Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)

1971-04-10 / 31. szám

1971 április 10 Kicsi rajkók óvodája Hóna alá csapta a hegedűt, amely már kopott és barna volt, mint egy használt bőr­szíj. A vonat ki­csit lassított, és a férfi leugrott a töltésre. Széles karimája sötét kalapot viselt, vi­lágosbarna, erő­sen használt, ko­pottas téli kabá­tot. Dús, fekete haja majdnem egybeolvadt a fér­fi sötét arcbőré­vel. Ez a cigány ember, aki késő délután leugrott a bicskei vonatról, a helyi cigányság egyik jellegzetes képviselője. A he­gedűs, aki estén­ként a kocsmában játszik, de nap­közben még apró­pénzért hegedül a vonaton. A vasút­vonal, amely mellett a bicskei ci­gánytelep, a péró fekszik, élte­tője a cigányságnak. A vasút a mozgást, az utazást, a keresetet jelenti. A péró szélén földszintes épü­let áll, a régi cigányiskola. Eb­ben az épületben egy évvel eze­lőtt — próbaképpen — először az országban cigányóvodát léte­sítettek. A község vezetői és pe­dagógusai, akik a cigánykérdés megoldásának lelkes támogatói, nagy figyelemmel kísérték a pé­­róbeli óvoda sorsát. Hogyan rea­gálnak majd azok a cigánycsalá­dok, akik egész életükben alkal­mi munkából éltek, akik gyerme­keiket csak hébe-hóba küldik is­kolába? Az eredmény minden vá­rakozást felül­múlt. Az óvónő sötéthajú, erélyes fiatalasszony. A falakon játé­kokkal zsúfolt polcok futnak körbe, az ablak előtt pici aszta­lok, pici székek, a szőnyegeken kicsi rajkók hancúroznak. Bir­kóznak, fából épült teherautókon húzogatják egymást. Az óvónő az óvoda hétköznapjáról beszél. Naponta reggel nyolctól délu­tán négyig itt vannak a kicsi rajkók. Ez alatt az idő alatt számtalan dologgal ismerkednek­ meg. Az óvónő munkáját megne­hezíti, hogy ezeknél a gyerme­keknél mindent az alapokról kell elkezdeni, még azt a játékos ne­velést is, amit másutt hazulról hoznak magukkal. Hogyan kell fogni a ceruzát, és tulajdonkép­pen mi is az a ceruza. A szappan többnyire ismeretlen fogalom, a naponta többszöri kézmosás is az alapvető tisztasági igény beideg­ződését szolgálja. Legutóbb a test részeivel is­merkedtek a gyerekek. Az óvónő a babán mutogatta a végtago­kat. A gyermekek közül egyetlen egy sem tudta nevén nevezni a lábakat. A láb sem mint foga­lom, sem mint név nem szerepelt a kicsi rajkók szótárában. Az anyanyelvi és az ábrázoló foglal­kozások már az iskolai írásra ké­szítik elő őket. A számokkal sok­kal jobban boldogulnak, mint bárhol eddigi pályafutásom alatt­­— mondja az óvónő — ha meg pénzt látnak, akkor valósággal kis matematikus lesz mindegyik. Előttünk fekete szemű, eleven mozgású kisfiú robog el, fából készült villamost vonszol maga után. Mögötte másik kis rajkó ugrándozik tánclépésben, szinte minden porcikája külön mozog. —Ő a román Pisti — mondja az óvónő — már hegedülni is tud. Jövőre iskolába megy. Az általános iskola földszintjén van a cigány osztály. Csupa elsős ül­dögél a padokban. Sokan közü­lük már az elmúlt évben létesí­tett cigány óvodába jártak. Az iskola igazgatója maga is a ci­gánykérdés lelkes pártfogója. —Sajnos a gyerekek többsége az alapvető fogalomköri tudat­lansággal jön el hazulról. Otthon még a minimális ismereteket sem kapják meg. A pedagógusokat néha megoldatlan probléma elé állítják. A legnagyobb baj a túl­korosokkal van. A cigány gyere­kek legnagyobb része negyedik, ötödik osztályban reked meg tel­jesen. Már most is vannak a ne­gyedikben 14-16 éves cigány ta­nulók. Jelenleg két cigány ta­nuló tanul a nyolcadik osztály­ban. ők csaknem száz hasonló korú tanló közül jutottak ide. És büszkék vagyunk erre a két diákra, mert évekig nem volt nyolcadikos diákunk. —Ezek a gyerekek — mutat az első osztályosokra — már a cigány óvodából jöttek. Nevelő­jük szerint igen sok mindenben felülmúlják, azokat az iskolatár­saikat, akik nem jártak óvodába. Nemcsak szellemi képességeik­ben múlják felül péróbeli társai­kat ,hanem testi felépítésükben is erősebbek, egészségesebbek. A cigány óvodában naponta négy­szer kapnak enni, míg odahaza rendszertelenül étkeznek. A bics­kei péróban fizetési napokban nagy a dinom-dánom, a hónap vége felé pedig ínséges napok köszöntenek be, aminek eddig a kicsi rajkók látták a kárát. Ha ilyen eredménnyel dolgozik to­vább a cigány óvoda, akkor jö­vőre megszüntetjük a cigány osztályt, és a cigány gyerekek szétszórva kezdenek tanulni, a többi első osztályossal. Dél van, kint a péróban, cigány óvodában rövidesen ebédhez ké­szülnek. A kicsi rajkók szana­szét hancúroznak a szőnyegeken. Néha, amikor a hangzavar túlsá­gosan felerősödik, az óvónő erős hangja teremt rendet. A kis fe­kete arcokon vidámság, derű lát­szik. Mintha tudnák, hogy az ő óvodai csoportjuk egy olyan új generáció a bicskei cigányság történetében, amelynek talán másként alakul az élete. KÍVÁNCSISÁG Ú­J SZÓ ANTALFY ISTVÁN: TARTS MEG TIÉDNEK Ha lemenőben van a nap, már szembe tudok nézni vele. Az ég alja ha pirosul, szemem erősebb, mint a fénye. Messzire dobom a követ, csak gondolatom száll utána. Nincsen iránta szeretet szívemben, se bánat, se hála. De minden napom a tiéd, vagy így, vagy úgy —épp mert szeretlek, hazám, a követ se dobom, hogy ne bántsalak. Tarts meg tiednek! ANTALFY ISTVÁN: Pillanatok I. Lehunyom a szemem. Olyan messze az ég. Szomorú értelem. Fárasztó messzeség. Sértetten indulok a hadba. Ez a perc teérted lett halott. És érted él e vers. II. Mit látsz, ha ablakodból a messzeségbe nézel? Mi van, ha, amit vársz, a nagy messzeségbe vész el? Ontasz-e könnyet akkor, —mit ma mindenki szégyel— összeroskadsz talán, vagy agyintesz, könnyű kézzel. Nagy magyar utazok LÓCZY LAJOS (1849-1920). Részt vett Széchenyi Bélának az 1877-ben indult, három évig tar­tó expedíciójában. Értékes meg­állapításokat tett a Himalája és a Jünnan hegység rendszeréről. Hazatérve a Balatonon végzett tudományos kutatásokat. Életét Antalffy Gyula irta meg a Hi­malájától a Balatonig c. köny­vében. ★ TELEKI SÁMUEL (1845-1910): Afrikai utazó, felfedező. Elsőnek jutott fel a Kilimandzsárón az örök hó határáig és nevéhez fű­ződik Afrika két nagy sóstavá­nak a felfedezése. Munkássága nemzetközi viszonylatban is nagy jelentőségű. ★ V­Á­M­B­É­R­Y ÁRMIN (1832- 1913): Világhírű orientalista. Hosszú időt töltött Törökország­ban, ahol keleti nyelveket tanult. Később mohamedán dervisnek öltözve több ázsiai országban megfordult. Kalandos vándorlá­sát izgalmas útk­eírásban örökí­tette meg. Sven Hedin, a világ­hírű svéd utazót mesterének és példaképének tekintette. * ZICHY JENŐ (1837-1906): Há­rom nagy ázsiai expedíciót szer­vezett. Akárcsak Körösi Csom­a Sándor és Reguly Antal, a ma­gyarok őshazáját kereste. Haza­térése után nagy érdemeket szer­zett a magyar ipar fejlesztésében TAVASZ HÍVOGATÓ Szikrázik a gyár, fénymázt kap Tengernyi kosz és olaj foltja, Kelet: palást -ez a nyútt ruha, Pedig egy hónapja nem volt mosva. A targoncán száguldók, s talán Luxus túrakocsin érzem magam, Hurkás lesz a szélben az ingerji, Szertezilálja a szél a hajam. Ez a sok kerék, tengely egyszeriben Mesés kincsként szikrázik a napon. Ha kimosdok estére a porból. Talán a daruslányt is megkapom. —Átányi Horváth László 5 oldal A nyugtalan ember A modern történelem egyik legellentmondásosabb egyénisé­ge volt az angol arisztokrata apa és gazdag amerikai anya gyer­mekeként 1874-ben hét hónapra született Winston Churchill. Nem a Gallipoli-hadjárat idején vágták először a szemébe, hogy kalandor, 22 éves korában, a spanyol hadsereg tisztjeként, Kubában a felkelők ellen harcolt, néhány évvel később Indiában, már újra angol tisztként, a lá­zadó hegyi törzsek elleni bünte­tő-expedíciók részese, nem sok­kal ezután a szudáni hazafiak elleni angol fellépésben szerepel, majd az angol-búr háborúban bukkan fel. Katona és írón min­denünnen tudósítja a londoni la­pokat, könyveket ír vállalkozá­sairól. Az első világháborúban egy nagy kudarc: a Dardanellák­nál elszenvedett nagy angol ve­reség fűződik a nevéhez. Beatrice Webb angol szocia­lista írta 1903-ban: “Winston Churchill társaságában ebédel­tem. Első benyomásaim: nyug­hatatlan, szinte elviselhetetlenül nyughatatlan, egoista, mértékte­len, felületes és reakciós. Ugyan­akkor egyénisége bizonyos te­kintetben vonzó, szívélyes és ere­deti — nem szellemében, hanem karakterében. Sokkal több van benne egy amerikai spekulás­ból mint egy angol arisztokratából. Egyedül és kizárólag csak ma­gáról tud beszélni . . .” Beatrice Webb a 29 éves Chur­­chillről írt; a “nyughatatlan em­ber” 94 éves korában hunyt el— halála évéig több mint száz kö­tetet írtak róla csak angolul, a más nyelveken megjelent 40-50 kötet is megismételte az 1903-as megállapításokat. Több mint 60 éven át tagja volt a parlament­nek, konzervatív, liberális, majd újra konzervatív színekben. A kubai és indiai felkelők ellen fegyverrel harcoló Churchill a parlamentben mindig a haladás, a dolgozó osztályok ellen lépett fel — a “birodalmi gondolat, a bevált angol életforma” védel­mében. Az első világháború után a szovjetellenes intervenciók fő­szervezője. A nagy próbatétel a második világháború volt az akkor már 66 éves politikus számára. Ami­kor Hitler megtámadta a Szov­jetuniót az egykori szovjetelle­nes intervenció szervezője rádió­beszédet mondott: “Mindenki aki a nácizmus ellen harcol, a mi szövetségesünk. Mindenki aki Hitlernek segít, a mi ellensé­günk”—mondta és bejelentette: a Szovjetunióval szövetségben pusztítják el Hitlert és rendsze­rét. Telve volt humorral és gúny­nyal. Abban a drámai rádióbe­szédben (1940 júniusában, ami­kor már előrelátható volt Fran­ciaország bukása), amelyben el­mondta: ha kell, angol mezőkön, hegyeken, utcákon is folytatják a küzdelmet a nácik ellen—egy pillanatra befogta a kezével a mikrofont és hozzátette: “és sö­rösüvegekkel fogjuk őket fejbe­verni, mert más fegyverünk nincs.” És aztán lendületesen, most már a mikrofonba beszélve folytatta: "De soha nem adjuk meg magunkat!” A kanadai par­lamentben egy beszédében el­mondta: Weygand francia tábor­nok azt jósolta neki a francia kapituláció napjaiban, hogy a nácik 14 napon belül kitekerik anglia nyakát, mint egy csirkéét. Itt megállt egy pillanatra, az ülésteremre pillantott és így szólt: “Szép csirke! Szép nyak!” A második világháború idején szövetségben állt ugyan a Szov­jetunióval, de valódi természetét, szovjetellenességét nem tudta s nem akarta leküzdeni. Szüntele­nül hangoztatta a második front létrehozását—azt szerette volna, ha a szovjet erők elvéreznek a nácik elleni csatákban és csak ekkor jelenik meg az angol-ame­rikai sereg Európában. A nyu­gat-európai partraszállás helyett balkáni inváziót javasolt, így a szovjet hadsereg előtt ék­ként állt volna a nyugati seregek tömbje. 1945-ben a választók megvon­ták bizalmukat Churchilltől, Attlee munkáspárti kormánya követte kabinetjét. Egyéves hall­gatás után előbukkant a régi Churchill. Az amerikai Missouri államban lévő Fulton egyetemén beszédet mondott s abban meg­hirdette az “erő politikáját”, felhívta az USA-t, vegye át “a világ vezetését” és éles szovjet­ellenes modorban támadt a hábo­rús szövetségesére. Ettől a nap­tól számítja a modern történe­lem a hidegháborút . . . Még ugyanabban az évben a zürchi egyetemen mondott beszédet, itt a szovjetellenes Európai Egye­sült Államok megalakításának szükségességéről beszélt. Idős, a világot nehezen értő ember szavai voltak ezek — de Churchill második világháborús múltja sok emberrel elfeledtette nézeteinek avult, korszerűtlen voltát. Az öregúr hozzálátott hatkötetes háborús emlékiratai megírásához — Nobel-díjat ad­tak érte . . . 1951 és 1955 között újra mi­niszterelnök lett, de a régi Chur­­chillnek már csak az árnyéka, ő, aki olyan öntelten mondta: “őfelsége nem azért bízott meg a miniszterelnökséggel, hogy a birodalom felszámolásánál elnö­köljek”—látta a gyarmati rend­szer felbomlását, az egykori brit hatalom eltűnését. —G. M. Churchill kilencven éves korában HUMOR AZ ÖRDÖG a pokol bejáratánál így szólt az újonnan érkezett­nek: “Maga úgy beszél, mintha a pokol a magáé lenne.” “Igen, úgy beszélek. A felesé­gem küldött ide.” k k k JELENTÉS a klub tevékenysé­géről : “Rendkívüli gyűlésünket megtartottuk a Virág-nővérek lakásában. Hózivataros este lé­vén, csak a bátrabb legények jöttek el megtekinteni a lányok csípőjét.” k k k “SÜRGŐSEN szükségünk van az ön segítségére, doktor úr” — mondta az új házasok egyike. — “Mindketten meddők, terméket­lenek vagyunk. Nem fog ez át­öröklődni a gyermekeinkre? k k k LÉLEKGYÓGYÁSZ a páciens­nek: “Úgy gondolja, hogy magá­nak alacsonyabb rendűségi érzel­mei vannak? Ne aggódjék. Igaza van. Maga tényleg alacsonyabb­­rendű.

Next