Egyesületi Leány Gimnázium, Kaposvár, 1926
De azért is ilő ma ezen a szülői értekezleten megemlékeznünk Pestalozziról, a neveléstudomány és nevelési,gyakorlat ezen önfeláldozó nagy férfiáról, mert ő volt az, aki különös nyomtatékkal mutatott rá arra a döntő jelentőségű szerepre, amely minden gyermek nevelésében magukra a szüllőkre, elsősorban az édesanyáraháramlik, amiből viszont a leánynevelés kétszeres fontossága következik. Tisztelt Értekezlet! Beethovenről tartott előadásomban nemrégen megemlékeztem egy ideális gondolkozásul, minden szép és jóért lelkesedő magyar nőről, Brunszvik Teréz grófnőről is. Ugyanez a lelkes honileány volt hazánkban az elsők egyike, aki Pestalozzi pedagógus nagyságát fölismerte és ezért 1808-ban, kiutazott Schweizkhai Pestalozzihoz; ott tanulmányozta hat hétig ennek a nagy emberbarátnak és gyermekszerető férfiúnak nevelési eljárását, majd hazatérve itthon megszervezte a legelső kisdledovodákait, „angyalkerteket“, ahogy ő nevezte, amivel hazánk a művelt nyugati államokat is megelőzte. Ezt csak annak megvilágítására bocsátottam előre, hogy az igen tisztelt szülők, mint laikusok lássák, mily nagy vollt, már a maga korában is Pestalozzinak i híre a gyermeknevelés terén.. Épen ezért most, e nagy férfiú halálának 100-ik évfordulójakor az igen tisztelt szülőknek is illik róla legalább is annyit tudomássailvennim, amennyit minden művelt embernek tudnia kell ezen nagy hivatásos nevelőről. Pestalozzinak egész nevelői munkássága az ember szeretetein, illetve gyermekszereteten alapszik. Először elhagyott koldus gyermekeket fogad a házába, kiknek száma hamarosan, ötvenre emelkedik. Ezeket azonban nemcsak tanítja, hanem ruhával-élelemmel is ellátja, szóval teljesen gondjaiiba véve neveli őket saját magánsvagyonából. Mikor a forradalmi francia seregek Stanz városát fölégették és egész kantonokat végigpusztítottak, Schweizban számos gyermek barangolt apa-anya nélkül, elhagyottam, a szabad ég alatt. Ekkor megint Pestalozzi volt az, aki ezeket a teljesen elhagyatott hadiárvákat összeszedte és egy régi kolostori épületiben elhelyezve, azokat, számra 80-at, testileg,lelkileg gondozta, hogy megmentse őket az emberi társadalom javára. Később Iffertenben alapított új nevelőintézetet, amelynek 165 bennlakó gyermeknövendéke volt és 15 tanítója. Ez az intézet világhírre emelkedett. Itt látogatták meg Pestarlozzit a világ minden tájáról, még Amerikából is hivatásos pedagógusok, tanítók és gyermekszerető emberbarátok, mint Brunszvik Teréz, magyar grófnő is. De Pestalozzi, Tisztelt Szülők, nemcsak nevelőintézeteket alapított és vezetett, hanem nevelési eszméit, gondolatait irodalmi művekben is leírta. Első ilyen, műve volt „A remete esti órái“, — majd az, akkori idők szokása szerint, Rousseaut és Goethét követve, regényalakban is kifejtette nevelési eszméit „Lienhard és Gertrud“ címen. Ez a műve tette nevét először ismeretessé az, egész művelt világban. Utóbb még igen sok munkát irt