Állami Gimnázium, Kaposvár, 1878

I. Attika hadügye. Sötét fátyolként s elég jellemzőleg húzódik keresztül az emberiség történelmén a hadjog czimén kiváltságolt s a társadalmi alakulá­sokkal egyidejű fegyveres öldöklés tudománya. — Az ember, e földi képmása a minden tökély legfőbb kutforrásának, a szelíd erkölcsök e hivatott ápolója keblében szent hévvel megerősítve, a jogok és igazságok e született örököse ragyogó szellemi tehetségekkel föl­ruházva s a szív legnemesebb érzelmeivel fölékesitve; mig egyik kezében törvénykönyvet tart, hogy annak védelme alatt az egyéni szabadságot és tulajdont, a társadalmi együttélhetés föltételeit, úgy magának a társadalomnak is magasabb czéljait biztosítsa, a másik­ban vérengző fegyvert forgat; a megöltek számának többségében keresi dicsőségét, diadalmenetet tart a halálhörgés közepett, érdem­jeleket hord a pusztulás romjai fölött. Megdöbbentő állapot, melyben egyedül azon sovány igazság adhat megnyugtatást, hogy emberek vagyunk. — A velünk született gyarlóságok és gyöngeségek ezer­féle sérelmek és jogtalanságok kutforrásai Ezen alapszik a hadvi­selés jogosultsága. Hadü­gy és az államok jólléte bár egymásnak ellentmondani látszanak is, ikertestvérek. — Igen helyesen fogták föl ezt már a régi görögök is, midőn Minervát, a bölcseség isten­nőjét a hadü­gy és béke képviselőjévé is tették; ez által azt akarván jelképezni, hogy a bölcsen és czélszerűen berendezett állam lénye­ges kelléke a hadü­gy s hogy a béke biztositására, mely az államok fölvirágozhatásának szükséges föltétele, elkerülhetlen a fegyveres haderő is. — Jelen alkalommal Attikának, a régi Görögország egyik legnevezetesebb államának hadü­gyével csak annyiban foglal­kozunk, a­mennyiben a tanuló ifjúság kezébe adott classikus művek­ben olvasható hadműveleteknek alaposabb megérthetésére czélszerű.

Next