Állami Gimnázium, Kaposvár, 1871

A rózsa a rómaiaknál. Ai nagy római világbirodalom bukásának okai között nem épen utolsó helyet foglal el ama rendkívüli fényűzés, melyet a rómaiak minden tekintetben kifejtettek. Mindenki tudja, hogy a mely nemzet megőrzi ősi szokásait, erkölcseit, régi vitéz­ségét, a szabadság iránti szeretetet, az nem veszhet ki a népek sorából, hanem élni fog s nem csupán élni, hanem gyarapodni anyagilag épen úgy, mint szellemi­leg. Más részről azt is tudja mindenki, hogy a mely nemzet megfeledkezik ősi er­kölcseiről, helyet ad kebelében idegen szokásoknak s azokat majmolja elfeledi nem­zeti erényeit s csupán a bűnöket tartja meg a helyett hogy azokat kiirtani iparko­dott volna, nemzeti bűneihez még,idegeneket enged beszivárogni s meghonosodni: az ily nemzet már önmagában hordja bukásának csiráját, s e bukás azután már csak az idő kérdése, de elkerülhetlenül bekövetkezik. Ez állításunk igazolására a történelem lapjairól nem egy példát idézhetnénk, ezúttal azonban ez nem c­élunk, a­mennyiben kénytelenek vagyunk megelégedni csupán azzal, hogy megmutassuk, menynyiben volt kártékony hatással a nagy ró­mai birodalomra nézve a virágok, különösen pedig a rózsa ápolása s tenyésztése. — Kétségtelen, hogy a fényűzés bármi tekintetben egyrészről ép oly hasznos a társadalomra nézve, mint más részről kártékony. Igaz, hogy nagy lendületet ad az iparnak, a kereskedésnek s a művészet­nek, mely utóbbi a társadalomnak csakis azon osztálya által ápoltathatik, mely anyagi viszonyainál fogva képes elegendő áldozatot hozni a művészet oltárára; de mivel az ember természetében meg van az, hogy nem mindig nemes versenyből, de csupa utánzásból a vagyonosabb osztály példáját a társadalom azon osztályá­nak tagjai is követik, kik anyagi viszonyaiknál fogva sokkal bölcsebben cseleked­nének, ha a hasznosat elébe tennék a szépnek: leginkább ezen, de más okokból is látható a fényűzés kártékonysága. És ha a fényűzés utáni vágy és szeretet a

Next