Állami Gimnázium, Kaposvár, 1934

I. Vass Bertalan dr. ny. tanker. kir. főigazgató (1857—1935.) Ez év jan­uárius 9-én ki kellett tűznünk intézetünkre a gyászlobogót: e napon adta vissza nemes lelkét Teremtőjének 78 éves korában Vass Ber­talan László dr. ciszterci rendi aranymisés áldozópap, aki 8 éven át volt nagyrabecsült, szeretett főigazgatónk, 1928. évi július hó végéig. Hálás kegyeletünk jeléül ez értesítőben is megörökítjük értékes élete történetét és erényekben gazdag, kiváló egyénisége jellemzését. Vass Bertalan László 1857-ben május 1-én született Székesfehérvárott, színmagyar családból. A gimnázium hat osztályát a székesfehérvári, a VII. és VIII. osztályt az egri ciszterciták főgimnáziumában végezte. Középiskolai ta­nulmányai végzése közben nagyon megszerette azt a tanítórendet, amelynek tagjai annyi szeretettel, gonddal tanították, nevelték s már 16 éves korában belépett a ciszterciták rendjébe. Az érettségi vizsgálat letevése után Ziroen négy éven át a hit­tudományt hallgatta, de ezalatt magánúton a tanári vizsgá­latra is készült. 1880-ban tett szerzetesi fogadalmat és ugyanebben az év­ben áldozópappá szentelték. Már az 1879. évtől kezdve tanára volt a szé­kesfehérvári ciszterciták főgimnáziumának, ahol a magyar irodalmat, törté­nelmet és mint rendkívüli tárgyat, a francia nyelvet tanította. Három év­vel utóbb e tantárgyakból megszerezte a tanári oklevelet, újabb három év múlva pedig a bölcseletdoktori oklevelet. Idején hozzálátott a nyugateuró­pai nyelvek tanulásához s a nyári szünidők legnagyobb részét évről-évre tanulmányi utazásokkal töltötte. Huszonegy évig volt Székesfehérvárt általános becsülésnek örvendő ta­nár, az 1900—1901. iskolai évtől kezdve pedig Vajda Ödön zirci apát a pécsi cisztercitarendi főgimnázium igazgatójává nevezte ki. Hét évi, érdemek­ben gazdag pécsi igazgatói működése után, 1907. évi augusztus hó 26-án ő Felsége kinevezte a nagyváradi tankerület királyi főigazgatójává. Tizen­három évet töltött, mint főigazgató Nagyváradon példátlan munkabírással és magyar akaraterővel és itt élte át férfias bátorsággal a világháború és az utána következő szörnyű összeomlás nehéz napjait. A nagyváradi oláh uralom alatt megfosztották állásától és nagy hasznára volt, hogy idején jól megtanulta nemcsak a román nyelvet, hanem az angolt is, ugyanis angol nyel­vi órák adásával tartotta fenn magát addig is, míg 1920-ban át nem jöhetett csonka hazánkba. A sok zaklatás, izgalom, bánkódás után ismét nyugodtabb életet folytathatott. De még nem vonult nyugalomba, hanem a szeretett tanügyi pályán megmaradt, s visszatérvén szülővárosába, az 1920—21. év­től kezdve szívesen vállalta a székesfehérvári tankerület főigazgatói méltósá­gát, amelyet nyugalomba vonulásáig viselt. ”

Next