Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)
1972-06-24 / 26. szám
8. oldal A KISMAMA A városi nagyállomás előtt felemelte indítótárcsáját a pirossapkás vasúti tiszt. A kis 324-es mozdony elsikoltotta magát, belekapaszkodott a szerelvénybe, a karakak nyikorogva megindultak, s a szerelvény kidöcögött a pályaudvarról arra Tiszalök felé. Az első fülkében hatan ülnek: egy szögletesre kötött kendőjű öregasszony a párjával, két aktatáskás fiatalember, egy tupírozott hajú, szúrósszemű fiatal lányka, kibáját a két fiatalember előtt meggyőzőbben villogtatta azza, hogy pirosharisnyás lábát a másikra helyezte, ds egy terhes kismama az ablak mellett. Alig mentek két megállót, sötét este le, ősszel bizony korán cseledik. Józsánál felgyűlt a fülkében a villany. A kismama itt táskájába nyúlt, gyűrött újságlapot emelt ki belőle, kisimított, olvasni kezde. Az idős néni meg a párja álmos szemekkel nézte. A két fiatalember ügyet sem vetett rá: ők a másik oldalra, a tüzes szemek, formás lábak felé orientálódtak. — Mi jót olvas, lelkem? — hajolt előre az örgőasszony, mert jól esik a hosszú döcögés közben valakivel szót váltani. A kismama mocorgott egyet a padján, eligazította hegyesen kiálló terhét, a két öreg mosolygott: — Elolvasom még egyszer ezt az újságot. Itt a vonatban nyugodtabban lehet mint odahaza két gyerek mellett. Az öregember cigarettát vett elő, öngyújtójával rácsiholt, nagyot szítt, kifüstölt: — Hát oszt milyen időt is? — Nem az időjárás érdekel engem. Ezen a loron van Kádár elvtárs beszéde, meg le van írva a Kongresszus. Kivágtam, s elteszem magamnak. A túlsó oldalon a fiatalemberek farkasszemet néztek a szúrósszeművel. Az egyik végre elkezdte a tárgyalást: — Ha szabad érdeklődnöm, hová utazik? A két öreg meg a kismama a hang felé vetették fejüket. — Tiszavasváriba. Ott dolgozom az Alkaloidában. És maguk... A két fiatalember célratörőn kezdett társalogni, de nem figyeltek oda. Az öregasszony fejkendőjét kicsomózta az álla alatt, galambősz haja kontyba tekerve csillogott: — És mit mondott a Kádár, gyermekem? — kérdezte. — Például itt azt mondja, — mutatott a kismama a lap aljára, — hogy ezentúl jobban megvizsgálják a lakásigénylőket. Ezentúl a nagyobb fizetésűek gyűjtsenek maguknak hátravalót, s a lakáselosztásnál a kisfizetésűek részesüljenek előnyben. A szúrósszemű a másik oldali ablaknál erre felfigyelt, s átszólt: — Jókor, mikor már minden nagyfizetésű ingyen lakáshoz jutott. Debrecenben a Tanácsköztársaság útját úgy hívják, hogy „Mérnök utca,” mert csupa mérnök család kapott ott ingyen lakást. De nincs „Munkás utca.” — Miért, maga micsoda? — pirosodott el a kismama. — Ha nagyon érdekli, labormérnök vagyok. És persze lakásom is van, édesem, mert másképp nem fogadtam volna el az állást. Munkást kap a gyár ezret is lakás nélkül, de mérnököt... A kismama csodálkozva nézte az ápolt arcot, a szép lábakkal szemben vigyorgó két fiatalembert: — Azért, mert nérnök, azért kapott maga lakást? Egy lány? — Nem vagyok lány. A férjem is a gyárban dolgozik. Mérnök. — Hát ha asszony, akkor mit kurizáltat magának két nyálassal? Lehet, még gyermeke is van. A szúrósszemű felhúzta a száját: — Nem vagyok bolond ... Kell a francnak. — Majd lesz most már, — derült fel a kismama, — mert ezentúl havi 600 forintot kap majd három éven át... — Utálom a gyereket. — Kár, hogy ezt nem örökölte. — Hogy érti? — Úgy, hogy az anyja se szülte volna magát. — Na és? — rántotta meg a vállát a szúrósszemű. A kismama tovább támadott: —Milyen nő az, aki nem szereti a gyerekeket? Az öregasszony rábólintott: — Biz’ igaz. Nekem hat van, pedig az én időmban nem volt 600 forint. — A teremfáját! — harsogott paprikásán a kismama, — hiszen maga nem is nő. Mi az életcélja? — Nagyon szeretek táncolni, kedves! — lökte vissza gúnyosan a szót a piroslába. — Az semmi. Táncolni a medve is nagyon szeret. — A korszerű örömöket keresem. Tudják maguk, milyen nagy boldogság az, amikor nyáron egy egész hónapra leutazom a Velencei tóra csónakázni? Az öregek hol ide, hol oda kapták a fejüket. Most éppen a harcias kismamát nézték. — Bölcsőt vegyenek, ne csónakot, a teremfáját. Bölcsőt, jó széleset, hogy hármas ikrek is elférjenek benne, óh, milyen nagy öröm az, amikor a kisbaba azzal az apró lábával megrúgja az ember hasát ott belül. — És hegyes kis hasára mutatott. — Vagy amikor megszületik és sír rí a meleg tejért. Nesze kedves, nesze. És szájába dugja az igazi nő az élet bimbóját. Vagy mikor sír, mert bepiszkolt. Elő a friss pelenkát, hintőport a rózsaszínű kis fasirthúsra... — Kezd unalmas lenni. Kérem mi itt másról kívánunk társalogni. — A szúrósszemű biztatva a két fiatalemberre mosolygott. — Márpedig itt nem fog másról társalogni két fiatalemberrel egy mérnöknő, aki aszszony is. — Ilyenek ezek a mai fiatalok! — sóhajtott fel az öregasszony. — Csak egyesek, néni. Itt vagyok én. — Itt a hasára mutatott. — Meg a többi rendes mai fiatal. A mi utcánkban hatan is vagyunk 20-25 évesek, akik.. . akik nem csónakázással töltük el az időnket. — Annyit csónakázom, amennyi a bőröm alá fér. A munkámat elvégzem, prémium, kitüntetések tucatjai bizonyítják, hogy legalább annyit teszek a szocializmusért, mint maga. A csónakot is a szocializmusban vettem, Pesten, a Triál sportszerboltban. Csak nekem semmiféle rendelet nem fogja előírni, hogy legyen-e gyerekem, vagy sem. A kismama szeme felcsillant: — Talán nekem nincs kitüntésem, azt hiszi? De jó munkám mellett nő is vagyok, s egy igazi nőnek van kötelessége is. Most már a kongresszus biztosítja majd, hogy kevesebb legyen a munka, több idő jusson gyereknevelésre. Kell a gyerek, magának is. Három évig kapja utána a havi 600 -at. Olyan szép gyereke lesz, mint amilyen szép maga. Hát hagyja, hogy maga átvitorlázza az egész életét és 100 év múlva ne legyen egy ilyen szép utánpótlása? A kalauz belépett. Lekezelte a jegyeket, majd a kismamát finoman figyelmeztette: — Hajdúdorog következik, kedves. A kismama összehajtotta az újságlapot, felkapta retiküljét és kitolatott a fülkeajtón. Az ajtóból visszaszólt, arcán a győzelem mosolyával : — Jó utat Tiszavasvárig, kisasszony! Sötét este lett. A vaksötétben messziről vibrál a kis vasúti állomás felirata: TISZAVASVÁRI. Az első fülkéből tupírozott hajú, szúrósszemű, pirosharisnyás fiatal nő ugrik le fürgén. Sudár fiatal férfi várja az ostornyelek alatt. Összeölelkeznek. Megindulnak. Az asszonyka az Utasellátó kis ablakánál megtorpan: — Tamás! Vegyél nekem egy mai Népszabadságot ! Megkapja az újságot, belekarol a férjébe. A kijáraton túl szinte belebújik a meleg férfi télikabátba, úgy suttogja: — Ma este elolvassuk az újságot, aztán ... nagy dolgot mondanék majd, szivem. Dénes Géza ÚJ SZÓ ( A moszkvai tárgyalások után... (Folytatás a 3. oldalról) Kambodzsában. Az ipari szervezett munkásság egységfrontjának hiánya, a kispolgári Mao-rendszer bűnös kiválása a szocialista egységfrontból, adta meg elsősorban a kezdeményezést Nixonnak a moszkvai találkozásra. (Lásd cikkemet: “A Pekingi látogatás után” március 25-ről) Nem láthatunk a tárgyalások kulisszái mögé. De jóhiszeműleg Koszisztyin egyik nyilatkozatából is kivehetőleg, jelentős tárgyalások folytak Vietnamot illetőleg. Hogy milyen eredménnyel, nem tudhatjuk. Annyi tény,hogy Nixon máris a pekingi, és moszkvai tárgyalásokra hivatkozva azt propagálja, hogy neki sikerült elérni azt, hogy a belső és külső válságokkal aláaknázott USA “a világ leghatalmasabb állama marad.” Véleményem szerint a tárgyalásokat előkészítő Kissingernek előfeltételként lehetett volna szabni, hogy a szovjet kormány csak az esetben bocsájtkozhat érdemi tárgyalásokba Nixonnal, ha ez ígéretéhez képest komoly béketárgyalásokat fog folytatni Párizsban a vietnami békedelegátusokkal. Ez jóelőre keresztül húzta volna Nixon számításait, így nem hazudhatta volna, hogy “biztosította a békét az új nemzedék számára.” Hasonlóképpen alapos érv lett volna a tárgyalások során, hogy a vietnami kikötők aláaknázása és egy ott horgonyzott szovjet hajó megrongálása tagadhatatlan megsértése annak a genfi egyezménynek, melyet az USA is aláírt. A tárgyalások után mindez csak utólagos kritika. Még hiábavalóbb a „baloldali” elemek vádaskodása, hogy egyáltalán nem lett volna szabad Nixonnal tárgyalni. Lenin 1917-ben a baloldali ellenzék, Bucharin és Trotzki ellenvetését, hogy nem szabad Breszt- Litovszkban a német imperializmussal béketárgyalásokba bocsátkozni, azzal vetette el, hogy “a vérengző” banditákkal is tárgyalnunk kell, mert a szovjet állam megmentéséről van szó.” Mint a történelem igazolja, Leninnek volt igaza. A forradalmi munkásmozgalomban csak optimizmussal, marxista-leninista tudományos elmélettel harcolhatunk. A tízezernyi ellenséges bombavetőkkel, hat, — bomba repülőgéppel teli hadihajóval szemben — a pár milliós vietnami harcos bámulatos hősiességgel tartja évek óta az egyenlőtlen harcot. Elemi kötelességünk összekovácsolni újra a proletár egységfrontot. A Népi Ivina dolgozóinak lerázni magukról Mao félisteni diktatúráját. Az USA-ban végsőkig fokozni a béke propagandát nem csak értelmiségi, hanem elsősorban ipari proletár rétegek bevonásával. Ha osztálytudatra ébred az USA ma még csak “ dollártudaots ” tízmilliónyi ipari munkássága, nincs kétség, hogy az amerikai imperializmus romjain tít szocialista vlág fog kialakulni. Június 7, 1972. 1972. június 24. TTg'Tg' \ Legújabb 12 oldalas tavaszi árjegyzékünket díjmentesen küldjük. Sámtalan kitűnő élelmiszer-csomag, mosógép, hűtőgép, autó, stb. kapható. Pontos, gyors kiszolgálás. TUZEX kiutalások Csehszlovákiába. TOTV/f ÁIVI pénzküldések a hivatalos 16-os árfolya- IvVJlVIAlilmon. Ötnapos kiszolgáltatás. UTAZÁS a minden részébe. Nyugdíj ügyek, pénzküldések, örökösödés, fordítás és hitelesítések. Forduljon bizalommal a legrégibb kanadai magyar céghez, (alapítva 1925-ben). KELEN TRAVEL SERVICE ALEX. A. KELEN LIMITED Tel: 842-9548 1467 Mansfield St. (5 vonal) Montreal KEDVEZMÉNYES CSOPORTOS UTAZÁSOK! • Útlevelek, vízumok leggyorsabb beszerzése. • Repülőjegyek és hajójegyek részletre is. • IKEA, pénzátutalás és gyógyszerküldés. 5 Hivatalos Magyar Utazási Iroda 1 HIGH PARK TRAVEL CENTRE | 1574 BLOOR ST. W. (Dundas földalattinál) TORONTO E Telefon: 533-9496 7iiiiiimimiiHiiiiimiiiimmiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii£ iiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiif