Kapu, 1990. szeptember (3. évfolyam, 9. szám)

Egressy Zoltán: Fidesz-arcok

BELVILÁG Mégpedig komoly alternatíva nélküli korosztályos szer­vezetként, mert egyedül ez biztosíthatja parlamenti jelen­létüket. A Fidesznek elemi érdeke a fiatal közgazdászok, szociológusok, jogászok (filozófusok, történészek stb.) krémjének bevonása munkafolyamataiba. Az egyetemi elit azonban nem lesz örökké liberális túlsúlyú. Tehát, ha a Fidesz az egyedüli meghatározó ifjúsági szervezet akar maradni, akkor el kell törölnie már-már deklarált libera­lizmusát. Logikus, hogy az átmenet forradalmi ifjúsága az autokráciától legtávolabb levő­ polgári eszmét válasz­totta (ingahatás). Nem csoda, hogy két oldalról köpköd­tek a Fideszre (és az SZDSZ-re). A Fidesz nagy esélye, hogy az ifjúság pártjaként kibújhat az eszmei skatulyá­ból, amely hosszú távon kijelöli a többi párt helyét, útját. Elvégre minden jelentő­s erő­ elismeri a politikai váltógaz­daság fontosságát. Ez azt jelenti: a liberalizmusra most szükség van, de nem örökké üdvözítő recept. A Fidesz el­vi ballasztja nélkül a legrugalmasabb szervezetté válhat, alkalmassá téve magát arra, hogy a nemzet számára kí­vánatos mederbe terelje a politika folyamát. E változat egyik lehetséges következménye, hogy a sokszínűség miatt szétbomolhat a Fidesz. Előfordulhat, hogy az olyan karrierre törő tehetséges vezetők, mint pl. Fodor, Kövér, Szájer, Németh egyazon pártban, mond­juk az SZDSZ-ben folytatják pályafutásukat. Ez a Fi­deszt automatikusan alárendelt helyzetbe hozná. Ha a „veteránok” különböző pártokba távoznának, még Fi­­desz-tagként egyszerre több irányba rángatnák a szerve­zet kormányát. Kedves olvasó! A Fidesz teljesítménye példátlan. Jö­vendölni annál nehezebb. Nem adok be felvételi kérel­met a Jósok, Varázslók, Látnokok Szövetségébe. A téve­dés jogát fenntartom. EGRESSY ZOLTÁN Fidesz-arcok „Legyetek bátrak!” — kiáltotta Orbán Viktor az őt ün­neplő tömegnek a Fidesz második születésnapi buliján. Ha valaki, akkor ő igazán kellő alappal kérte mindezt: 1988 tavaszán még nem volt divat a pártalapítás. A Fi­desz elsőként deklarálta nyíltan, hogy politikai szervezet. Ez mindenkit meglepett. Még az ellenzéket is. A fiatal demokraták néhány vezéregyénisége arról beszél, hogyan került kapcsolatba a „kommunista pártál­lam rémé”-vel. MOLNÁR PÉTER: 1987 őszén a Bibó István Szak­­kollégium portájának környékén „gyanús” fiatalok gyü­lekeztek. A „Kelet—Nyugat-találkozón” egy Orbán Vik­tor nevű fiatalember tartott előadást Az élet visszafogla­lása címmel. Ezt követően, miután a Jurta Színház le­mondta a dolgot, a Tinódi moziban gyűltünk össze, bár erre sokan nem mertek eljönni. Akkoriban Pozsgay Imre a Hazafias Népfront főtitkáraként mondta delegációnk­nak, hogy nem tud kiállni értünk, ha esetleg börtönbe csuknak minket. . . SZÁJER JÓZSEF: Pozsgay nem volt hajlandó kiáll­ni a Fidesz mellett. De a Fidesz ellen sem, legalábbis ami soproni kihívásomat illeti. Engem egyébként az ELTE jo­gi karának MSZMP-titkára szervezett be: a Jogi Kar és egyben a Bibó Szakkollégium tanáraként arra akart rá­venni, hogy számoljak be, mi folyik a pincében ... Ezt kategorikusan megtagadtam, így az alakuló gyűlésre kénytelen volt személyesen eljönni. Viszont felkeltette az érdeklődésemet, így én is elmentem. A Fidesz perben fo­gant. Alkotmányjogászokat kérdeztünk meg, és minden­ki megnyugtatott, hogy törvényes az alakulásunk. Az Al­kotmány nem tiltotta, az MSZMP is úgy alakult, hogy 1956-ban kinyilvánította, hogy létezik. Ezek után MTI- közleményben sorolták fel azoknak a „bűnözőknek” a nevét (Orbán, Kövér, Rácz stb.), akik „államellenes tevé­kenységiet folytattak ... Ez ellen a sajtóper volt a fegy­ver. Az első, sajtószabadságért és egyesülési jogért foly­tatott alkotmányjogi per. Természetesen elvesztettük, de a bíró — aki a Fővárosi Bíróság párttitkára is volt egy­ben — olyan gyenge jogi érveléssel utasította el kerese­tünket, hogy az már felháborító volt. A pert tehát elvesz­tettük, de a háborút megnyertük. 1988 júniusában a 2000 főre duzzadt csoport az új politikai helyzetben folytathat­ta működését. Azóta már tudjuk, hogy készen voltak a le­­tartóztatási parancsok, és egyedül a tanév befejezésére vártak — egyetemi sztrájktól tartva. Végül megúsztuk a dolgot. ROCKENBAUER ZOLTÁN: Én teljesen véletlenül jöttem a Tinódi moziba. Beültem egy sarokba, és több­ször is majdnem leestem a székről, volt itt egy szakállas pofa, aki időnként kirohant, és furcsákat mondott. Ő volt Orbán Viktor. Aztán kiállt egy langaléta, kölyökképű fia­talember, Magyar Nemzettel a kezében, és csillogó szem­mel ecsetelte, hogy Veszprémben hogyan üldözte őt a rendőrség. A bejáratnál ültem, és olyan érzésem támadt, mint néhány évvel korábban Nyíregyházán egy punk­­koncerten: ha ide bejön a rendőrség, nem lehet elmene­külni! Semmi másról nem beszéltek, mint hogy a nyo­munkban vannak, beidéznek stb. Az volt az érzésem, le­het, hogy ez a szervezet a jövő hetet sem éri meg, de ha nem lépek be, nem lesz mit mesélni az unokáimnak, így aztán beléptem ... VIGH MÓNIKA: Amikor május 14-én egy barát­nőm unszolására elmentem a Jurta Színház-beli gyűlésre, mindössze azért tettem, hogy megnézzem, kik is ezek a fiúk? Én korábban nem voltam tagja szakkollégiumok­nak, de nagyon hiányzott ez a fajta közélet. És belépve mit láttam? Itt új szemponttal szeretném gazdagítani a belépési okokat: azt láttam, hogy ezek a fiúk, akik kinn ülnek, az Orbán, a Fodor, a Rockenbauer, a Deutsch, a Molnár, a Kövér, szóval, hogy ezek a fiúk gyönyörűek . .. 18

Next