Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)

1972-05-13 / 20. szám

Hazádnak rendületlenül _ Wgy z.~— — Légy híve óh magyar! New Word ---------—-----------------------------------r. w -r ')------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1972. május 13 Toronto, Ontario Vol. 43. évfolyam — No. 20 Ára 10 f Haláltusáját vívja az amerikai imperializmus saigoni bábkormánya Nixon elnök és követői nem akarják még hallani a dél-vietnámi bábkormány halál­­hörgését. Nem óhajtják még tudomásul ven­ni, hogy az amerikai imperializmusra azt a végső csapást fogja mérni a vietnámi fel­szabadító hadsereg, amelyet mért a fran­cia imperializmusra 20 évvel ezelőtt Dien Bien Phu ostromával. Ezt mondja és írja a nyugati sajtó minden tudósítója Dél-Vi­­etnamban. Dr. Henry Kissinger, Nixon elnök le­g­okosabb külpolitikai tanácsnoka Párizsba repült, hogy alkudozzon Le Duc Tho-val, a Demokratikus Vietnami Köztársaság dele­gációjának vezetőjével, amíg Nixon hitege­ti az amerikai népet, hogy bizony ő sohasem fogja átengedni Dél-Vietnamot a kommu­nistáknak. Csakhogy a Fehér Házban hős­ködő Nixon szavai nem fogják megállítani a felszabadulásért vérző és életét adó viet­nami népet. De nem ám! Még az eszeveszett bombázások sem! Le Duc Tho értésére ad­ta Nixon küldöncének, hogy az észak-viet­nami kormány nem kommunista kormány­nyal akarja helyettesíteni Nixon saigoni bábkormányát, hanem „a nemzeti összhang kormányával,” melyben csak a nemzetgyil­kos saigoni uralkodó klikk nem foglalhat majd helyet. Ezt mondta Hanoi delegációja a párizsi tárgyalásokon ezelőtt is. Dr. Kissinger en­nek az ígéretnek a megfontolására késztet­heti csak a felszabadítók karói közé szorí­tott Nixont. Nixon saigoni bábkormányának­ megszé­gyenítése folytatódik a felszabadító hadse­reg előnyomulásával, Nixon megszégyení­tése pedig az amerikai szenátusban és kép­viselőházban. Számtalanszor figyelmeztette a szovjet kormány Nixont, hogy minél tovább fog harcolni Dél-Vietnamban, anál nagyobb lesz a szégyene. Nagy szégyennel érkezik majd meg Nixon Moszkvába május 22-én. Előre látta ezt Kissinger, aki hosszadalmasan tárgyalt röviddel ezelőtt a Szovjetunió ve­zetőivel. A látszólag mindenható Egyesült Álla­mok számára Vietnam jelenti Aehiles sar­kát. Józan eszű emberek, közöttük történé­szekkel, különösnek tartják, hogy ezt felis­merni nem tudta Eisenhower, Kennedy és Johnson. A tehetségtelen Nixontól kevés okos ember várta ennek felismerését. Képtelennek bizonyult a mindenható amerikai imperializmus a vietnami nép kor­dában tartására, noha Dél-Vietnam csak ezer mérföld hosszú és mindössze 100 mérföld széles. Ráadásul úgyszólván haditengeré­szet és légierő nélkül küzdenek a felszaba­dító csapatok. A saigoni bábkormány széthullóban van. A bábelnök és az amerikai gazdái a saigoni tábornokokat okolják. Okolhatnák az ame­rikai tábornokokat is, hiszen azoknál és a Fehér Házban dirigáló legfőbb haduraknál a saigoni tábornokok sem ostobábbak. Nixon már csak a végső fegyverben, nuk­leáris bombákban bízhat, azaz bízhatna, ha másnak nukleáris fegyvere nem volna. De mert van, kénytelen lesz komolyan venni az észak-vietami kormány 7 pontba foglalt bé­kejavaslatát. Csakis így maradhat a Fehér Házban a következő választások után. Ha az Egyesült Államok egész népe még nem undorodott meg Nixon bombázóinak gaztetteitől, szégyelje magát. Naponta 3.000 tonna bombát dobat Nixon az indokínai nép­re, ami az amerikai adófizetőknek 20 millió­dollárba kerül naponta, az ezzel okozott mérhetetlen emberi szenvedésekről nem is szólva. Gyóni Géza szavaival élve, „csak egy él­országból álló „Harmadik Világ” öntudatra szakára” kellene Nixont és családját, a me­nekülők közé hajtani, de még inkább a B-52- esek célpontjává tenni, biztosan nem fenye­getné B-52-esekkel Hanoit és Haiphongot, hogy annak lakóit is Dél-Vietnam, Kambod­zsa és Laosz népeinek sorsára juttassa. Reméli a világ békeszerető népe, hogy haj­lani fog Nixon a moszkavi látogatása során a Szovjetunió vezetőinek okos szavára, mert teljes megszégyenü­lés nélkül csak úgy hagy­hatja el Dél-Vietnamot, és kaphatja vissza a fogságba esett légikalózait a Vietnami De­mokratikus Köztársaságból. Üdvözöljük új Lapunk Niagara Fallson megtartott évi rendes konferenciáján a delegátusoknak ki­osztott ügyvezetői elszámolás mutató szá­mainak egyike arról tanúskodik, hogy a dol­lárok százait kapta lapunk iíj előfizetésekből a múlt év május végétől ez év márciusának végéig. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy a haladás, demokrácia, társadalmi igazság, a gondolat- és szólásszabadság ka­nadai magyar hívei lapunk mellett állnak, hogy el ne vesszen, hanem hosszú élete le­gyen lapunknak, az igaz szó bátor kimondó­jának. Az új előfizetők segítségével bírja ki la­punk a megpróbáltatásokat, a szennyes szándékú támadásokat, a tudatlanság, a bu­taság, a gyűlölet képviselőinek aknamunká­ját és nyílt támadásait. Hálásak vagyunk az új segítségért és az új segítők előtt mélyen meghajtjuk tiszteletünk zászlaját. Legyen az üzleti lapoké a tőke, a vagyon, a befektetések füstpénze és hamuzsírja, a mi lapunké pedig az a gyönyör, amelyet az előfizetőinket új előfizetők szolidaritása tár szemünk elé. Legyen másoké a dolgozó emberek véres ve­rítékéből kifacsart tőke jövedelme, legyen a mienk az olvasók szíve. Tapsoljanak a tő­kének mások, mi az olvasóinknak tapsolunk, akik a demokrácia, haladás, béke eszméitől nem tágítanak. Nagyobb a tőke hatalmánál az igaz szó, az igaz sajtó hatalma. Haalmasabb a toll a kardnál. Az igazmondás lapját ne is kösse földhöz, sárhoz, szennyhez üzleti jövedelem, a pénzhatalom előtt való meghunyászkodás egyetlen szála sem. Csak olvasóinkhoz kös­sék lapunkat elszakíthatatlan szálak. Lapunk jó terméssel biztató legzöldebb vetését az új előfizetők jelentik. És bizto­sak vagyunk benne, hogy zöldelő vetésünket a tisztességtelen szándék, szabotálás, fe­nyegetés fergetege, mely villámcikázva tor­nyosult lapunk felett a múlt évben is, el­verni nem tudja. Ez a mi örömünk. (Folytatás a 4. oldalon) ♦ Marad minden a régiben Vajúdtak a tűzhányó hegyek és szültek egy kavicsot. Lé­nyegileg ezt jelenti az a honmentő vajúdás, amit a kanadai kormány vajúdik. Gátlástalanul sajátíthatják ki külföldi milliomosok a jövőben is a kanadai nemzeti vagyonokat. A kormány úgynevezett „szitálása” inkább szentesíti az ide­gen tőke térhódítását, semmint gátolná. A külföldről behato­ló érdekeltségek mind átbújhatnak a kormány szitáján. Dr. Watkins közgazdász-professzor Mickey Mouse komédiának nevezi a kormány honmentő intézkedését. A külföldi befek­tetők az új törvényjavaslat parlamenti megszavaztatása után vígan folytathatják a kanadai vagyonok eluralását. Méltán üdvözölte a nagyüzlet a kormány törvényterveze­tét. Gyors haszonért szívesen fognak alkuba bocsátkozni a kanadai tőkések az amerikaiakkal. Kanada kiárusítása folytatódni fog. A napisajtóban széltében-hosszában tárgyalt törvényja­vaslat csak a nép megtévesztésére jó. Oldalakon át közlik a hozzászólásokat, mintha valójában a hazáját szerető la­kosság felvilágosítására törekednének. Nagyon jól tudják azonban a közvéleményalakítás eszközeinek tulajdonosai, hogy a kormány figyelmen kívül fogja hagyni az ellenzé­kieket, nem fog igazodni az NDP, szakszervezetek, haza­fias intellektuelek, a hazája függetlenségét féltő nép tilta­kozását, még kevésbé a már 1946 óta tiltakozó kommunista párt tiltakozását. Nem gátolja ugyan a kormány a sajtó­­vitatkozásokat, a hazafias közvéleményt semmibe fogja venni. A kormány törvényjavaslatában nincsen semmiféle ga­­rácia arra nézve, hogy gondoskodni fog a kormány kie­gyensúlyozott nemzetgazdaságról, iparfejlesztésről, hogy a hazai nyersanyagokat ne külföldön gyártsák készárukká, hanem Kanadában, holott anélkül a nyomasztó kanadai munkanélküliség megszüntetése elképzelhetetlen .Ebben az évtizedben — közgazdászok szerint — 2.500.000 új munkaal­kalmat, állást kellene teremteni, hogy az iskolákból az élet­be kerülő fiatalok munkanélkül ne maradjanak. Semmi sem biztosabb mint az, hogy esze ágában sincs a liberális pártnak, még kevésbé a konzervatívnak, az idegen tőkések benyomulásának megszüntetése, a hazai ipar fej­lesztése, az ország függetlenítése, a munkanélküliség fel­számolása. Boldogom hordhatják ki az idegen milliomosok a Kanadában szerzett profitjukat a saját hazájukba, vagy fektethetik be a Kanadában kisajtolt tiszta hasznukat Ka­nadában, hogy ezt az országot még jobban eluralhassák. F­olytatódni fog Kanada idegen kezekre játszása mindad­dig, amíg a parlamentben nem lesz a népnek egy erős el­lenzéki csoportja NDP, szakszervezeti és kommunista kép­viselőkből. Amíg a parlamentből hiányozni fog egy hatal­mas népi ellenzék, terjedni fog a munkanélküliség. Amíg a kormány farizeusi szemforgatással mutatja, hogy­­ akar védekezni az idegen tőke kanadai hatalma ellen, min­den szégyenérzet nélkül közölte, hogy mintegy 1100 ameri­kai ipar, beleértve az óriási autóipari résztvénytársaságo­­kat is, kért és kapott pénztámogatást a közelmúltban léte­sített Domestic International Sales Corporation nevű ame­rikai állami szervtől. Ez a szerv (röviden DISC) juttatá­sokat biztosít az adópénzből a hatalmas vállalatoknak, ha be tudják bizonyítani, piacokat tudnak szerezni az ameri­kai készáruknak. Az egyik legnagyobb piacszerzési terület persze Kanada. Amerikai kincstári pénzek segítségével le­szállított áraikkal üldözőbe vehetik a még ki nem sajátított kanadai iparokat, az amerikaiak kanadai autóipara, meg­semmisítheti autóalkatrészeket gyártó kanadai ipart, és azzal is súlyosbíthatja a kanadai munkanélküliséget. A DISC fenyegetésével szemben vé­dintézkedést ígért a kanadai kormány a következő költségvetésben, amelyet a pénzügyminiszter lapunk nyomás alá rendezése előtti órákban, május 8-án terjeszt a parlament elé megvitatás céljából. Lám, a DISC Kanada ipara és dolgozó népe ellen irá­nyuló tervéről tudott a kormány mindent Nixon elnök ka­nadai látogatása idején, de hallgatott. Szólásra még az sem késztette, hogy Nixon elnök a parlamentben mondott be­szédében gőgösen kijelentete, hogy az Egyesült Államok engedélyezni fogja Kanada független létezését. A tőkés saj­tó pedig zengte Nixon nagyszívűségének dicséretét, hogy ime a hatalmas déli szomszéd nem szándékozik bennünket nemzeti függetlenségünktől megfosztani.

Next