Kapu, 1988. december(1. évfolyam, 4. szám)

Kubinyi Ferenc: A szalámi legnagyobb szelete

A gépezet megindul Nem sokkal 1946 karácsonya előtt, este Budán a Pasaréten, sötét mellékutcában heves lövöldözés támadt. Ismeretlen tettesek tüzet nyitottak egy katonatisztre. A tiszt is előrántotta fegyverét, visszalőtt és a támadókból kettőt megsebesített. Rövid tűzharc után a támadók gépkocsival elmenekültek, de a tiszt is súlyos sebből vérzett. Mivel felismerte a támadókat, tudta, hogy kézrekerítése esetén nincs számára kegyelem. Megölik. Második világháborús kapcsolatai révén, az angol követségen kért menedéket. Onnan csempészték ki, ládában, a szigetországba. Ez a tiszt nem kisebb személyiség volt, mint Kruchina Viktor ezredes, a Katonapolitikai Osztály vezetőjének, Pálffy Györgynek a helyettese. Ki adott parancsot a likvidálására? Nem tudom, erre vonatkozóan nincsenek dokumentumok. Miért akarták meggyilkolni? A bekövetkezett események nyújtanak bizonyosságot. Rákosiék és a katonapolitika vezetői nem akarták, hogy a soronkövetkező grand-guignol politikai rémdrámának, szociáldemokrata ellenőre legyen. Ki volt ez a Kruchina Viktor ezredes? Az osztály volt nyomozója és párttitkára, Kornis Pál ezt írja róla: „Ehhez a munkához keresve se lehetet volna jobb vezetőt találni Pálffy Györgynél, aki személyes példamutatással, bölcs, higgadt irányítással, a feladatra mozgósító készséggel olyan gárdát tudott összetoborozni, amely feltétel nélkül követte őt és a kommunista pártot. (...) Kevés kivétel persze akadt, de ők nem maradhattak az osztályon. Egyébként nagyon kevés ilyen eset fordult elő, az egyetlen beépült — később lelepleződött — idegen ügynöknek báró Kruchina Viktor százados (később ezredes) bizonyult, akit a szocdem vezetés erőszakolt ránk.” (i. m. 67. p.) Nincs szándékomban egyszerűen valótlannak nevezni a szerző állítását, de mégis elgondolkoztatóak a jellemzései. Vegyünk egy példát: Kornis megemlékezik arról, hogy a Debrecenből feltelepült Katonapolitikai Osztálynak első feladata volt a már Budapesten működő Katonapolitikai Osztály felszámolása. így ír: „A Honvédelmi Minisztériumnak ugyanis Budapesten működött egy kirendeltsége, — a magát német ügynökből demokratává átfestő — Hátszeghy (Hatz) Ottó vezetése alatt (...)” (i. m. 65. p.) Az talán még megbocsátható, és harcos elkötelezettségének fogható fel, hogy könyvében a negatívnak ítélt figurákat az eredeti német nevükkel is szerepelteti. Nos, ez a hangulati staffázs megbocsátható, de következetesnek nem mondhatom, mert akkor a Katonapolitikai Osztálynál szolgáló bajtársait, magával és parancsnokával együtt, szintén megilletné ez a hangulatkeltő zárójelbe tett előző név. Persze hajlok arra a megállapításra, hogy néha indokolt esetben kivételt is kell tenni. Mert, hogyan hatna, ha Farkas Mihálynál zárójelbe ott állna; Löw Hermann és Péter Gábornál; Eisenberger Béni? De térjünk vissza Kornis megbízható jellemzéseire. Ki volt Hátszeghy (Hatz) Ottó? A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó 1987. 124. p. (...) „1943. szeptember elején Isztambulban kapcsolatot teremtett az amerikai titkosszolgálat megbízottaival. Rádióadót és németellenes fellépést kívánó javaslatokat hoz magával. Hátszeghy félrevezető célzattal tájékoztatja a német kémszolgálatot, sőt Szombathelyi utasítására, 1944. jan. 6—9-én a német katonai elhárítás főnökét, Canarist is. 1944. ápr. végén a GESTAPO letartóztatja. (...) Nov. 7-én értékes hadműveleti okmányokkal a felszabadult Szegedre repül (...) 1945. jan. 10-ig Malinovszkij főhadiszállásán tartózkodik, felvilágosító és propagandatevékenységet végez. A nyilasok távollétében halálra ítélik, megfosztják rangjától, családtagjait koncentrációs táborba hurcolják.” (...) Kornis Pál bizonyára csak puszta feledékenységből elfelejtette közölni, hogy Hátszeghy (Hatz) Ottó ezredes volt és szófiai illetve ankarai katonai attasé. A szerzőnek és társainak Hátszeghy ezredes „felszámolása” annyira sikerült, hogy — a denunciálásokat készpénznek véve — teljesen ártatlanul letartóztatták, elhurcolták és csak 1955. szeptember 14-én tért vissza a GULAG-ról. Bizony így ment ez, noha az idézett kislexikon azt is állítja, hogy Hátszeghy 1945. január 10-től a demokratikus honvédség szervezésében vett részt. Visszatérve Kruchina ezredesre. Remélem elnézi nekem Kornis Pál, hogy néhány el nem hanyagolható megjegyzést fűzzek a jellemzéséhez, melyről az előbbi példát szemlélve, tudhatjuk, hogy tökéletesen megbízható. Kruchina Viktor m. kir. folyamőr kapitányt zsidó származása miatt bocsátották el a honvédségtől. A Hadtörténeti Levéltárban több nyilatkozat található ellenállási tevékenységéről. Ezek között van olyan is, melyet a Katonapolitikai Osztály, Riskó András nevű főhadnagya látott el aláírásával és az intézmény körpecsétjével. Ezek szerint: 1941-től szoros kapcsolatban van a Vichy kormány Budapestre akreditált légügyi attaséjával, Alfred Krieger kapitánynyal. Az attasé a szövetségesekhez juttatja el Kruchina értesüléseit. A Szent-Györgyi Albert köré csoportosuló antifasiszta ellenállás katonai szárnyának (Dezsényi, Csűrös, Gyenes, Kruchina), tagja. Amikor Szent-Györgyi professzor Ankarából rádiókészülékkel tér haza, a katonai csoport, melyben két volt folyamőr tiszt is van (Dezsényi, Kruchina) irányítják a Dunán úszó német benzinszállító uszályok ellen támadó szövetséges bombázókat. Rádiósuk Speer Frigyesné sz. Kruchina Hilda. A szovjet hírszerzőkkel Dési Huber Istvánné (Stefi) Ipar utca 11. sz. alatti lakásán találkoznak. Pécsi Fischer Antal kapcsolja őket (Szalmás Piroska férje) Oszkó Gyulán (Mód Aladáron) keresztül az illegális Kommunista Párthoz. 1944. október 15-én a Nagymező utcai Taurus üzemben fegyverrel menti meg az ott gyülekező Pécsi Fischer Antal vezetése alatt álló, ellenálló brigádot. Az elfogottakat tűzharcban kiszabadítja stb. stb. Még számtalan nevet sorolhatnék fel, kik Kruchina Viktor bajtársai voltak a fegyveres ellenállásban, Bakay Szilárd altábornagytól kezdve Bajcsy-Zsilinszky Endréig. Való igaz, hogy az angolok csempészték ki az országból. Nem ez az egyetlen eset. Az ÁVO és a Katonapolitikai Osztály minden olyan polgári ellenállót, aki a fasizmus elleni küzdelemben, a nyugati hadviselőkkel volt kapcsolatban, eo ipso nyugati diverzánsnak, kémnek nyilvánított. így járt gróf Dessewffy Gyula is, a „vörös gróf”, akit Fehér Lajos — az ÁVO akkori vezetőhelyettese — értesített jóindulatból, hogy azonnal hagyja el az országot, mert kémkedés bűntette miatt az elfogatóparancsot kiadták ellene. A franciák csempészték Bécsbe — egy ládában. Mi volt a bűne? A Magyar Front egyik alapító tagja volt, továbbá egyetemi évfolyamtársa Schumann későbbi francia miniszternek. Persze Kornis Pálnak Kruchina Viktorról nem lehettek közvetlen és korrekt információi. Amikor az ezredes itt Budapesten a bitófával kacérkodott, a könyv írója messze járt. A Józsa melletti Talka antifasiszta iskola barakjaiban töltötte be a kenyérosztó szerepet, és áhítattal hallgatta tanárainak ajkairól, a bőven áradó ortodox sztálinizmust. * 1946 decemberében Nagy Ferenc miniszterelnök, Kovács Béla a Kisgazdapárt főtitkára, magáninformációkat kapott, hogy a Katonapolitikai Osztályra beszállítottak két embert, Arany Bálint mérnököt és Szentiványi Domokos diplomatát, aki korábban összekötő volt Moszkva és az Ideiglenes Nemzeti Kormány között.