Kapu, 1989. október (2. évfolyam, 10. szám)
Bihari László: "A múltat végleg eltörölni"
4 .A MÚLTAT VÉGLEG ELTÖRÖLNI” (kizárták a pártból az MSZMP-t) Nem szokatlan, ha egy kommunista párt megtagadja a múltját. Ilyenkor fel kellett akasztani embereket. Volt az is, hogy rehabilitálták a múltat. Ünnepélyesen újratemették a halottakat. Ekkor a kivégzők kerültek kellemetlen helyzetbe. A mostani kongresszuson nem folyt valódi vér. Eszméket nyilvánítottak halottnak: a bolsevizmust, a proletárdiktatúrát és a demokratikusnak nevezett centralizmust. Elismerték, hogy a nemzetet válságba sodorta a bűnös államszocializmus. A válság 40 éve tart. Amióta a nevétől megfosztott párt uralomra jutott egy nagy ország kényszere révén. Ez a birodalom államvallássá tette az erőszakot, amelyet egy XIX. századi elmélet hirdetett az emberiség boldogítása és a nemzetköziség érdekében. A kongresszus nem kegyelmezett a bemocskolt jelképeknek sem. Mostantól rózsaszín szegfű helyettesíti az ötágú csillagot. Nem kell a boltozatos homlokú Lenin és a szakállba-hajzatba burkolódzó Marx portréja sem. A kongresszus emberek érdekében tanácskozott. Oly emberek jövője érdekében, akik rábírták a pártot, hogy önként mondjon le a hatalomról. E politikusok kommunistából váltak reformkommunistává, s abból demokratává és szocialistává. Mondhatjuk azt is, hogy a saját pártjuk ellen vívott harcban edződtek meg, és a saját eszméik és tetteik elleni küzdelemben szerezték meg a tapasztalataikat. E férfiakat kellene választások révén visszahelyezni a hatalomba, amiről lemondtak ugyan, de még birtokolják. Nélkülük nem lehet elérni a nemzet és a nép felemelkedését. Pedig van honnan felemelkedni. Tekintettel az elmúlt 40 évre. EGY KIS STATISZTIKA A kongresszusi küldöttek száma 1279 fő volt. Közülük 1117 (87,5%) most volt először ilyen jogkörű fórumon, amely még a pártot is megszüntetheti, ha akarja. Ez valóban destabilizáló tényező, amitől a kongresszus előre kiszámíthatatlan döntéseket hozhat. A figyelmes szemlélőt az is érdekelheti, hogy mennyien voltak a pártban és a pártból élők, milyen súllyal képviseltette magát az apparátus és az olyan tanácsi, minisztériumi, rendőrségi és a hadseregben szolgáló ember, akinek karrierje a párttól függött. Az egyébként bőven áramló információk e tekintetben kissé homályosak voltak. Saját számításaim szerint legalább 483 főt (44%) kell venni. Ez annyit jelent, hogy az apparátus lényeges szerepet játszhat (s mint kiderült, játszott is) a kongresszuson. A főszereplő politikusokat nem kell felsorolni, mert jól ismert Pozsgay Imre, Berecz János, Nyers Rezső, Grósz Károly és mások neve. Most viszont színpadra került néhány szürke eminenciás is: Kovács Jenő, Vass Csaba, Tabajdi Csaba, Jánosi György, Keserű Imre ... Új arcokat is követelt a megújulás vagy annak csak dekorációja (ami jelen esetben egyre megy). Egyetlen sikeres felszólalással is be lehetett kerülni a párt felső vezetésébe. Ennek példája Körösfői László. A FORGATÓKÖNYV Aki arra gondol, hogy ilyen körülmények között a kongresszuson „elszabadult a pokol", az téved. Volt harc, volt parttalannak tűnő vita, amihez bárki hozzászólhatott. Korlátlan volt a javaslatok megtevésének szabadsága. A játékszabályokat és a forgatókönyvet azonban a kemény reformerek már jó előre összeállították. Nem rajtuk múlott, hanem a politikusaik taktikázásán, hogy nemcsak győztesei, hanem vesztesei is a kongresszusnak. Két zseniális ötletük volt. Az egyik: a kongresszusra már elfogadott platformszabadság; a másik: a listás választás elve. Az előbbi annyit jelentett, hogy egységes tömbben léphettek fel. Az utóbbi pedig azt, hogy a pártot irányító 24 tagú elnökség képviselőit nem egyénenként küldik a testületbe, hanem összeállításokat, csapatokat kell megszavazni. (A 25-ik tag a parlamenti képviselőcsoportból lesz.) Így tehát, míg a teremben a küldöttek kiélhették a szólásszabadság gyönyöreit, addig a háttérben folyt az alkudozás. A PLATFORMOK A reformszövetség tekintélyes létszámmal uralta a terepet. Október 6-án este 466-an voltak. Október 8-án 15 órakor pedig 511-en. A helyzetre jellemző, hogy az első napi kimutatás szerint a Berecz János vezetésű Összefogás az MSZMP megújításáért platform létszáma csak 31 fő. Péntek délben megalakult a később nagy szerepet játszó népi demokratikus platform, mindössze 68 fővel. Kijelentették, hogy nincsen áthidalhatatlan nézeteltérésük a reformosokkal, de ők az önigazgatást hangsúlyozzák. Az önigazgatás elve a későbbiek folyamán olyan népszerűvé vált, hogy támogatóik 289-re szaporodtak. Ide tanyázott le az apparátus egy része. Velük már számolnia kellett Pozsgayéknak. Valószínűleg Nyers Rezső őszinte örömére. AZ ELSŐ NAP Látványos győzelmet aratott a reform kemény vonala. Még a megszervezetlen küldöttek is elmondták minden keserűségüket. A Kádár-korszakét és az elmúlt 40 évét. Vereséget szenvedett a fontolva haladni akarók vonala, Grósz Károllyal az élen. Nyilvánvalóvá vált, hogy Berecz János számára sem nő fű. A kongresszus dalolva szabadult meg a rituális ideológiától. Kész elfogadni minden értelmes programnyilatkozatot és emberszabású szervezeti szabályzatot. A fiatal küldöttek csoportja közzétette álláspontját. A csoport tagjai azt kívánják, hogy a kongresszus mondja ki: az MSZMP története véget ért. Az új párt neve Magyar Szocialista Párt. Ki kell rekeszteni a tegnap kiskirályait. Vitányi Iván a reformosok nevében kijelentette: aki fenn volt a párthierarchiában, az elkorrumpálódott. Mások hangoztatták, hogy itt a kongresszuson egy teremben ülnek a bűnösök és az újat akarók. Keserű Imre kimondja, hogy a pártoligarchia nem reformot akar, csak a hatalma átmentését. Még az úgynevezett reformcentrummal sem lehet kompromisszumot kötni. A marxista egységplatform felhívást bocsát ki, mely szerint a programtervezet is a tőkés restaurációt szolgálja. Küszöbön a pártszakadás. És a napnak még nincs vége. A reformszövetség vacsora után tanácskozásra hívja a vidéki és az ifjúsági platformot. Koalíciós ajánlata van. A pártszóvivő elmondta a nemzetközi sajtókonferencián, hogy a 700 000-res párttagság eddig sem volt kommunista. Most jó szó