Állami Gimnázium, Kaposvár, 1920

2 Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. I. Az 1920 —21. iskolai év története. I. Az intézet külső viszonyai. 1. Az intézeti épület ez iskolai évben sem szolgált csupán a tanítás céljaira. Négy könyvtári helyiséget a Gabona- gyüjtő Orsz. Kormánybiztosság kaposvári kirendeltsége tartott lefoglalva, 6 helyiséget két menekült tanárcsaládnak és 2 helyiséget az Orsz. Menekült- ügyi Hivatal kaposvári kirendeltségének kellett átengedni. Ezért a fizikai és természetrajzi kísérleti termet osztálytermekké kellett tenni, a leánytanulók szobája az ifj. könyvtár helyisége volt; szülői fogadószobát nem lehetett berendezni. A melléképületben levő köztartási ebédlőt, konyhát és pincét 1920. évi julius hó óta a Tisztviselők Étkezdéje használja; itt étkeztek az ifj. segitőegylet támogatását élvező gimn. tanulók is. A nm. vkminiszteriumtól rendelkezésre bocsátott összegből az épületeken csak a múlhatatlanul szük­séges tatarozást és tisztogatást lehetett elvégeztetni. A felszerelés, bútorzat pótlásra szorul. Nagyon sok gondot és utánjárást okozott a fűtőanyag beszer­zése. A nm. vkminiszteriumtól fűtésre és világításra engedélyezett 20.000 К nyilvánvalóan nem lehetett elég és igy a t. szülők és társadalom segítségét kellett kérni. Az első kérő szóra készséggel megindult az adakozás és a tanulóknak majdnem fele sietett— kisebb-nagyobb összeggel vagy tűzifával — az intézet segítségére. Alább a tanulók névsorában a név után zárójelbe tett szám jelzi a köszönettel vett adomány nagyságát, amelyekről pontos számadás ment a nm. vkminiszteriumba. Az adakozók névsorából megálla­píthatják a helyi viszonyokkal ismerősök azt is, kik azok a „nem közalkal­mazottak“, akik az intézet nehéz helyzetét nem akarták megérteni és bár módjukban lett volna, semmit sem adtak (talán mert nem volt kötelező) és akiknek gyermekei szegényebb sorsú szülők jóvoltából ülhettek eléggé fütött termekben. Annyi bizonyos, hogy a „közalkalmazottakénak nincs okuk szé­gyenkezni: módjukhoz képest elegen és eleget adtak. Hálás köszönetét mon­dunk a megértő lélekkel szívesen adott legkisebb adományért is, de azért illik kiemelnünk 3 nemeslelkü adományozó nevét, akiknek a nm. vkminiszter ur is köszönetét nyilvánította. E hálás köszönetünk illeti elsősorban Rótt Nándor dr. veszprémi megyéspüspök ur Ő Méltóságát, aki egy vaggon tűzi­fával ajándékozta meg intézetünket, továbbá a Magyar Áruforgalmi Rész­vénytársaság helyi vezérigazgatóját: Kohányi Zoltán dr. urat, aki 3.000 K-át juttatott a fűtés költségeire és Lehner Vilmos marcali főszolgabíró urat, ki 2.400 К-t volt szives adni e célra. Így a rólunk megfeledkezők nélkül is tekintélyes összeg gyűlt össze; a szülők és társadalom adománya 50.701 К készpénz, ehhez járul intézeti hangverseny és ünnepség jövedelméből 7.400 К ezenfelül 84 m3 tűzifát és 3 q szenet kaptunk ajándékba 42.000 К értékben. A pénz-, tűzifa- és szénadomány összértéke tehát 100.501 korona. De el nem hallgathatjuk azt a sajnálatos körülményt, hogy az Orsz. Szénbizottságtól ismételt kérésre és sürgetésre sem kaptunk ígéretnél egyebet.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék