Kapu, 1989. január (2. évfolyam, 1. szám)
RESTÁR SÁNDOR október 23-án ha az ember részeg nem gondol október 24-ére csak „tócsa-türi-támogassa” !!! rend — felemás korlát SZAR — SZER-ünk nem zavarjuk mi békebeliek Kelet-Európa bélpoklos bérencei szunnyadó költők — szerintetek ez vers? hát mi az anyátok tán zavartalan üzemmenet (fiam most maradj csendben — Berecz János beszél a HÉT-ben) könyvet öt éve nem veszünk mi mindent tudunk a kulturális ellenforradalomról itt Kelet-Európában október 24-ére virrad alacsonyan szállnak a parlamenti gyorsírók génjeimet számolja génsebész kutamat árulja gémeskuthy itt Kelet-Európában minden rendben hozott anyaggal dolgozunk hallottatok-e a halottak napjáról vettetek-e felrobbantott krizantémokat írtatok-e verset voltatok-e felvonulni? Itt Kelet-Európában ránk szakad a méz itt Kelet-Európában már-már a Duna is hajózható Rajna—Májna—Szarajevó itt Kelet-Európában szar itt Kelet-Európában leszakad a függöny már a Vasas is kikap (2:4) itt Kelet-Európában Erőtlenek a Művek itt Kelet-Európában parlament székei láttál-e sétáló krizantém-fejeket láttál-e engem sírni mögöttük én NO ESZKIMÓ maradék fogaim vacogva táncolnak én Kelet-Európai néger nevesincs baka „miféle táncot járjak hát utcahosszat” mi ez a kanossza Ómagyar Márianosztra! Én már megfőzve nézem Nyers Rezsőt én még szürkében látom a Sivatagi Show-t — akár a többpártrendszert nekem aztán beszélhettek: nézem Ceausescut magamba nézek aztán tükörbe én — úgy ahogy vagyok elvetélt jönnek a krizantémok értem fekete lábukkal lila homlokukkal s mielőtt eltaposnak elvetélek és jönnek másságomért könyökömet elviszi a halhatatlanság és jönnek elvisznek a krizantémok fekete lábukkal eljönnek értem elsodornak és betaszítanak nekem hiába beszélsz a szőnyegrojtokról te — aki ott ülsz tíz éve mi lettél — Mágikus Semmi Jópofa Hadova lassan az üzenőfüzet is üres kihalt segélykérő albániai telefon átrendeződnek a tüntetések benned most kéne írni írni írni bármikor — bármiről — bárpultnak PARCSAMI GÁBOR annyi politika ácsorog az utcasarkon köztük a valóság banális átértelmeztük ötvenhatot hatvannyolcat távoli negyvennyolcasokat hatvanheteseket tizenkilenceseket is máshogy tanítják minden évben és már azt sem kérdik „ki jár hittan órára?” ...és elsietnek a krizantémok kézen és fejen állni és talpraállni NE —KÉM — NEKEM !!! mert idáig néztem hogy szállók alá s génjeim cáfolnak múlik az idő — holnap iskola hogyan tanuljunk így történelmet , kedves Görgey Artúr — mit üzensz nekünk lehetünk-e kommunisták lehetünk-e jézusmáriaszentjózsefek — lehetünk-é — lehetünk-e magunk lehetünk-e egyáltalán lehetünk-é lesz-e Istenünk s ha lészen lesz-e választható saját képünkre a magyarok istene mielőtt elsietnek a krizantémok s mielőtt elsietünk akár a krizantémok lehet-e szemfedőnk lehet-e lámpánk benne petróleum lehet-e tanulság a vége mielőtt elsietnek a krizantémok megnézem völgyem lesz-e hegyhátam hol kifeküdhetek én rónán született félig lázban 36 évem mi hol kiégett itt kiégetett 36 posztumusz és elsietnek a krizantémok és elsietnek nélkülem hiszel-e bennem Istenem ha Isten vagy (?!) és hiszek-e benned ha Isten vagyok (?!) és elsietnek a krizantémok mitévő legyek ha magyar (mennyire groteszk) alászállok és Kelet-Európai néger elhúzódnak a függönyök kikapott a Vasas ég a gyertya ég bár sose hazudnék én Kelet-Európai néger és alászállnak a krizantémok 36 gyertya posztumusz elfújom ha arra járok 1988. október 23. Rokkavers (1988) 3