Kapu, 1988. december(1. évfolyam, 4. szám)

Turcsányi Péter: A Duna üzenete; Mi így emlékezünk; Téli szállásunkon, várakozva (versek)

TURCSÁNY PÉTER VERSEI A Duna üzenete Mielőtt lehullunk, korcs ivadékok, nemes tőkének visszanyesetlen hajtásai, mielőtt betemetnek végleg századunk peronoszpórás felhői, cella-vakon magányainkban görnyedve ülünk a szóvesztés görcsös kispadján, hiteink emlékét dicstelen orozzák, hajtva barmainkkal céljainkat is. Hajcsáraink korbácsáról lekopik a mézes celofán! Csomagolatlan nyers erő menetel, rendeletekbe szabva a kényes tizedelést! „Gyülevész kavartz” bitorolja a törvényt; kavarog becses és becstelen egyként, forrva a pokol görgetett­ hordójában, s ömlik a Dunába, szennyezve földet, hazát. Szomszédos fenekedéstől hangos a sírhely, hová magunktól beszédülni se hagynak, éhínséget görget az Olt, a Maros, s betömött szájú jajj az echo! Megtömött ludaink lidérces rontása hányadékként nyomja hánytorgó mellünket, Delphoi elhízott jósai gágogják fölénk a „gyászos” végítéletet; temetni, halni, szabad átkot szórni sem tudunk, csak süllyedünk, s elároklunk, ha folyó, s nép sem gyöngyöz e tájon — Attila koporsóját dobja ki majd a meder. Hogy merre tekintsen a majdani gyermek, arról kellene szólni. Zavartalan, fényes köve lesz-e még fűzfás partjaink­nak, s röptet-e ott Főnixet a tűz? Csácsogó, másnyelvű, szerencse kerekét vidáman forgató, új fajta áll-e a régi helyébe? Vagy néma veszésünktől mint kráterekből a hold — sajog a föld? — Hisz folyik még és szigeteket ölel, örvényeket szab, s öblök csöndjeivel csalogat. HÉT NÉP SZÍVVERÉSE­­, közönyös lelkük — a „bölcs folyó”. A vers elhangzott a Bős-Nagymarosi Vízlépcső megépítése ellen ren­dezett békés tüntetésen 1988. szeptember 12-én a Parlament előtt. Mi így emlékezünk Gyökerek, aszfalt alatt, Mennyi, mennyi haláltól nő feszülve, csöndesen, lassan a gyász és szabadság láthatatlan fája! mitől nőttek-domborodtak A gyilkosoknak nincs hazája, komoran s egyre szívósabban? s a hazát hány ezer vértanú táplálja? Hajnóczy görög bölcseit „N. I. és társai”, s Montesquieu-t lapozgatjátok? egy nép állt ellen a tankoknak, Martinovics porbahullt koponya- munkástanácsok bölcsei, csontja fon körétek pántot? kivégzett eszmék hólyagoznak. Vagy korábban, Kont és társai aszfalt alatt, ti gyökerek, vetették el a nagy fa magvát? századosak és emlékezők, És Zsigmond is... Haynau is szívósan, lassan erősödjetek, mártír-vérrel locsolták? fiatalságban széterezők! A vers elhangzott 1988. október 6-án a Batthyány­­mécsesnél a FIDESZ szervezésében megtartott békés megemlékezésen. Téli szállásunkon, várakozva Tél jön, már a harmincnyolcadik, jó készülettel, áttetsző, éles ősszel, mint óvatos orvos, résnyit föllazítva hályogjait a lezárt szemeknek------. Beteg árvám, jaj kinek kezébe tététel s kit nevezhetek beteg árvámnak én s elhagyottan kik nyögnek gerendás házaikban, tüzelőre s meleg mosolyokra várva------Tiszta csengésű napokkal tél jön, már a harmincnyolcadik, vélem nem hallott sarkantyúk pengésének, csengve, tisztán, mint lovasok, leszállnak, udvarunkra térnek sorakozó évszakok . „Jön majd a jó kovács, a tél, fogókkal, üllőkkel és szikrát vet rajtunk a hó, nem sért majd a patkó, útunkra bocsájtó »» X « 3

Next