Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)
1972-05-13 / 20. szám
Hazádnak rendületlenül _ Wgy z.~— — Légy híve óh magyar! New Word ---------—-----------------------------------r. w -r ')------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1972. május 13 Toronto, Ontario Vol. 43. évfolyam — No. 20 Ára 10 f Haláltusáját vívja az amerikai imperializmus saigoni bábkormánya Nixon elnök és követői nem akarják még hallani a dél-vietnámi bábkormány halálhörgését. Nem óhajtják még tudomásul venni, hogy az amerikai imperializmusra azt a végső csapást fogja mérni a vietnámi felszabadító hadsereg, amelyet mért a francia imperializmusra 20 évvel ezelőtt Dien Bien Phu ostromával. Ezt mondja és írja a nyugati sajtó minden tudósítója Dél-Vietnamban. Dr. Henry Kissinger, Nixon elnök legokosabb külpolitikai tanácsnoka Párizsba repült, hogy alkudozzon Le Duc Tho-val, a Demokratikus Vietnami Köztársaság delegációjának vezetőjével, amíg Nixon hitegeti az amerikai népet, hogy bizony ő sohasem fogja átengedni Dél-Vietnamot a kommunistáknak. Csakhogy a Fehér Házban hősködő Nixon szavai nem fogják megállítani a felszabadulásért vérző és életét adó vietnami népet. De nem ám! Még az eszeveszett bombázások sem! Le Duc Tho értésére adta Nixon küldöncének, hogy az észak-vietnami kormány nem kommunista kormánynyal akarja helyettesíteni Nixon saigoni bábkormányát, hanem „a nemzeti összhang kormányával,” melyben csak a nemzetgyilkos saigoni uralkodó klikk nem foglalhat majd helyet. Ezt mondta Hanoi delegációja a párizsi tárgyalásokon ezelőtt is. Dr. Kissinger ennek az ígéretnek a megfontolására késztetheti csak a felszabadítók karói közé szorított Nixont. Nixon saigoni bábkormányának megszégyenítése folytatódik a felszabadító hadsereg előnyomulásával, Nixon megszégyenítése pedig az amerikai szenátusban és képviselőházban. Számtalanszor figyelmeztette a szovjet kormány Nixont, hogy minél tovább fog harcolni Dél-Vietnamban, anál nagyobb lesz a szégyene. Nagy szégyennel érkezik majd meg Nixon Moszkvába május 22-én. Előre látta ezt Kissinger, aki hosszadalmasan tárgyalt röviddel ezelőtt a Szovjetunió vezetőivel. A látszólag mindenható Egyesült Államok számára Vietnam jelenti Aehiles sarkát. Józan eszű emberek, közöttük történészekkel, különösnek tartják, hogy ezt felismerni nem tudta Eisenhower, Kennedy és Johnson. A tehetségtelen Nixontól kevés okos ember várta ennek felismerését. Képtelennek bizonyult a mindenható amerikai imperializmus a vietnami nép kordában tartására, noha Dél-Vietnam csak ezer mérföld hosszú és mindössze 100 mérföld széles. Ráadásul úgyszólván haditengerészet és légierő nélkül küzdenek a felszabadító csapatok. A saigoni bábkormány széthullóban van. A bábelnök és az amerikai gazdái a saigoni tábornokokat okolják. Okolhatnák az amerikai tábornokokat is, hiszen azoknál és a Fehér Házban dirigáló legfőbb haduraknál a saigoni tábornokok sem ostobábbak. Nixon már csak a végső fegyverben, nukleáris bombákban bízhat, azaz bízhatna, ha másnak nukleáris fegyvere nem volna. De mert van, kénytelen lesz komolyan venni az észak-vietami kormány 7 pontba foglalt békejavaslatát. Csakis így maradhat a Fehér Házban a következő választások után. Ha az Egyesült Államok egész népe még nem undorodott meg Nixon bombázóinak gaztetteitől, szégyelje magát. Naponta 3.000 tonna bombát dobat Nixon az indokínai népre, ami az amerikai adófizetőknek 20 milliódollárba kerül naponta, az ezzel okozott mérhetetlen emberi szenvedésekről nem is szólva. Gyóni Géza szavaival élve, „csak egy élországból álló „Harmadik Világ” öntudatra szakára” kellene Nixont és családját, a menekülők közé hajtani, de még inkább a B-52- esek célpontjává tenni, biztosan nem fenyegetné B-52-esekkel Hanoit és Haiphongot, hogy annak lakóit is Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek sorsára juttassa. Reméli a világ békeszerető népe, hogy hajlani fog Nixon a moszkavi látogatása során a Szovjetunió vezetőinek okos szavára, mert teljes megszégyenülés nélkül csak úgy hagyhatja el Dél-Vietnamot, és kaphatja vissza a fogságba esett légikalózait a Vietnami Demokratikus Köztársaságból. Üdvözöljük új Lapunk Niagara Fallson megtartott évi rendes konferenciáján a delegátusoknak kiosztott ügyvezetői elszámolás mutató számainak egyike arról tanúskodik, hogy a dollárok százait kapta lapunk iíj előfizetésekből a múlt év május végétől ez év márciusának végéig. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy a haladás, demokrácia, társadalmi igazság, a gondolat- és szólásszabadság kanadai magyar hívei lapunk mellett állnak, hogy el ne vesszen, hanem hosszú élete legyen lapunknak, az igaz szó bátor kimondójának. Az új előfizetők segítségével bírja ki lapunk a megpróbáltatásokat, a szennyes szándékú támadásokat, a tudatlanság, a butaság, a gyűlölet képviselőinek aknamunkáját és nyílt támadásait. Hálásak vagyunk az új segítségért és az új segítők előtt mélyen meghajtjuk tiszteletünk zászlaját. Legyen az üzleti lapoké a tőke, a vagyon, a befektetések füstpénze és hamuzsírja, a mi lapunké pedig az a gyönyör, amelyet az előfizetőinket új előfizetők szolidaritása tár szemünk elé. Legyen másoké a dolgozó emberek véres verítékéből kifacsart tőke jövedelme, legyen a mienk az olvasók szíve. Tapsoljanak a tőkének mások, mi az olvasóinknak tapsolunk, akik a demokrácia, haladás, béke eszméitől nem tágítanak. Nagyobb a tőke hatalmánál az igaz szó, az igaz sajtó hatalma. Haalmasabb a toll a kardnál. Az igazmondás lapját ne is kösse földhöz, sárhoz, szennyhez üzleti jövedelem, a pénzhatalom előtt való meghunyászkodás egyetlen szála sem. Csak olvasóinkhoz kössék lapunkat elszakíthatatlan szálak. Lapunk jó terméssel biztató legzöldebb vetését az új előfizetők jelentik. És biztosak vagyunk benne, hogy zöldelő vetésünket a tisztességtelen szándék, szabotálás, fenyegetés fergetege, mely villámcikázva tornyosult lapunk felett a múlt évben is, elverni nem tudja. Ez a mi örömünk. (Folytatás a 4. oldalon) ♦ Marad minden a régiben Vajúdtak a tűzhányó hegyek és szültek egy kavicsot. Lényegileg ezt jelenti az a honmentő vajúdás, amit a kanadai kormány vajúdik. Gátlástalanul sajátíthatják ki külföldi milliomosok a jövőben is a kanadai nemzeti vagyonokat. A kormány úgynevezett „szitálása” inkább szentesíti az idegen tőke térhódítását, semmint gátolná. A külföldről behatoló érdekeltségek mind átbújhatnak a kormány szitáján. Dr. Watkins közgazdász-professzor Mickey Mouse komédiának nevezi a kormány honmentő intézkedését. A külföldi befektetők az új törvényjavaslat parlamenti megszavaztatása után vígan folytathatják a kanadai vagyonok eluralását. Méltán üdvözölte a nagyüzlet a kormány törvénytervezetét. Gyors haszonért szívesen fognak alkuba bocsátkozni a kanadai tőkések az amerikaiakkal. Kanada kiárusítása folytatódni fog. A napisajtóban széltében-hosszában tárgyalt törvényjavaslat csak a nép megtévesztésére jó. Oldalakon át közlik a hozzászólásokat, mintha valójában a hazáját szerető lakosság felvilágosítására törekednének. Nagyon jól tudják azonban a közvéleményalakítás eszközeinek tulajdonosai, hogy a kormány figyelmen kívül fogja hagyni az ellenzékieket, nem fog igazodni az NDP, szakszervezetek, hazafias intellektuelek, a hazája függetlenségét féltő nép tiltakozását, még kevésbé a már 1946 óta tiltakozó kommunista párt tiltakozását. Nem gátolja ugyan a kormány a sajtóvitatkozásokat, a hazafias közvéleményt semmibe fogja venni. A kormány törvényjavaslatában nincsen semmiféle garácia arra nézve, hogy gondoskodni fog a kormány kiegyensúlyozott nemzetgazdaságról, iparfejlesztésről, hogy a hazai nyersanyagokat ne külföldön gyártsák készárukká, hanem Kanadában, holott anélkül a nyomasztó kanadai munkanélküliség megszüntetése elképzelhetetlen .Ebben az évtizedben — közgazdászok szerint — 2.500.000 új munkaalkalmat, állást kellene teremteni, hogy az iskolákból az életbe kerülő fiatalok munkanélkül ne maradjanak. Semmi sem biztosabb mint az, hogy esze ágában sincs a liberális pártnak, még kevésbé a konzervatívnak, az idegen tőkések benyomulásának megszüntetése, a hazai ipar fejlesztése, az ország függetlenítése, a munkanélküliség felszámolása. Boldogom hordhatják ki az idegen milliomosok a Kanadában szerzett profitjukat a saját hazájukba, vagy fektethetik be a Kanadában kisajtolt tiszta hasznukat Kanadában, hogy ezt az országot még jobban eluralhassák. Folytatódni fog Kanada idegen kezekre játszása mindaddig, amíg a parlamentben nem lesz a népnek egy erős ellenzéki csoportja NDP, szakszervezeti és kommunista képviselőkből. Amíg a parlamentből hiányozni fog egy hatalmas népi ellenzék, terjedni fog a munkanélküliség. Amíg a kormány farizeusi szemforgatással mutatja, hogy akar védekezni az idegen tőke kanadai hatalma ellen, minden szégyenérzet nélkül közölte, hogy mintegy 1100 amerikai ipar, beleértve az óriási autóipari résztvénytársaságokat is, kért és kapott pénztámogatást a közelmúltban létesített Domestic International Sales Corporation nevű amerikai állami szervtől. Ez a szerv (röviden DISC) juttatásokat biztosít az adópénzből a hatalmas vállalatoknak, ha be tudják bizonyítani, piacokat tudnak szerezni az amerikai készáruknak. Az egyik legnagyobb piacszerzési terület persze Kanada. Amerikai kincstári pénzek segítségével leszállított áraikkal üldözőbe vehetik a még ki nem sajátított kanadai iparokat, az amerikaiak kanadai autóipara, megsemmisítheti autóalkatrészeket gyártó kanadai ipart, és azzal is súlyosbíthatja a kanadai munkanélküliséget. A DISC fenyegetésével szemben védintézkedést ígért a kanadai kormány a következő költségvetésben, amelyet a pénzügyminiszter lapunk nyomás alá rendezése előtti órákban, május 8-án terjeszt a parlament elé megvitatás céljából. Lám, a DISC Kanada ipara és dolgozó népe ellen irányuló tervéről tudott a kormány mindent Nixon elnök kanadai látogatása idején, de hallgatott. Szólásra még az sem késztette, hogy Nixon elnök a parlamentben mondott beszédében gőgösen kijelentete, hogy az Egyesült Államok engedélyezni fogja Kanada független létezését. A tőkés sajtó pedig zengte Nixon nagyszívűségének dicséretét, hogy ime a hatalmas déli szomszéd nem szándékozik bennünket nemzeti függetlenségünktől megfosztani.