Kapu, 1990. október (3. évfolyam, 10. szám)
Brandl Gábor: Az európai kultúrkör szexuális jövőképe
BRANDL GÁBOR Az európai kultúrkör szexuális jövőképe Ha közreadják, hogy a bekövetkező években hány kisgyerek fog bűnözővé válni, hány nemi erőszakot fognak elkövetni, az emberek nem háborodnak fel a közlés tényén, csak azon, hogy erkölcstelen a világ. Ellenben, ha valaki e szörnyen erkölcstelen világ helyébe egy más erkölcsökkel bíró új rendet akar leírni, gyanakvással vegyes ellenérzésekkel viseltetnek a szerző iránt, így van ez még a mienknél liberálisabb berendezkedésű társadalmakban is. Az erkölcsi stabilitás igénye erős az emberekben. Még a legnagyobb forradalmak sem hoztak azonnali változásokat, hanem egy vagy több emberöltőre elnyújtva alakult másként az emberi viszonyok rendszere. Gondoljunk csak a falusi életre, a nevelési szerkezetre, vagy akár az urbanizált családi rendszerre, a hitéletre. Egyes események persze gyorsabban végbemehetnek, de nem az alapvető változások. A gazdaság struktúráját 5-15 év alatt, az erkölcs szerkezetét csak 20-30 év alatt lehet megváltoztatni, és ebben a formálásban sokkal kevesebb a jól tervezhető elem, mint a gazdaság vagy a politika esetében, pedig ott sem sok. A jövőkutató, ha jól végzi dolgát, nem utópiát vagy antiutópiát akar írni, ha néha annak is sikeredik, hanem ismerteti az olvasóval azt a jövőt, amely nézete szerint a legvalószínűbb, és megpróbálja igazolni állításait. No persze erkölcsi kérdésekről lévén szó, nem jöhet számításba idősor-analízis, mátrixalgebra, még a trendextrapoláció is kétséges. A szerző az olvasóra bízza, hogy a prognosztizált jövőt meg akarja-e valósítani, vagy harcol ellene, gondolkodásra kíván késztetni, milyen eszközök állnak rendelkezésre e jövőért vagy e jövő ellen. Nyilvánvalóan vita tárgyát képezheti az is, hogy az előrejelzés plauzibilis-e, a premisszák megállják-e a helyüket. Az „erkölcstelen" történelem és a szabályozók Testvérházasságok az egyiptomi királyi családban, homoszexualitás az athéni arisztokráciában, többnejűség, többférjűség, testvérek közös férje, felesége, maszturbáció, szodómia, prostitúció, előházasság, az első éjszaka joga. Az öszszes olyan szexuális viszony megtalálható a történelemben tiltott, tűrt vagy támogatott formában, melyeket manapság úgyszintén e hármas szerint osztályozunk, csakhogy egy csoportba más-más elemek kerülnek. A maszturbáció például az ókorban, a középkor egy részében, a reneszánszban tűrt volt. A XVIII. századtól azonban úgy mondták, hogy gerincsorvadást, epilepsziát és impotenciát okoz, egészen a XX. századig. Századunk végén viszont deviánsnak számít, aki nem maszturbál, mert fiatalkori hiánya csökkenti az orgazmuskészséget és impotenciát okoz. A prostitúció támogatott volt az ókorban, tűrt volt a középkorban és az újkorban. Tiltott volt a XX. század egyes országaiban és a „szocializmusban”. Hasonló átváltozások elmondhatóak a többi viszonyról is. Az ösztönalapú szexualitás mozgását a társadalomban az esztétikai értékek és a szeretet szabályozza; szociológiai értelemben azok a kisebb-nagyobb közösségek, melyekben az egyén él. Tehát ezek változását kell legalább röviden megvizsgálni. Az esztétikai változásoknak, a szexualitást figyelembe véve, azok a részei érdekesek igazán, melyek az emberi testtel vannak kapcsolatban. A nemek közötti munkamegosztás lassan, de biztosan elmosódik a következő 50-100 év alatt. Ennek korai megnyilvánulása, hogy a férfiszépség nem a magamutogató muszkli, és a női szépség nem a túl széles csípő és a ringó faj. A fizikum szépségét a szeretet és a szűkebb közösség közbeiktatódásától eltekintve közvetlenül is meghatározza a termelés: az emberi test mennyire felel meg társadalmi feladatainak? Szexualitásról lévén szó, azt az ellentmondást említjük meg, melyek a párosodási hajlam, a szülői-nevelői funkció és a másodlagos közösségekben végzett munka (gyár, iroda stb.) között fennállnak. Az emberi viszonyok racionalizálódása és a liberalizmus terjedése nem hagyja érintetlenül a szeretetet sem. Részben intézményesül (pszichológusi hálózat, karitatív szervezetek, szociális védőháló), részben szétárad, szétsugárzódik. A munkamegosztás változása egyre több más embertől teszi függővé az egyént, egyre inkább megosztja szeretetét. Jelenleg Magyarországon ugyan ezzel ellentétes tendencia érvényesül, a csökkenő életszínvonal és az átmeneti elbutulás következményeképp, de ez ne tévesszen meg bennünket. A család vizsgálatában a szexuális nevelés változását kell megemlíteni. Az egyik döntő szempont, hogy a válások során előállt a szeretet irányultságának megváltozása. A másik, hogy a családok immár joggal kategorizálhatók gyermeket termelő és nem termelő egységekre; a szeretet családon kívül eső gyökerei megerősödtek. A harmadik jellegzetesség, hogy a szex- és pornókiadványok elárasztották a szülőket, és eljutottak a gyerekekhez. Ez a szexuális kultúra megerősödését okozta, ugyanakkor a pótcselekvés nem új, de hatalmas színterét nyitotta meg a dohányzás, az alkohol és a kábítószer mellett. (Magyarországon havonta több százezer szex- és pornókiadványra van fizetőképes kereslet.) Nagyon kevés azoknak a gyerekeknek a száma, akik tízéves korukig ne találkoztak volna a pornóval, film, videó, könyv vagy újság formájában. Igen fontos különbség azonban, hogy a túl nagy szexualitás csak mint pótcselekvés lélekromboló és nem fizikailag, mint pl. az alkohol. A pornográfia sem tartozik teljesen az elidegenedés körébe, nemcsak azért, mert mint nevelési eszköz fontos lett (hiszen közel s távol nem látni sem falu bikáját, sem kandisznót), hanem azért sem, mert bizonyos formái támogatják a szeretetet, összetartozási élményt adnak. Számos decens családfő erősítgeti így magát az esti szeretetadáshoz. Amíg létezik szexualitás, létezni fog a szexualitás nyílt ábrázolása is. A pornográfia társadalomellenes formái azonban sosem fognak igazán elterjedni. A szadizmust, mások megalázását, megalázkodását nyilvánvalóan csak feketén fogják terjeszteni. Széles társadalmi igény nem lesz rá, különben jaj az emberiségnek. Hogy mi a mérce a társadalomellenességben, azt a szükségletek döntik el. A kérdés az, hogy ezeket a szükségleteket milyen más szükségletek hívják életre. Ha a legfőbb érték az ember, akkor nem jöhet létre olyan hosszabb távon ható erkölcs, mely az ember mindenoldalú fejlődését gátolja. A szadomazochizmus pl. megjelenhet mint partikuláris jelenség, de nem épülhet bele egy mai legitim erkölcsi rendszerbe, mert az egyenlőség és szabadság elveit felfüggeszti. 65