Állami Gimnázium, Kaposvár, 1878
I. Attika hadügye. Sötét fátyolként s elég jellemzőleg húzódik keresztül az emberiség történelmén a hadjog czimén kiváltságolt s a társadalmi alakulásokkal egyidejű fegyveres öldöklés tudománya. — Az ember, e földi képmása a minden tökély legfőbb kutforrásának, a szelíd erkölcsök e hivatott ápolója keblében szent hévvel megerősítve, a jogok és igazságok e született örököse ragyogó szellemi tehetségekkel fölruházva s a szív legnemesebb érzelmeivel fölékesitve; mig egyik kezében törvénykönyvet tart, hogy annak védelme alatt az egyéni szabadságot és tulajdont, a társadalmi együttélhetés föltételeit, úgy magának a társadalomnak is magasabb czéljait biztosítsa, a másikban vérengző fegyvert forgat; a megöltek számának többségében keresi dicsőségét, diadalmenetet tart a halálhörgés közepett, érdemjeleket hord a pusztulás romjai fölött. Megdöbbentő állapot, melyben egyedül azon sovány igazság adhat megnyugtatást, hogy emberek vagyunk. — A velünk született gyarlóságok és gyöngeségek ezerféle sérelmek és jogtalanságok kutforrásai Ezen alapszik a hadviselés jogosultsága. Hadügy és az államok jólléte bár egymásnak ellentmondani látszanak is, ikertestvérek. — Igen helyesen fogták föl ezt már a régi görögök is, midőn Minervát, a bölcseség istennőjét a hadügy és béke képviselőjévé is tették; ez által azt akarván jelképezni, hogy a bölcsen és czélszerűen berendezett állam lényeges kelléke a hadügy s hogy a béke biztositására, mely az államok fölvirágozhatásának szükséges föltétele, elkerülhetlen a fegyveres haderő is. — Jelen alkalommal Attikának, a régi Görögország egyik legnevezetesebb államának hadügyével csak annyiban foglalkozunk, amennyiben a tanuló ifjúság kezébe adott classikus művekben olvasható hadműveleteknek alaposabb megérthetésére czélszerű.