Állami Gimnázium, Kaposvár, 1903

A római hódítás előtti korban vármegyénk legelőkelőbb lakója a kelta; e nép még többnyire nomád életet él, de egy része megerősített városokban lakik, ilyenek a még római korban is virágzó Valeum(Böhönye), Silaceni (K­encse), Limusa (Szigetvár), másrésze pedig telepeken, mint a mai Simonfa, Jád, Kaposfüred, Kaposvár, Orezi, Kér, Török-Koppány, Somogy-Szob, Somogyvár, Ságvár, Csepely puszta ('k­öltse m.), Lukácsdomb, Buzsák (Lengyeltóti m.), Galambos puszta, Csallános stb., a Balaton mellett a mai Szólád táján s egyebütt. Még nem szokta meg a kelta a földmívesnek nyugodt foglalkozását, nem leli örömét a falusi életben, hanem vadászatból, halászatból él; csengő kolomppal nyakukon legelésznek a somogyi áldott föld üde hal­main és berkeiben a kelta pásztorok nyájai. Legkedveltebb szórakozásuk a párviadal, éltető elemük a harc; szerteszét portyáznak, kalandoznak, hogy új lakhelyeket szerezzenek; vagy szomszéd népek ellen harcba indulnak e nyúlánk, szőke emberek, akik lovagias nemzet hírében álla­nak, de kóbor nép fiai, politikailag nem érett, rossz állampolgárok. A falusi keltától különbözik a városi, akinek fényűzéséről és jó éle­téről számos lelet tanúskodik; háztartását a kor igényeinek megfelelően rendezhette be; a szükséges nemes­fémet részint termékeiért, részint por­tyázásai révén szerezte meg; a makedóni pénz­utánzatokon kívül valószí­nűleg a somogyi keltának is volt váltópénze, az u. n. gyűrűpénz, azon­kívül cserekereskedést is folytatott, különösen mióta harcivágyát lelohasz­­totta Augustus császár unokája, Tiberius, aki őket több ízben legyőzte és országukat a római kultúrának megnyitotta. Római kereskedők tele­pednek le cabanae-ben a legio II. adiutrix őrségei és őrtornyai oltalma alatt, római hivatalnokok parancsolnak Pannóniában. Még egyszer föltá­mnád az őslakó függetlenségének, szabadságának kivivására 7-ben Kr. u. és szembeszáll százötvenezer római harcossal; ekkor azonban a hatalmas ellenfél mellett megboszulja magát rajtuk a nomád élet; nem gondoskod­tak a harcosok élelmezéséről; a rómainak hatalmas fegyvertársa támad az éhínségben, mely kicsavarja kezükből a kardot, a magyarországi kelta legékesebb fegyverét, legmeghittebb barátját. A kardokból olvasztó tégelyek­ben bronzrögök lesznek, és e bronzrögöket feldolgozzák a béke fegyve­reivé: öntenek belőle sarlót, ásót, kapát. Gazdák lesznek a kelták, meg­művelik a földet, folytatják, de most már állandó tartózkodó helyükön, az állattenyésztést, a lacus Felső partján kivetik a csonkapiramis alakú agyag sulyokkal megnehezített hálót. S békés munkájuk meghozta nekik kenye­rüket, melyet búzalisztből készítettek; egyik edényben fennmaradt néhány szem elszenesedett búza; kézi malmaik pedig hasonlók voltak a kapos­­füredi és berki kézimalomhoz, mely ugyan már a Kr­. u. II. századból

Next