Állami Gimnázium, Kaposvár, 1940

I.­ ­ Erdély és Bácska.­ Mostanában mind kevesebbet hiszünk a csodákban, pedig ősi magyar tulajdonság. Ki ismeri történelmünket, jól tudja, hogy az maga a cso­dák sorozata. De most a szent király, István halálának kilencszázadik évfordulója újra rádöbbentett erre. Az 1938. esztendő az országalapító halálának évfordulója, az ország feltámadásának esztendeje lett. Ketté­tört a rács, leomlott az­ alföldi, dunántúli síkra mért rabkarám, s a ka­litka zárt magyar turul szabad körözéssel húzott hajdani birodalmán végig. A portyázó­ horizonthoz­ szokott lovas szívében a szabadság örö­mével indult, hogy köszöntse, ami övé Zágontól Kőszegig, Uzsoktól Tibétig: a derűs Felvidék lankás alját, a kurucok nyomát­ rejtő Verho­­vinát és 1940. kora őszén már a Királyhágó kapujában csattogott lová­nak.patája, Visszatért Erdély és múltúnk, jövőnk tündér kertjét egyik szemünkben az öröm, másikban a bánat könnyével köszöntöttük. Erdély, kerek hegyi erőd. Bástya nyugat­ és kelet felé. Mindenkor utolsó magyar menedék és jövendő. Balladák és legősibb magyarok hétbástyás országa. Kívül füstös ormokkal, belül a magyar szellem, toll, szabadság, szorga­lom, leleményes munka virágoskertje. Neveket említeni lehetetlen, min­den regéhez, alakjához tapadó név egyaránt kedves. A kárpáti medence közepéről büszkén köszöntünk. A rendezés örömébe új csoda gyermeke toppant be,­­z 1941. Bácskája. A gazdag testvér, a ,,kenyér sík óceánja“. A török, rác, oláh és minden nép pusz­ítása alól gazdagon ébredő ma, írva, egészség, erő, élet jelképe ez a nyugodt, zsíros táj. Természet, em­ber által elpusztíthatatlan m­agyar Kánaán. — Veletek együtt, bennete­­ket köszöntve, magunkba vetett bizalommal nézünk igazunk és ember­ségünk tudatában a kárpáti tereken szét. Dr. Takáts Gyula.

Next