Állami Gimnázium, Kaposvár, 1926
I. Intézetünk múltjának története. Hosszas, nehéz küzdelem előzte meg a kaposvári gimnázium megalapítását, mely visszanyúlik a XVIII. század kilencvenes évéig. Esterházy Miklós herceg, a vármegye s a város közönségének lelkes támogatásával, Váry János, a hg. Esterházy-uradalom kiváló fiskálisának vezérkedésével csak 1812-ben jutott tető alá ez a szívós kitartással mozgatott nagy ügy. 1812. október 17-én, Paintner Mihály főigazgató támogatásával megérkezett a rég várt „privilégium“ is, vagyis a nyilvánossági jog a négyosztályú gimnázium részére. Csapody Gábor alispán az 1812. november 5-én tartott megyegyűlésen felolvasta a rendek előtt a nyert privilégiumot, mely nagy lelkesedést keltett. Váry a gimnázium ügyeinek vezetésében teljes hatalmat nyert; fárasztó munkájában nagy segítségére van Szabó Ferenc, ki az intézetnek előbb tanára, majd Varga főorvosnak az igazgatói állásról való lemondása után, 1816. május 8-tól igazgatója lesz. 1817-ben megjött az engedély az V. és VI. osztály, vagyis a humaniórák megnyitására is, de már 1818-ban mély gyász borult az intézetre, mert Vály János meghalt. Végrendeletében húszezer forintnyi vagyont hagyott az iskolára s a könyvtárát is az intézetnek hagyta. A magára maradt Szabó Ferencnek óriási nehézségekkel kellett megküzdenie. Az intézet anyagi bajai, — mert a Vály-féle hagyatékot nem kapták meg azonnal — és a tanárhiány sok küzdelmes napot szereztek neki. Sürgetésére a vármegye új gyűjtést indít meg, mert a helytartótanács elegendő pénz híján már a humaniórákat be akarta záratni. Az 1819. esztendő végével a Vály-féle hagyatékkal együtt közel százezer forintra emelkedtek a gyűjtött alapok. A nagy munkás, Szabó Ferenc 1827-ben halt meg. Utóda Horváth Elek lett, akit kiváló irodalmi munkásságáért, a Magyar Tudós Társaság is levelező tagjává választott. Halála után, 1835-től 1850-ig, Fatér Mihály lett az igazgató, ki tanár és igazgatóként összesen 42 évet töltött el az intézetnél. Az 1848/9-iki szabadságharc szomorú vége az intézetben is mélyreható változásokat idézett elő. A magyar pénzjegyek (Kossuth-bankók) értéküket vesztvén, a gimnáziumi alapok is nagy veszteséget szenvedtek, úgyhogy az intézet kénytelen volt négy osztályos kisgimnáziummá átalakulni „Kaposvári altanoda“ címen. Az alapítók, illetően utódaik az intézet ügyeinek vezetését 1850-ben egy állandó választmányra, az úgynevezett „gimnáziumi választmány“-ra