Állami Gimnázium, Kaposvár, 1934
I. Vass Bertalan dr. ny. tanker. kir. főigazgató (1857—1935.) Ez év januárius 9-én ki kellett tűznünk intézetünkre a gyászlobogót: e napon adta vissza nemes lelkét Teremtőjének 78 éves korában Vass Bertalan László dr. ciszterci rendi aranymisés áldozópap, aki 8 éven át volt nagyrabecsült, szeretett főigazgatónk, 1928. évi július hó végéig. Hálás kegyeletünk jeléül ez értesítőben is megörökítjük értékes élete történetét és erényekben gazdag, kiváló egyénisége jellemzését. Vass Bertalan László 1857-ben május 1-én született Székesfehérvárott, színmagyar családból. A gimnázium hat osztályát a székesfehérvári, a VII. és VIII. osztályt az egri ciszterciták főgimnáziumában végezte. Középiskolai tanulmányai végzése közben nagyon megszerette azt a tanítórendet, amelynek tagjai annyi szeretettel, gonddal tanították, nevelték s már 16 éves korában belépett a ciszterciták rendjébe. Az érettségi vizsgálat letevése után Ziroen négy éven át a hittudományt hallgatta, de ezalatt magánúton a tanári vizsgálatra is készült. 1880-ban tett szerzetesi fogadalmat és ugyanebben az évben áldozópappá szentelték. Már az 1879. évtől kezdve tanára volt a székesfehérvári ciszterciták főgimnáziumának, ahol a magyar irodalmat, történelmet és mint rendkívüli tárgyat, a francia nyelvet tanította. Három évvel utóbb e tantárgyakból megszerezte a tanári oklevelet, újabb három év múlva pedig a bölcseletdoktori oklevelet. Idején hozzálátott a nyugateurópai nyelvek tanulásához s a nyári szünidők legnagyobb részét évről-évre tanulmányi utazásokkal töltötte. Huszonegy évig volt Székesfehérvárt általános becsülésnek örvendő tanár, az 1900—1901. iskolai évtől kezdve pedig Vajda Ödön zirci apát a pécsi cisztercitarendi főgimnázium igazgatójává nevezte ki. Hét évi, érdemekben gazdag pécsi igazgatói működése után, 1907. évi augusztus hó 26-án ő Felsége kinevezte a nagyváradi tankerület királyi főigazgatójává. Tizenhárom évet töltött, mint főigazgató Nagyváradon példátlan munkabírással és magyar akaraterővel és itt élte át férfias bátorsággal a világháború és az utána következő szörnyű összeomlás nehéz napjait. A nagyváradi oláh uralom alatt megfosztották állásától és nagy hasznára volt, hogy idején jól megtanulta nemcsak a román nyelvet, hanem az angolt is, ugyanis angol nyelvi órák adásával tartotta fenn magát addig is, míg 1920-ban át nem jöhetett csonka hazánkba. A sok zaklatás, izgalom, bánkódás után ismét nyugodtabb életet folytathatott. De még nem vonult nyugalomba, hanem a szeretett tanügyi pályán megmaradt, s visszatérvén szülővárosába, az 1920—21. évtől kezdve szívesen vállalta a székesfehérvári tankerület főigazgatói méltóságát, amelyet nyugalomba vonulásáig viselt. ”