Kapu, 1990. április (3. évfolyam, 4. szám)

Hol vannak most a szekusok?...

Hol vannak most a szekusok? Temesvári főnökük kipakol Ettől az írástól ne várjon senki stáusművészeti bravúrt. A főszerkesztő lakására érkezett egy román nyelvű magnó­szalag, erről készült sürgősen fordítás, és lapzártakor, az utolsó korrektúránál helyeztük el a lapban a dokumen­tumértékű és sajnos, szomorúan aktuális anyagot. Prológus Nincs olyan masszívan megépített fal, amelyben ne kelet­keznének repedések, nincs olyan precízen megtervezett szerkezet, amelybe valami kis hiba vagy porszem ne csúsz­na bele. Ez a román Securitate félelmetes szervezetére is igaz. Megálmodói, megszervezői tökéletesnek hitték, minthogy sok értelemben az is volt, de egy valamit mégsem vettek fi­gyelembe: az emberi tényezőt. Azt, hogy nem minden em­ber agyát lehet tökéletesen „átmosni”. Minél műveltebb, eu­rópaibb ez az agy, az átmosás annál kevésbé tökéletes. Szó se róla, a szervezet aprólékos munkával igyekezett megszabadulni a másként gondolkodóktól, és akit csak egy­szerűen elbocsátottak, még hálát is adhatott az istennek, hogy ennyivel megúszta. Mindenkit azonban még ennek a tökéletes szervezetnek sem sikerült „kiszűrni”. Pacepa tábornokot már ismerjük, információi az egész világot megrázták. Könyve elolvasása után már nem lehe­tett ugyanolyan szemmel nézni Ceaușescu Romániájára, mint azelőtt. Ha nem is sokan, de a szervezetben maradtak még hozzá hasonlóak. Szerencsére Temes megyéből sem si­került mindenkit „kigyomlálni”. Itt több mint három évvel ezelőtt egy kis csapat kezdte meg szervezett munkáját. Hogy milyen körülmények között és milyen veszélyeknek kitéve, azt könnyen el lehet képzel­ni. Lassú, aprólékos munkával építették ki a kapcsolataikat külfölddel, küldtek ki információkat a határokon túlra. Mun­kájuk leírása egy igazi és véresen izgalmas krimi lenne, de ez egyben inkognitójuk feladását is jelentené. Sajnos, ennek még nem jött el az ideje. A mostani romániai események ezt világosan alátámasztják. Az, hogy ez a kis csapat állandó életveszélyben dolgo­zott, ma már senkinek sem lehet kétséges. Az örökös ve­szély megtanította őket az óvatosságra, a pontosságra. Saj­nos, az a bizonyos kis hiba itt is becsúszott. 1989 közepétől a csapat talpa alatt egyre forróbb lett a talaj, decemberben már biztosnak látszott a lebukásuk. Ha a forradalom csak egy hetet késik, közülük már senki sem lenne az élők sorá­ban. Az alábbiakban megjelenő írás tőlük származik. Ennek egy része Püspöki F. álnév alatt már megjelent a temesvári magyar újság hasábjain, de a teljes szöveget nem merték le­közölni. A szereplők élnek, és egy részük ma is túlontúl nagy hatalommal rendelkezik. Az írás gerince látszólag Tőkés László és a Securitate „harcának” kulisszatitkairól szól, de a tájékozottabb olvasó a módszerekben, a szervezésben kínos hasonlóságokat fe­dez majd fel a jelen romániai eseményekkel kapcsolatban. Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy sem Hitler, sem Sztá­lin, sem a többi despota, akikkel a történelem során az em­beriség megismerkedett, nem tudták olyan arányban meg­félemlíteni a népet, mint Nicolae Ceaușescu. Ha e tevékenységének feltételeit elemezzük, bátran ál­líthatjuk: nyilvánvalóan beteges alkata mellett, melynek meghatározó jegye a hatalmi vágy volt, besegített e tekintet­ben a rendőri módszerek kiterjedt használata, a lehallgatá­sok legkülönbözőbb technikáinak bevetése és az évszázad csodagyermeke, a komputer, amely hatalmas mennyiségű információs anyagot képes tárolni. Ide sorolható még a ki­szolgálók hadának görcsös ragaszkodása hivatali székeik­hez, melyeket semmilyen más normális társadalomban el nem nyertek volna, tekintettel a képzetlenségükre és olykor igen szerény értelmi képességeikre. Ez az ördögien kiagyalt és megalkotott hatalmi rend­szer egy piramishoz volt hasonlítható — az árnyak pirami­sához — melyben a csúcson lévőt kivéve, akinek kiváltsá­gos helyzete volt, minden más személynek megvolt a maga „árnyéka”. Igen, mert mindenki gyanús volt és több oldal­ról is felügyelet alatt állt: 1. a környezetében lévő informáto­rok révén; 2. a munkahelyi megfigyelők által; 3. a lehallgató készülékek, rejtett mikrofonok révén; 4. a telefonbeszélgeté­sek lehallgatása által; 5. figyelemmel kísérték, hogy merre jár, kivel találkozik; 6. elolvasták levelezését. Mindezek által viszonylag teljes képet alkothattak róla, rólam, mirólunk. S e hat ellenőrzési tényező alól még a mi­niszterelnök sem térhetett ki, sem a diktátor legközvetle­nebb munkatársa. Paradox módon még maga a belügymi­niszter sem, akivel a katonai elhárítás emberei „foglalkoz­tak”. S ha mégoly valószerűtlennek is tűnik, Elena Ceauges­­cu is megfigyelés alatt állt, főként a dinasztia uralomra jutá­sának első éveiben, amikor is­ a diktátort beteges féltékeny­ség gyötörte. A fentebb vázolt módon megismerték a honpolgár in­tim életét, gondjait, gondolatait, azt, hogy kivel miről be­szélt, mik a szenvedélyei, örömei, kik a rokonai, barátai, kik­kel rokonszenvez, és kik ellenszenvesek neki, tudtak testi és lelki szenvedéseiről, valamennyiünk egész szakmai és ma­gánéletéről. Az ország „első asszonya” pedig szadista örömmel hall­gatta meg az Operatív Műszaki Szolgálat révén, személye­sen Tencu tábornok által rendelkezésére bocsátott hangfel­vételeket és a Securitate más pikánsabb felvételeit is azok­ról a kapcsolatokról, melyekbe a vezetés nagykontyú testes hölgyei keveredtek, és akikkel annak idején együtt árulta a tökmagot különböző vasútállomások peronjain. Ez a fantasztikusan kiagyalt, kiépített és bőkezűen pén­zelt apparátus távolról sem a diktátor intelligenciájának szü­leménye volt,­­jóllehet minden csak az ő tudtával és jóváha­gyásával történhetett. A rendszert Pacepa tábornokhoz hasonló szürke emi­nenciások hozták létre, akik a végletekig hűségeseknek bi­zonyultak uruk iránt. (E tekintetben Pacepa tábornok ritka kivételt képezett, mert nem volt képes elviselni a despotiz­­must: „árulást követett el”.) A titkosszolgálatok magas rangú főtisztjei nem éppen tiszta megbízatásokkal gyakran megfordultak külföldön, még a NATO központjában is, amikor az Párizsban volt, s hozzájuthattak különböző, jobbára tudományos-fantaszti­kus kiadványokhoz, a kémtevékenység és kémelhárítás mű­ .

Next