Állami Gimnázium, Kaposvár, 1914
szólván, illik megemlékeznünk hatalmas fegyvertársunknak, a nagy német nemzetnek dicsőségéről is. Évek hosszú során sokszor hallottátok tőlem is, kedves ifjak, hogy nincs nép, amelytől oly sokat tanulhatunk, mint a németektől, mert ez a nép valóságos mester abban, hogy hogyan kell minden nép kultúrájának a legjavát elsajátítani. Napjainkban is sokat beszélnek és írnak a német erkölcsről s ennek a népnek erényeiről, mély vallásosságáról, Istenbe vetett bizalmáról, szigorú kötelességtudásáról, kitartó munkabírásáról és okos takarékosságáról. Az ő példájuk újólag igazolja azt a régi igazságot, melyet a költő így fejez ki: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs.“ Hogy milyen véleménnyel vannak magáról az életről, annak remek példája Bismarcknak, a nagy államférfiúnak a mondása: „Nem azért vagyunk a földön, hogy boldogok legyünk, hogy élvezzünk, hanem azért, hogy kötelességünket teljesítsük“. Nem kevésbbé jellemző rájuk, hogy a mostani súlyos időkben az otthonmaradtak részére ezt az életelvet szabták: „Dolgozzatok, takarékoskodjatok és ne fecsegjetek!“ Ezekben legyenek nekünk a németek példaképeink. A jó példákat toldjuk meg az ősi magyar erényekkel. Szeressük és becsüljük meg a magunkét, ha értékre szerényebb is, mert rajta nehéz századok munkássága, a lemondás és az izzó küzdelem verejtéke csillog. A mai háborút, kedves ifjak, nem csak a csatatéren küzdő hadseregek, hanem maguk az egész nemzetek is vívják összes szellemi és anyagi készletükkel, lelkükkel, tudásukkal, jellemükkel épen úgy, mint anyagi áldozatkészségükkel, minden értéküknek a közös cél szolgálatába való bocsátásával. Mi magyarok Európa nagy népei közt kis nemzet vagyunk, de az egész világ elismeri nagy történeti múltúnkat, nemzeti hivatásunkat. Joggal számíthatunk rá, hogy az a nagy érték, amelyet e mostani háborúban mutatunk, a béke idején is európai tényezővé emel bennünket. Amint a harcban nemzetünk fiai halált megvető hősiességükkel, urunk királyunk iránt való hűségükkel tiszteletet szereztek a magyar névnek, úgy a béke idején kulturális fejlettségünk, műveltségünk és megbízhatóságunk szárnyain emelkedjünk a nagy súlyú nemzetek sorába. Kedves Ifjak! Ennek a nemzetnek a jövője a ti kezeitekbe van letéve, ti vagytok a nemzet reményei. Szokjátok meg fiatal, fogékony lelketekkel, hogy a kötelességteljesítést ne tekintsétek rátok kényszerített tehernek, hanem lelket s testet edző eszköznek, hogy tudjatok tűrni, tudjatok dolgozni nemzeti javainkért s lássátok be mennél korábban, hogy a kötelesség szeretete a haza felvirágozásának és az egyéni boldogulásnak is legszilárdabb alapja. A polgári erények soha el nem hervadó koszorúja ékesíti fejeteket, ha nemes tettekben megnyilatkozó lelkesedéstek édes hazánkért lángoland önzetlen szívetekben.