Új Szó, 1973 (44. évfolyam, 1-49. szám)
1973-03-31 / 13. szám
4. oldal ÚJSZÓ így élt Petőfi Sándor a szabadságharc költője Fekete Sándor könyvében olvassuk Petőfi életének azt a mozzanatát is, amikor nagy költőnk 1849. január 25- én Medgyesről Bem táborába sietve egy székely csapattal találkozik. Petőfi aggódva kérdezte a csapat parancsnokából, hogy nem visszavonulók-e. A megnyugtató válasz után elköszönt, de a parancsnok hirtelen megkérdezte: „Mi a neve százados úrnak?” Petőfi, a százados bemutatkozott. Nevének hallatára egy mély hang csapott ki a huszárok soraiból: ,,A poéta?” „Az” — felelte a költő. Erre felbomlottak a sorok, a székely katonák körülvették a költőt és mennydörgő éljennel köszöntötték. ,,Soha ilyen jelenetet!” — jegyezte fel a névtelen emlékező. A költő minduntalan nyújtotta kezét a katonáknak, akik mind meg akarták szorítani a nép poétájának jobbját. Petőfi, akit hónapokon át méltánytalan rágalmak, sérelmek és gyanúsítások értek, most úgy érezhette, hogy testvérei közé került a forradalmas, szabadságharcos nép közé. Petőfi neve hallatára megmozdult a székely katonákból álló csapat . . . Ez a jelenet feltétezi bennem a kérdést: vajon ma, Petőfi neve gyakori hallatára megmozdul-e ez a nép, ez az ország?! Fekete Sándor könyve alkalmas arra, hogy megmozdítsa fiataljainkban a Petőfi iránti érdeklődést. Először is azért, mert úgy ismerjük meg hiteles dokumentumok, vallomások alapján Petőfiben az embert, hogy szinte fel kell kiáltanunk: Petőfiben két csodálatra méltó nagyság lakozik: a költői és jellembeli nagyság! A forradalmár költő jelleme a teljes emberséget ragyogtatja fel. Illik, hogy tisztelő rajongásunkkal és koszorúinkkal Petőfiben a költő mellett az embert is halmozzuk el. Szeretném, ha elolvasnátok Fekete Sándor könyvét. Hiszem, hogy utána megmozdul bennetek a kívánság: szükséges, érdemes Petőfit a magunkénak tartani, alkotásait elmélyülten tanulmányozni. Hegedűs András Aszód 1835—38 Sárszentlőrinc 1831—33 Pest Piarista Gimnázium 1834—35 Selmec 1838—39 Pápa 1841—42 1973. március 31. Pest Evangélikus Gimnázium 1833—34 Egy vándorköltő versei Budapestről — EMLÉKEZÉS HAZAFI VERAY JÁNOSRA — A századvégi Pest egyik nevezetes és jellegzetes figurája volt Hazafi Veray János, a hajdani igricek és vándorlantosok kései utódja. Nehézkes, kínrímes klapanciájit városszerte idézgették és derültek rajtuk. Azonban verseinek volt egy figyelemreméltó érdekes sajátossága: sokat írt Budapestről, utcáiról, életéről és lakóiról. Hazafi Veray vidékről származott Budapestre a múlt század hetvenes éveiben. Itt zsinóros dolmányban, árvalányhajas kalapban árulta piros fehér zöld színű papírra nyomtatott verseit. Majd minden versében foglalkozott a korabeli főváros szépségével. Pestre érkezésekor imigyen köszöntötte verssel álmai városát: Budapestre megérkeztem Sok szép, mindenben részt vettem. Magas, szép Gellérthegyre felmentem, Budapestet onnan figyelembe vettem. Oly kitűnő onnan, ha az ember látja, Szép hazánk fővárosának talán nincs is párja. Büszke lehet reá minden hazafi, Ki hazája sorsát szívén viseli. Később majd minden versében felbukkan egy-egy pesti épület, tér vagy utca. Például egy ízben, amikor az Iparcsarnok megnyitásakor a rendőrök visszaszorították a bejárattól, akkor született szállóigévé vált versikéje: Nem vagyunk mi gyáva barmok Dűljön rád az Iparcsarnok. De rímekbe foglalja azt is, ha gőzhajóval utazik a Duna pesti szakaszán: Császár fürdőből utazás a hajón a Dunán Fáradt voltam, gyönyörű gőzhajón csak félpiczuláért utaztam, De boldogság Budapesten lakni ha ez így van. Hiszen akkor sok szegény élvezhet Budapesten A Dunán épen ingyen az ember nem utazik az életben. Máshol Veray naiv büszke sorokban dicséri a korabeli Pest esti kivilágítását, szinte lehetetlen nem rokonszenvvel olvasni e szegény és egyszerű ember kedves verscikéjét fővárosunkról. Budapestnek van néhány fő útja, Különösen a váczi és sugár útja. És gyönyörűen ki vannak világítva. Hogy öröm sétálni végig rajta. Hát még a hatvani utcza, Este úgy hét s félnyolcz óra tájban Fényes kirakatokkal ki van világítva, Hogy az embernek öröme telik rajtok. Hazafi Veray az irodalmi kávéházaktól, és grófi kastélyoktól a vurstliig, külvárosi piacokig mindenhová bejáratos volt, ennek is szerepe lehet abban, hogy verseiből a korabeli Pest szinte hiteles levegője árad. Hazafi Veray János egy ideig elég jól keresett versei eladásával, házat és telket vásárolt Pest környékén, sőt mint egy akkori társasutazás résztvevője még Párizsba is eljutott. Azonban a közönség egyre inkább megunta egyszerűségét, és primitív verseit. A rímfaragó elvesztette népszerűségét, és szegényen elfeledten halt meg a Rókus-kórházban 1905-ben. A jámbor verselő talán éppen azzal válik érdemessé arra, hogy megemlékezzünk róla, mert ha a maga módján is, de szakadatlanul megénekelte Budapest szépségét és költeményeiben egy-két ma már feledésbe merült hangulatot őrzött meg fővárosunk mai lakóinak. Batári Gyula | KEDVEZMÉNYES CSOPORTOS UTAZÁSOK! • Útlevelek, vízumok leggyorsabb beszerzése. • Repülőjegyek és hajójegyek részletre is. • IKEA, pénzátutalás és gyógyszerküldés. Hivatalos Magyar Utazási Iroda HIGH PARK TRAVEL CENTRE I 1574 BLOOR ST. W. (Dundas földalattinál) TORONTO . Telefon: 533-9496