Állami Gimnázium, Kaposvár, 1942
1* I. ■ vitéz nagybányai Horthy István Magyarország kormányzóhelyettese m. kir. repülőfőhadnagy 1942. aug. 20-án hősi halált halt. Részlet az igazgatónak az évnyitó ünnepélyen mondott beszédéből. Nehéz időkben kezdjük az új iskolaévet. Életre-halálra menő harcban áll a nemzet s ezer meg ezer kilométernyi távolságban dúlnak a harcok. Győzelmek hívei és hozzánk tartozók hősi halálának hírei jutnak el hozzánk és rázzák meg lelkünket. De legyen siker vagy sorscsapás, mind csak keményebbé teszi akaratunkat, megingathatatlanabbá győzni akarásunkat. Ily lélekkel, bár könnyes szemmel fogadta a nemzet a háború eddigi legnagyobb áldozatát, a kormányzóhelyettes úr hősi halálát. Nem küldte külső parancs a harctérre, nem rendelte kívülálló hatalom életkockáztató beosztásába, ment belső kényszerből, páratlan, csodálatos kötelességtudásból, ment a legáldozatosabb nemzetszolgálatból, hogy példájával, eszményképpé magasztosult alakjával szolgálja faját, s örök időkre mintaképül lebegjen minden magyar, különösen minden magyar ifjú előtt. Gyászolt, sírt befelé az egész nemzet. Hisz büszkesége, reménysége szállt sírba a távoli orosz mezőkön. De megedződött, érzi és tudja, nincs az az áldozat, melyre képes nem volna és szívének mérhetetlen szeretetével még jobban övezi legfőbb Urát, a Kormányzó Urat, kérve a jó Istent, adjon gyógyító írt a fiát vesztett Apa szívére. II. Hős fiaira, kik a bolsevizmus elleni küzdelemben életüket adták a hazáért, kegyelettel gondol az alma mater. Fájdalmunk büszke fájdalom, felemel és örökké kötelez.