Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)
1971-01-16 / 19. szám
P 1 OO . NTÉZEl' -J f A » / J **4^ w Hazádnak rendületlenül | Msjjy Légy híve óh magyar! ■------- -New Word Volume 42, évfolyam — No. 19 Toronto, Ont. 1971 január 16 Ara 10 cent M l/ ^ wVr MEDDIG TERJED A KAPITALISTA SAJTÓ - ÉS SZÓLÁSSZABADSÁG? Még mindig foglalkozik a sajtó azzal a jelentéssel, amelyet a Keith Davey szenátor vezetése alatt állított össze egy rendkívüli szenátusi bizottság (Special Senate Committee on Mass Media) a tömegbefolyásolás eszközeiről, napisajtóról, hetilapokról, folyóiratokról. Ez természetes, hiszen a közvéleményalakítás leghatékonyabb eszköze a sajtó. Az emberek világnézetét, politikai felfogását, ideológiáját manipulálja a rendszer a sajtó útján. Miért állított munkába a kormány egy szenátusi bizottságot a sajtó tanulmányozására? Erre a kérdésre maga a szenátusi bizottság köteteket kitevő jelentése adja meg a választ: Csökken a sajtó szavahihetősége. Nem mindenkor hitelesek a lapok jelentései. Ami pedig a televíziót és a rádiót illeti, a szenátusi bizottság jelentése szerint, ezek a vállalatok elmerülnek a hirdetésekben, melyek jövedelme jobban érdekli őket, mint a lakosság helyes tájékoztatása, és megállapította, hogy a kanadaiak kétharmadának meggyőződése szerint a televízió hajlamos az igazság torzítására. Könyörtelenül állapítja meg a szenátusi bizottság jelentése: “A közvéleményalakítás eszközei a monopóliumok felé hajlanak és szűkítik a tömegek számára a véleménykülönbségekhez, az ellenkezés forrásaihoz való hozzáférést.” Évekig tartó ténykutató munkája után megállapította a szenátusi bizottság, hogy egyre kevesebben hisznek, még kevesebben bíznak a sajtóban, s ezen — a bizottság szerint — egy sajtótanács változtathatna csak. A bizottság meggyőződése szerint a sajtó tekintélyének visszaállítását munkáló bizottság tagjainak önkéntes, ingyenes szolgálatot kell nyújtaniok, akiket nem kötelezne törvény, érvényben lévő szabályok, semmiféle rendelkezés és a bizottság tagjai nem a sajtó emberei lennének, mert a sajtó emberei szeretik a sajtót fehérre mosni. Tanulságul említi a szenátusi bizottság azt az esetet, hogy a rendőrség ellen emelt vádak és panaszok kivizsgálására kinevezett rendőr bizottság, teljesen fehérre mosta a rendőrséget. A kormány politikájának szélsőjobboldali eltolódásának idején, mint például most, amikor háborús törvényt alkalmaznak, egy sajtóbizottságot arra lehetne felhasználni, hogy elnémítsa a kapitalista lapok azon részét,amely a veszélyben forgó demokrácia védelmét sürgeti és ellenzi a háborús törvény alkalmazását, és általában minden elnyomó törvény használatát. Pontosan ezt tette néhány kapitalista lap. Az a tény, hogy néhány kapitalista lap csatlakozott a háborús törvény alkalmazása ellen megmozdult baloldali tömegekhez, biztató jelenség a mai körülmények között. A baoldali lapok, elsősorban a Canadian Tribune, írásbeli előterjesztésben javasolták a szenátusi bizottságnak egy olyan országos sajtóbizottság összeállítását, amelynek tagjai képviselnék a szakszervezeteket, a farmerek szakszervezetét, a diákokat, az értelmiségieket, a nők szervezeteit. Egy ilyen bizottság eredményesen gyakorolhatna ellenőrzést a sajtó fölött. A Canadian Tribune beadványa szerint törvénycikkely iktatásával kellene szabályozni a hirdetéseket. Törvényerejű rendelettel kellene megtiltani a sajtó háborút pártoló propagandáját, a faji, nemzetiségi és vallási sovinizmust, és általában a gyűlölet terjesztését. Ha a sajtó ellenőrzésére kinevezett bizottságnak módjában állna ily intézkedéseket foganatosítani, akkor kínvánatos reformok eszköze lenne és reménykedhetnénk abban, hogy a sajtó a lakosság többségének szószólója. Amíg a sajtó figyelmen kívül hagyja a dolgozó emberek és a diákifjúság érdekeit, addig nem nevezhető a nép sajtójának. . A szenátusi bizottság tagjai különválasztották a “sajtószabadság” fogalmát és jelentőségét azoktól a kérdésektől, amelyek a dolgozó lakosság érdekében merülnek fel. A “szabadság” nem elvonatkoztatott fogalom, nem absztrakt valami, aminek semmi köze a kanadai válsághoz, nem nevezhető szabadnak az olyan társadalom, amelyet munkanélküliség, lakásínség, elégtelen egészségvédelem és más nyavalyák kínoznak. Előre tudtuk, hogy a szenátusi bizottság tagjai nem fogják egyértelműen kijelenteni, hogy a sajtó, televízió és a rádió nem a munkások és farmerek eszközei, hanem a tőkés érdekek kiszolgálói. Egyre több esetben mozdulnak meg nagy tömegek, sokszor spontán módon, békéért, demokratikus szabadságjogokért, a nemzetgazdaság fellendítéséért stb. A kapitalista média (sajtó, tv, rádió) úgyszólván abszolút többsége ellenzi a népi megmozdulásokat a “szabadság” nevében. A tőkés média szerint szabadnak csak az a társadalom nevezhető, amely nem ellenzi a kizsákmányolást, a monopóliumok felségjogát. A hatalmas monopóliumok szerint a szabadság azt jelenti, hogy a monopóliumok az átlag profitnál magasabb profitot hajtanak be. Ezt nevezi szabadságnak a tőkés sajtó is. A szenátusi bizottság is kénytelen volt elismerni, hogy a hatalmas sajtóvállalatok profitja “rendkívüli és megdöbbentő.” Ugyanakkor a kicsi lapvállalatok, hetilapok megbuknak vagy elszegényednek, nem kapnak elegendő hirdetési jövedelmet. Kanada 1,200,000,000 dollárt költ hirdetésekre évente. Hirdetésekre a nagyvállalatok költenek nagy összegeket. Ezért van az, hogy a nagyvállalatok a sajtó tényleges gazdái. Arab-izraeli béke kérdése ENSZ-diplomaták nézete szerint új alkalom nyílt meg az arab-izraeli béke megvalósítása előtt, amikor az izraeli kormány elhatározta, hogy hajlandó viszszatérni a tárgyalóasztalhoz, melyet felháborodva elhagyott a múlt év nyarán, arab államokat és a Szovjetuniót okolva a tárgyalások sikertelenségéért. Noha Izrael nem azonnal tért vissza a tárgyalóasztalhoz, hogy felelős a múlt nyári tárgyalások összeomlásáért, ENSZ-diplomaták tudni vélik, hogy Izrael tudatában van az őt terhelő felelőségnek, a merevséget szokásból színlel. Feltételezik ezt az arab államokról is, amelyek nevében újból kijelentette Egyiptom, hogy le kell mondania Izraelnek minden talpalattnyi meghódított arab területről. Ha a most kezdődő új béketárgyalások gyakorlati megoldást nem eredményeznek, az új háborúnak beláthatatlan következményei lehetnének, óriási felelősség hárul most a tárgyaló felekre. Egyiptom teljesen bűntelennek érzi magát a múlt évi tárgyalások kudarcáért. Ennek ellenére engedményeket helyezett kilátásba, így a 20 év óta tartó feszültség megszüntetésében joggal reménykedhetnek a békeszerető népek. Az egyezkedés lényege régen ismeretes már. Izraeli vezetők szerint Izrael tartós békét kíván. Az arabok visszaigénylik területeiket. E két kívánság teljesítése az új tárgyalások feladata. Golda Méir izraeli miniszterelnöknő újólag is kijelentette, hogy Izrael nem fogja kiüríteni az összes megszállott területeket, nem fog visszavonulni az 1967-es hatnapos háború előtti vonalak mögé. A tárgyalások során engedékenyebb lesz, ha nem is könynyen. Diplomáciai szokás ez. Kevésbé remélhető engedékenység az elvesztett területeiket visszakövetelő felektől, amelyek most katonailag előnyösebb helyzetben vannak, mint voltak egy évvel ezelőtt. Feltételezhető, hogy a tárgyalások vontatódni fognak, mely esetben várhatóan beleszólnának a nagyhatalmak és az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Akkor is, ha a tárgyalások évekig fognak tartani, fontos hogy a felek a tárgyalás útján maradjanak, elutasítva a háborús megoldást. Egyházi depresszió Louis Cassels egyházügyi szakember jelentette: “A legrosszabb egyházi válság szemtanúi vagyunk, melyhez hasonló nem volt az utolsó 25 év alatt, és fellendülés nem észlelhető a láthatáron. Vonatkozik a hanyatlás minden katolikus és a nagy protestáns egyházakra egyaránt. A hanyatlás évekkel ezelőtt kezdett kibontakozni. Minden jel arra mutat, hogy csökken a nagyközönség érdeklődése az egyházi élet iránt.” Rose-testvérek és Simard elfogatásának története Hónapokig tartó embervadászat, a Québecet megszálló katonaság bevonásával, meddőnek bizonyult. Végül az ország legerősebben körözött három FLQ- terroristája búvóhelyét felfedezték. Hogyan? E kérdésre a napisajtó hosszú beszámolókban válaszolt. Az elfogatás története röviden a következő: Saint Luc község rendőrfőnöke, Alain DuFresne és emberei a 114 Des Prés után álló fehérre festett régi farmház új bérlőit gyanúsnak találták. A bérlők ismeretlenek voltak a községben és mindenkitől elzárkóztak. A környék lakossága viszont barátságos, mint általában minden vidéki lakosság. Ez a hely Montreáltól 20 mérföldre esik. A farmház közelében, október 11- én, megtalálták egy élelmiszerüzlet eltűnt teherautóját. Az élelmiszerüzlet a meggyilkolt Pierre Laporte lakhelyén, a farmházhoz közel eső Saint Lambert községben van. A tolvajok az élelmiszerkézbesítő teherautóból mindent kirámoltak. DuFresne közölte gyanúját a tartományi kormány rendőrségével, amely október 23-án behatolt a farmházba, amelyet üresnek talált. A hűtőszekrény nyitva volt, a villanykályha azonban nem volt kikapcsolva. Du Fresne tovább gyanakodott. A tartományi rendőrség is. Karácsony előtt emberrablással és Pierre Laporte munkaügyi miniszter meggyilkolásával gyanúsítottak közül hat személyt letartóztattak, majd ismét figyelni kezdték a farmházat, melynek bérlője egy 35 éves főkönyvelő, Michel Viger volt, akit a tartományi kormány rendőrsége október 24-én kihallgatott. Viger vallatása után elhatározta a rendőrség, hogy megfigyelés alatt fogja tartani a farmházat. Karácsonytól kezdve éjjel-nappal figyelték a farmházat. December 27-én ismét behatolt a rendőrség a farmházba, és újból vallatták Viger bérlőt, aki végül megmutatta azt a titkos földalatti búvóhelyet, amelyet a rendőrség nem tudott felfedezni. Ott húzódott meg az ország legintenzívebben vadászott három embere, a 27 éves Paul Rose, öccse, Jacques és a 23 éves Francis Simard. Amiképpen a Jasper Cross brit diplomata elrablásával vádolt FLQ Chenier-csoport felfedezése és megsemmisítése sem lövöldözéssel ért véget, azonképpen a Rose-testvérek és Simard letartóztatását sem kisérte lövöldözés. A lefülelt három terrorista szemérmetlenül követelt alkut, tárgyalást, mielőtt megadták magukat. A québeci igazságügyminiszter, Jérôme Choquette, élve akarta megkapni a három fiatal terroristát. Ezért engedélyezte velük az alkut. Dr. Jacques Feron orvos, a hírneves francia-kanadai író és költő, a Parti Québecois nevű politikai párt tagja, aki ismerte mind a három fiút, vállalkozott az alku lefolytatására. A fiúk földalatti szobájukból a felszínre jöttek, s abban állapodott meg Dr. Ferron útján Choquette igazságügyminiszterrel, hogy békés megadásukért cserébe bocsássa a kormány szabadon, óvadék ellenében, a háborús törvény (War Measures Act) alapján letartóztatott többi foglyot. Ennek a feltételnek a miniszter eleget tett, így ért véget a három legjobban keresett ember utáni vadászat. Ford-sztrájk január 19-én Dannis McDermott, az autóipari dolgozók szakszervezetének (United Auto Workers) kanadai alelnöke jelentette, hogy ha január 19-ig nem ír alá szerződést a Ford-gyárak igazgatósága a szakszervezettel, sztrájk lesz, mely esetben több mint 13.000 Ford-munkás fog munkát szüntetni a következő városokban: Oakville, Windsor, St. Thomas, Bramalea és Niagara Falls, Ont. A szerződésnyitási tárgyalások a múlt év júliusában kezdődtek. Azóta írt alá új szerződést a Ford-igazgatóság és a General Motors bizottsága a szakszervezettel 370,000 munkás javára. Az amerikai és a kanadai Chrysler-gyárak 170,000 dolgozója nevében sztrájkidőpontot még nem tűzött ki a szakszervezet. A kanadai GM véglegesen megszüntette a hűtőszekrények gyártását. Gyárának lezárását helyezte kilátásba az ontarioi Whitbyben a Dunlop Canada Ltd., amely eddig ezer embert foglalkoztatott. A Dunlop Canada Ltd. a múlt év tavaszán zárta le a torontói gyárát véglegesen, 597 munkás elbocsájtásával. John Burns, a konzervatív Globe and Mail ottawai tudósítója jelentette, hogy a következő nyáron mintegy 250,000 diák lesz munka nélkül. A kormány a múlt évben 28,000,000 dollárt fordított a munkanélküli diákok segélyezésére, most 50 millió dollárral kell készülnie a munkanélküli diákok megsegítésére. Megfontolás tárgyává tette a kormány azt az indítványt, hogy létesítsen Ottawa közelében egy ifjúsági tábort a munkanélküliek számára és bocsájtson a munkát kereső fiatalok rendelkezésére 25 autóbuszt, hogy bejárhassák munkakeresés közben az egész országot. Némely Yilvízter szerint fásítási munkálatokra 30,000 diákot, a környezetek megtisztítására 10 ezer diákot, üdülőhelyek, folyók, tavak fertőtlenítésére egy másik 10.000 diákot kellene munkába állítani a következő nyáron. A városi és falusi hatóságok keveset vagy semmit sem tehetnek a fiatalokért. Évek óta adósságokkal küzdenek. Kuba lakosai száma 8,553,395 A havannai rádió december 31-i jelentése szerint a kubai lakosság száma 8,553,395 volt a háromnapos szeptemberi népszámláláskor.