép magyar slágerek szerzője, kezdték meg kanadai vendégszereplésüket. A könnyűzene kedvelői mulasztást követnek el, ha nem hallgatják meg őket. A Pátriában a gyönyörű hangú Jákó Vera műsorát pedig, nagyon kellemes meglepetésként, a legnagyobb élő magyar cigányprímás, Lakatos Sándor és népizenekara egészítette ki szombat este. Sajnos Lakatos e sorok megjelenésekor már New Yorkban lesz. De sikerült interjút csinálnom Lakatos Sándorral, és ha virtuózi hegedűjátékát olvasóink nem is élvezhették, azért az Uj Szó hasábjain a híres primás gondolatait és üzenetét tolmácsoljuk. Lakatos Sándor nyilatkozata az Uj Szónak: Reporter: Első útja Észak- Amerikába? Lakatos: Igen. Reporter: Mikor érkeztek és mi a programjuk? Lakatos: Szeptember 15-én érkeztünk Montrealba, 19-én Torontóba, innen New Yorkba megyünk és valószínűleg fellépünk más amerikai városokban is. Reporter: Milyen más országokban muzsikált eddig? Lakatos: Tengeren túlon most vagyunk először. De a kontinensen Londontól Moszkváig, Skandináviát sem kihagyva, minden fővárosban bemutatkoztunk. Játszottunk koncerttermekben, és mulatókban egyaránt. Reporter: Mi a benyomása Kanadáról? Lakatos: Sok új látnivaló van. Montreal és Toronto nagyon jó benyomást keltett. Reporter: Volt-e kellemetlen élménye a külföldi turnéi során? Lakatos: Nem mondhatnám. Elvégezzük a dolgunkat. Szeretnek bennünket. Reporter: Véleménye a Kanadába szakadt magyarságról? munkások szakszervezeti bizottságai állást foglaltak a munkagyorsítás ellen, követelik a munkások egészségvédelmének tökéletesítését, nagyobb szakszervezeti képviseleteket a gyárakban, a béregyenlőtlenség megszüntetését, a kötelező túlórázás felszámolását. A világ legnagyobb utóiparának (General Motors szervezett dolgozói 32.000 követelést állítottak össze 150 amerikai és kanadai GM-gyárban. Egy szakszervezeti nyilatkozat szerint majdnem aláírta a Chrysler az új szerződést, ami Lakatos. Végtelenül kedves mindenki. Mindent beleadunk a műsorba, az összes művészvendégekkel együtt a legjobbat akarjuk nyújtani a külföldön élő magyarságnak. A közönség nem is marad adós hálájával. Tegnap is a Pátriában, felejthetetlen élményként fog megmaradni az a fergeteges vastaps. Ön is ott volt, hallhatta. Reporter: Kedvenc nótája? Lakatos: Nincs. Minden nótát egyformán szeretek. Reporter: Kedvenc étele? Lakatos: Pörkölt, galuskával. Reporter: Van-e honvágya hosszabb külföldi fellépések idején? Reporter: Mindég van. Mindenhol jó, de a legjobb otthon. Valahogy úgy vagyok ezzel: a legszebb pillanat az indulás és az érkezés. Reporter: Legkedvesebb cigányprímása, aki egyben zeneszerző is? Lakatos: Dankó Pista. A legkor a General Motors nyomásának engedve visszalépett. General Motors nyomásának engedve törölte a szerződést a Ford is, ami azt jelenti, hogy 132,000 Ford és Chrysler munkás nem részesülhet szakszervezeti védelemben. Nem ismerik el a gyárigazgatóságok az üzembizalmiakat. A munkások a gyárak képviselőihez fordulhatnak csak panaszaikkal. Más szóval az ördögöt az anyjánál kell perbe fogniok. Hosszú harcra rendezkedtek be a munkások, komoly segélyalapot épített a szakszervezet, szebb magyar nótákat ő írta. Reporter: Kedvenc itala? Lakatos: Szódavíz. Reporter: Lenne szíves megmagyarázni ? Lakatos: Mivel saját autómon járok, és otthon rendkívül szigorúan veszik az ittas vezetőt, óvatos vagyok. Hamar elkobozzák az ember jogosítványát, ha nem vigyáz. Az italozást és az autóvezetést nem lehet összeegyeztetni. Reporter: Minden összegezve, boldog, miután Észak-Amerikába is elhozta a magyar muzsikát? Lakatos: Nagyon örülök, hogy a Világszövetség közreműködésével Amerikába jöhettem. Első alkalom. Igyekszem maradandó élményt nyújtani az itt élőknek, és ugyancsak maradandó élményekkel hazatérni. Reporter: Köszönöm az idejét és a figyelmét. Remélem hamarosan találkozunk, Pesten a Mátyás Pincében, művészek Torontóban Idegen tőkések aggodalmai Peruban Egyre gondterhesebb az amerikai milliomosok helyzete a Latin-Amerikában folyamatban lévő változások miatt. A napisajtó jelentései szerint tudni szeretnék az amerikai befektetők, mit tervez a perui kormány. Bányák, bankok, cukorrépa ültetvények, autógyárak, olajvállalatok tulajdonosai érzik magukat szorongatott helyzetben. A perui helyzetnél csak a chilei helyzet miatt aggódnak jobban mióta marxista elnökjelölt nyerte meg a választásokat. Peruban a katonai diktatúra karók közzé szorította a bányabárókat és elrendelte, hogy ez év végéig milliárd dollár erejéig kötelesek költeni a termelés korszerűsítésére, ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb profitot vihetnek ki Peruból. Újabb rendelet kidolgozása van folyamatban Peruban, de annak meghirdetésére nem várhatnak a bányabárók. A Peruban nyert profit nagyobb részét Peruban kell befektetniük, mégpedig azonnal. A kormány intézkedésének éle főleg a következő vállalatok ellen irányul: Cerro, Anaconda, American Smelting, Southern Peru Copper. A már korábban államosított cukorültetvények, földbirtokok volt tulajdonosai, közöttük W. R. Grace, szeretnék tudni, mikor fog a kormány kártérítést fizetni és mennyit. Hasonló helyzetben találják magukat az olajvállalatok, így például a Jersey Standard tulajdonát képező International Petroleum két évvel ezelőtt végrehajtott államosítása óta várják a volt tulajdonosok a kártérítés kifizetését. Attól tartanak az amerikai milliomosok, hogy a kormány készülőben lévő újabb törvénye minden eddiginél nagyobb csapást fog mérni a külföldiek befektetésére. A bankok államosítása folytatódik. Újabban a Banco Internacionalt vette át az állam. Itt a részvények 20 százaléka az amerikai Chemical Banké volt, 5 százaléka pedig W. R. Grace tulajdona. Átvette a kormány az amerikai Chase Manhattantól a Banco Continental részvényeinek 51 százalékát. Két amerikai bank — First National City és a Bank of America — csak akkor maradhat Peruban, ha december 30-ig 30 százalékkal több amerikai pénzt hoz Peruba. LAKÁSINSÉG Elgondolkoztató, esetenként szívfacsaró cikkek jelennek meg a torontói napisajtóban a lakásínségről. Arról, hogy Torontóban 22.000 család évek óta vár lakásra. Arról, hogy idős házaspárok, magánosok két-három évig várnak államilag támogatott, jutányos bérletű lakásra. Jelentette a napisajtó egyben azt is, hogy a Trudeau-kormány bőkezűen osztogat ki nagy összegeket az adófizetők pénzéből a gazdagoknak. Például: 74 új katonai jet repülőgép, melyek ára összesen 138 millió dollár, a gyárból egyenesen lomtárba kerül. Az ócskások veszik majd meg potom árért. A Canadair Ltd. kapott ezen repülőgépek előállításáért 215 millió dollár értékű szerződést. Noha ezek a jelgépek a kutyának sem kellenek, folytatják gyártásukat mindaddig, amíg a szerződésben megjelölt számban le nem szállítják az utolsó gépet is. Egy másik példa: 50 millió dollárt fizetett a kormány egy repülőhordozó anyahajóért és ki tudja mennyit az üzemben tartásáért, eladta az ócskásoknak 750 ezer dollárért. Nem csoda, hogy megoldatlanul marad a lakáskérdés. Ez a pénzherdáló kormány akarta a bérjavításokat 6 százalékra korlátozni. Ez a kormány fizet ki adópénzeket a farmereknek azért, hogy ne termeszszenek gabonát. Sok a gabona? Hát a katonai repülőgép nem sok? Harmadik példa: 1,000 (azaz ezer) dollárral javítja a kormány a bírák havi fizetését. Trudeau politikája növelte a munkanélküliséget. Egyedül Torontóban $5,700,000 emelkedett a kiadás a jövedelem nélküliek ellátására. Hasonló a helyzet az ország minden táján. Van azonban a kormánynak elegendő pénze bombázó repülőgépek, tankok, harckocsik stb. megrendelésére, idejétmúlt hadigépezet pénzelésére de, nem a lakásínség felszámolására. Közben ujjal mutogatnak a szocialista országok lakásviszonyaira, álnokul elhallgatva azt, hogy Kanada a háborúkból meggazdagodott, a kelet-európai államok pedig elszegényedtek. Szobrot kap a léghajók magyar feltalálója Minden kétséget kizárólag megállapították, hogy amerevvázas kormányozható léghajót, amely a műszaki követelményekben Zeppelin nevével azonosult, tulajdonképpen a magyar származású keszthelyi születésű Schwarz Dávid találta fel. A magyar léghajó 1897-ben Berlinben, a mai Tempelhof-i repülőtéren emelkedett először a levegőbe. A feltaláló a sikert nem érhette meg, mert a Bécsben váratlanul meghalt, Zeppelin gróf pedig — aki Berlinben jelen volt a felszállásnál, — a feltaláló özvegyétől megvette a találmányt és az összes dokumentumokat. Schwarcz Dávid születésének 120. évfordulója alkalmából szülővárosában, Keszthelyen, szobrot kap, emléktáblával jelölik meg szülőházát és utcát is neveznek el róla.