Állami Gimnázium, Kaposvár, 1936

. Mindig szorgalmasan, becsületesen dolgoztál. Kivetted részedet a világ­háborúból és az utána következő nagy-nagy nyomorúságból is. Had­nagyi rangodon, számos kitüntetéseden kívül végzetes, döntő bizonyí­téka ennek: lassan felőrlődött, összeropant idegrendszered is, amely­nek most olyan fiatalon áldozatául estél. Mi tudjuk, hogy a harc, küz­delem, munka megedzi a testet és lelket egyaránt, de az emberfeletti tel­jesítmény nem mindenkinek privilégiuma. Talpig becsületes, józan, korrekt, munkás, áldozatkész, jó ember voltál, mindig dolgoztál, férfiasan helytálltál, a kötelességteljesítés elől nem dezertáltál és most már csak ez számít, kedves barátom. Igaz férfit, jó barátot, értékes munkaerőt vesztettünk benned. Ezért fáj most nekünk olyan nagyon a tőled való búcsúzkodás. De ez a te sok érdemed és emberi értéked egyúttal a vigasztalásunk is, mert az érdem és az érték nem maradhat megjutalmazatlanul. Köszönjük neked ezt a rövidre szabott pár hetet, amit velünk töl­töttél; köszönjük, hogy mindig jó, figyelmes voltál hozzánk, hogy sze­rettél, megbecsültél bennünket. Imádkozunk érted és meg fogunk őrizni mocsoktalanul emlékezetünkben. Legyen testednek könnyű a föld és lelkednek örök a boldogság és béke. Kedves halott baj­társunk, Isten veled!“ E beszéd elhangzása után az intézet énekkara gyászdalokat énekelt, majd elindult a lassú, szomorú menet a sír felé. Mielőtt a koporsót le­eresztették volna a sírgödörbe, még dr. Kohányi Zoltim mondott isten­­hozzádot Ditrói Lajosnak a frontharcosok nevében. Aztán csakhamar elkészült az új sírhalom. Hideg őszi szél cibálta a lombtalan fákat és szürke, komor felhők vonultak sietve a komor égen. Minden­ minden a vigasztalan elmúlásra emlékeztetett. De legjobban maga a természet. Véges az emberi élet és utolsó akkordja: a halál. Ám él a lélek örökké és virraszt a holtak fölött a hálás kegyelet. Mi is meg fogjuk őrizni szeretettel Ditrói Lajos emlékét. Adjon neki az irgalmas Isten örök békét, boldog, csendes nyugo­dalmat!“ "

Next