Állami Gimnázium, Kaposvár, 1886
I. NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL A NÉMET NYELVI OKTATÁSRÓL A GYMNASIUM III. OSZTÁLYÁBAN. A német nyelvnek a gymnasiumi tantervben — az Utasítások szerint — főleg a gyakorlati fontossága adott helyet, de nem szenved kétséget, hogy tanulóink formális képzésére is fölhasználhatjuk, ha mindjárt nem is oly mértékben, mint a classicus nyelveket. A nevelő tanításban okvetlenül szükséges egyöntetűség, valamint más tantárgyakkal való összefüggése megköveteli, hogy használjuk fel e tárgyat is úgy, mint a többit, tanulóink pozitív ismereteinek gyarapítására. A felsőbb osztályok számára kijelölt irodalmi remekművek olvasásakor nem kerülhetjük el, hogy az újabb német irodalom főbb irányairól ne közöljünk néhány adatot s így az irodalmi műveltség alapvetése karöltve jár némi irodalomtörténeti ismeretek elsajátításával. A német nyelv tanításának czélját az Utasítások magasra szabják; a tanuló ismerje és értse meg biztos nyelvtani ismeretei alapján az újabb irodalom műveit és tudjon a tanítás köréből vett magyar szöveget helyes és szabatos , németséggel lefordítani. E czél elérése bizonyosan nem jár nagyobb nehézséggel hazánk oly vidékén, hol a tanulók német nyelvi előismeretekkel jönnek a gymnasiumba s hol a tanárra csak az a feladat vár, hogy küszöbölje ki a tanulók német beszédjéből a laza, hanyag, hibás kifejezéseket, ébreszsze fel tanulóiban a műveit kifejezés iránti érzéket. Minél nagyobb százalékkal vannak valamely gymnasiumban a tisztán magyar ajkú tanulók, annál nehehezebb a tanárnak a feladata s ha sikerül ily tanulókkal némikép megközelíteni a kitűzött czélt, jele annak, hogy a tanár és a tanulók derekasan dolgoztak, annál is inkább, mert a német nyelv tanítására szánt órák száma az elérendő czélhoz képest szerfölött csekély. Minthogy a német nyelv tanárának kettős czélt kell elérnie, t. i. tanítványait a nyelv gyakorlati használatára megtanítani és általános ismereteik bővítésével nekik különös irodalmi műveltséget is adni, elejétől fogva ügyelnie kell, hogy a midőn az egyik czél elérése a közvetlen szándéka, elősegítse közvetve a másikat és mig az egyik mint főczél előtérben áll, addig a másik mint mellékes támogassa azt. A nyelvtanítás alapvető munkája a gymnasium III. és IV. osztályának jutott, de már itt is tekintettel leszünk arra, hogy előkészítsük a felsőbb osztályok tananyagát, amennyiben ajánlatos olvasmány és oly darabokat választanunk, melyek könnyű német meséket, mondákat, szokásokat tárgyalnak, vagy nevezetes események és helyek leírását tartalmazzák. Hogy ilynemű darabokhoz is lehet czélszerű beszédgyakorlatokat fűzni s hogy a tanítást nem !*