Kapu, 1990. szeptember (3. évfolyam, 9. szám)
Egressy Zoltán: Fidesz-arcok
BELVILÁG Mégpedig komoly alternatíva nélküli korosztályos szervezetként, mert egyedül ez biztosíthatja parlamenti jelenlétüket. A Fidesznek elemi érdeke a fiatal közgazdászok, szociológusok, jogászok (filozófusok, történészek stb.) krémjének bevonása munkafolyamataiba. Az egyetemi elit azonban nem lesz örökké liberális túlsúlyú. Tehát, ha a Fidesz az egyedüli meghatározó ifjúsági szervezet akar maradni, akkor el kell törölnie már-már deklarált liberalizmusát. Logikus, hogy az átmenet forradalmi ifjúsága az autokráciától legtávolabb levő polgári eszmét választotta (ingahatás). Nem csoda, hogy két oldalról köpködtek a Fideszre (és az SZDSZ-re). A Fidesz nagy esélye, hogy az ifjúság pártjaként kibújhat az eszmei skatulyából, amely hosszú távon kijelöli a többi párt helyét, útját. Elvégre minden jelentős erő elismeri a politikai váltógazdaság fontosságát. Ez azt jelenti: a liberalizmusra most szükség van, de nem örökké üdvözítő recept. A Fidesz elvi ballasztja nélkül a legrugalmasabb szervezetté válhat, alkalmassá téve magát arra, hogy a nemzet számára kívánatos mederbe terelje a politika folyamát. E változat egyik lehetséges következménye, hogy a sokszínűség miatt szétbomolhat a Fidesz. Előfordulhat, hogy az olyan karrierre törő tehetséges vezetők, mint pl. Fodor, Kövér, Szájer, Németh egyazon pártban, mondjuk az SZDSZ-ben folytatják pályafutásukat. Ez a Fideszt automatikusan alárendelt helyzetbe hozná. Ha a „veteránok” különböző pártokba távoznának, még Fidesz-tagként egyszerre több irányba rángatnák a szervezet kormányát. Kedves olvasó! A Fidesz teljesítménye példátlan. Jövendölni annál nehezebb. Nem adok be felvételi kérelmet a Jósok, Varázslók, Látnokok Szövetségébe. A tévedés jogát fenntartom. EGRESSY ZOLTÁN Fidesz-arcok „Legyetek bátrak!” — kiáltotta Orbán Viktor az őt ünneplő tömegnek a Fidesz második születésnapi buliján. Ha valaki, akkor ő igazán kellő alappal kérte mindezt: 1988 tavaszán még nem volt divat a pártalapítás. A Fidesz elsőként deklarálta nyíltan, hogy politikai szervezet. Ez mindenkit meglepett. Még az ellenzéket is. A fiatal demokraták néhány vezéregyénisége arról beszél, hogyan került kapcsolatba a „kommunista pártállam rémé”-vel. MOLNÁR PÉTER: 1987 őszén a Bibó István Szakkollégium portájának környékén „gyanús” fiatalok gyülekeztek. A „Kelet—Nyugat-találkozón” egy Orbán Viktor nevű fiatalember tartott előadást Az élet visszafoglalása címmel. Ezt követően, miután a Jurta Színház lemondta a dolgot, a Tinódi moziban gyűltünk össze, bár erre sokan nem mertek eljönni. Akkoriban Pozsgay Imre a Hazafias Népfront főtitkáraként mondta delegációnknak, hogy nem tud kiállni értünk, ha esetleg börtönbe csuknak minket. . . SZÁJER JÓZSEF: Pozsgay nem volt hajlandó kiállni a Fidesz mellett. De a Fidesz ellen sem, legalábbis ami soproni kihívásomat illeti. Engem egyébként az ELTE jogi karának MSZMP-titkára szervezett be: a Jogi Kar és egyben a Bibó Szakkollégium tanáraként arra akart rávenni, hogy számoljak be, mi folyik a pincében ... Ezt kategorikusan megtagadtam, így az alakuló gyűlésre kénytelen volt személyesen eljönni. Viszont felkeltette az érdeklődésemet, így én is elmentem. A Fidesz perben fogant. Alkotmányjogászokat kérdeztünk meg, és mindenki megnyugtatott, hogy törvényes az alakulásunk. Az Alkotmány nem tiltotta, az MSZMP is úgy alakult, hogy 1956-ban kinyilvánította, hogy létezik. Ezek után MTI- közleményben sorolták fel azoknak a „bűnözőknek” a nevét (Orbán, Kövér, Rácz stb.), akik „államellenes tevékenységiet folytattak ... Ez ellen a sajtóper volt a fegyver. Az első, sajtószabadságért és egyesülési jogért folytatott alkotmányjogi per. Természetesen elvesztettük, de a bíró — aki a Fővárosi Bíróság párttitkára is volt egyben — olyan gyenge jogi érveléssel utasította el keresetünket, hogy az már felháborító volt. A pert tehát elvesztettük, de a háborút megnyertük. 1988 júniusában a 2000 főre duzzadt csoport az új politikai helyzetben folytathatta működését. Azóta már tudjuk, hogy készen voltak a letartóztatási parancsok, és egyedül a tanév befejezésére vártak — egyetemi sztrájktól tartva. Végül megúsztuk a dolgot. ROCKENBAUER ZOLTÁN: Én teljesen véletlenül jöttem a Tinódi moziba. Beültem egy sarokba, és többször is majdnem leestem a székről, volt itt egy szakállas pofa, aki időnként kirohant, és furcsákat mondott. Ő volt Orbán Viktor. Aztán kiállt egy langaléta, kölyökképű fiatalember, Magyar Nemzettel a kezében, és csillogó szemmel ecsetelte, hogy Veszprémben hogyan üldözte őt a rendőrség. A bejáratnál ültem, és olyan érzésem támadt, mint néhány évvel korábban Nyíregyházán egy punkkoncerten: ha ide bejön a rendőrség, nem lehet elmenekülni! Semmi másról nem beszéltek, mint hogy a nyomunkban vannak, beidéznek stb. Az volt az érzésem, lehet, hogy ez a szervezet a jövő hetet sem éri meg, de ha nem lépek be, nem lesz mit mesélni az unokáimnak, így aztán beléptem ... VIGH MÓNIKA: Amikor május 14-én egy barátnőm unszolására elmentem a Jurta Színház-beli gyűlésre, mindössze azért tettem, hogy megnézzem, kik is ezek a fiúk? Én korábban nem voltam tagja szakkollégiumoknak, de nagyon hiányzott ez a fajta közélet. És belépve mit láttam? Itt új szemponttal szeretném gazdagítani a belépési okokat: azt láttam, hogy ezek a fiúk, akik kinn ülnek, az Orbán, a Fodor, a Rockenbauer, a Deutsch, a Molnár, a Kövér, szóval, hogy ezek a fiúk gyönyörűek . .. 18