Kapu, 1990. október (3. évfolyam, 10. szám)

Brandl Gábor: Az európai kultúrkör szexuális jövőképe

BRANDL GÁBOR Az európai kultúrkör szexuális jövőképe Ha közreadják, hogy a bekövetkező években hány kisgye­rek fog bűnözővé válni, hány nemi erőszakot fognak elkö­vetni, az emberek nem háborodnak fel a közlés tényén, csak azon, hogy erkölcstelen a világ. Ellenben, ha valaki e ször­nyen erkölcstelen világ helyébe egy más erkölcsökkel bíró új rendet akar leírni, gyanakvással vegyes ellenérzésekkel viseltetnek a szerző iránt, így van ez még a mienknél liberá­lisabb berendezkedésű társadalmakban is. Az erkölcsi stabi­litás igénye erős az emberekben. Még a legnagyobb forra­dalmak sem hoztak azonnali változásokat, hanem egy vagy több emberöltőre elnyújtva alakult másként az emberi vi­szonyok rendszere. Gondoljunk csak a falusi életre, a neve­lési szerkezetre, vagy akár az urbanizált családi rendszerre, a hitéletre. Egyes események persze gyorsabban végbeme­hetnek, de nem az alapvető változások. A gazdaság struktú­ráját 5-15 év alatt, az erkölcs szerkezetét csak 20-30 év alatt lehet megváltoztatni, és ebben a formálásban sokkal keve­sebb a jól tervezhető elem, mint a gazdaság vagy a politika esetében, pedig ott sem sok. A jövőkutató, ha jól végzi dolgát, nem utópiát vagy an­­tiutópiát akar írni, ha néha annak is sikeredik, hanem ismer­teti az olvasóval azt a jövőt, amely nézete szerint a legvaló­színűbb, és megpróbálja igazolni állításait. No persze erköl­csi kérdésekről lévén szó, nem jöhet számításba idősor-ana­lízis, mátrixalgebra, még a trendextrapoláció is kétséges. A szerző az olvasóra bízza, hogy a prognosztizált jövőt meg akarja-e valósítani, vagy harcol ellene, gondolkodásra kíván késztetni, milyen eszközök állnak rendelkezésre e jövőért vagy e jövő ellen. Nyilvánvalóan vita tárgyát képezheti az is, hogy az előrejelzés plauzibilis-e, a premisszák megáll­­ják-e a helyüket. Az „erkölcstelen" történelem és a szabályozók Testvérházasságok az egyiptomi királyi családban, homo­szexualitás az athéni arisztokráciában, többnejűség, több­­férjűség, testvérek közös férje, felesége, maszturbáció, szo­dómia, prostitúció, előházasság, az első éjszaka joga. Az ösz­­szes olyan szexuális viszony megtalálható a történelemben tiltott, tűrt vagy támogatott formában, melyeket manapság úgyszintén e hármas szerint osztályozunk, csakhogy egy csoportba más-más elemek kerülnek. A maszturbáció pél­dául az ókorban, a középkor egy részében, a reneszánszban tűrt volt. A XVIII. századtól azonban úgy mondták, hogy gerincsorvadást, epilepsziát és impotenciát okoz, egészen a XX. századig. Századunk végén viszont deviánsnak számít, aki nem maszturbál, mert fiatalkori hiánya csökkenti az or­gazmuskészséget és impotenciát okoz. A prostitúció támoga­tott volt az ókorban, tűrt volt a középkorban és az újkorban. Tiltott volt a XX. század egyes országaiban és a „szocializ­musban”. Hasonló átváltozások elmondhatóak a többi vi­szonyról is. Az ösztönalapú szexualitás mozgását a társadalomban az esztétikai értékek és a szeretet szabályozza; szociológiai értelemben azok a kisebb-nagyobb közösségek, melyekben az egyén él. Tehát ezek változását kell legalább röviden megvizsgálni. Az esztétikai változásoknak, a szexualitást fi­gyelembe véve, azok a részei érdekesek igazán, melyek az emberi testtel vannak kapcsolatban. A nemek közötti mun­kamegosztás lassan, de biztosan elmosódik a következő 50-100 év alatt. Ennek korai megnyilvánulása, hogy a férfi­szépség nem a magamutogató muszkli, és a női szépség nem a túl széles csípő és a ringó faj. A fizikum szépségét a szeretet és a szűkebb közösség közbeiktatódásától eltekint­ve közvetlenül is meghatározza a termelés: az emberi test mennyire felel meg társadalmi feladatainak? Szexualitásról lévén szó, azt az ellentmondást említjük meg, melyek a pá­rosodási hajlam, a szülői-nevelői funkció és a másodlagos közösségekben végzett munka (gyár, iroda stb.) között fenn­állnak. Az emberi viszonyok r­acionalizálódása és a liberaliz­mus terjedése nem hagyja érintetlenül a szeretetet sem. Részben intézményesül (pszichológusi hálózat, karitatív szervezetek, szociális védőháló), részben szétárad, szétsu­gárzódik. A munkamegosztás változása egyre több más em­bertől teszi függővé az egyént, egyre inkább megosztja sze­­retetét. Jelenleg Magyarországon ugyan ezzel ellentétes ten­dencia érvényesül, a csökkenő életszínvonal és az átmeneti elbutulás következményeképp, de ez ne tévesszen meg ben­nünket. A család vizsgálatában a szexuális nevelés változá­sát kell megemlíteni. Az egyik döntő szempont, hogy a válá­sok során előállt a szeretet irányultságának megváltozása. A másik, hogy a családok immár joggal kategorizálhatók gyermeket termelő és nem termelő egységekre; a szeretet családon kívül eső gyökerei megerősödtek. A harmadik jellegzetesség, hogy a szex- és pornókiad­ványok elárasztották a szülőket, és eljutottak a gyerekek­hez. Ez a szexuális kultúra megerősödését okozta, ugyanak­kor a pótcselekvés nem új, de hatalmas színterét nyitotta meg a dohányzás, az alkohol és a kábítószer mellett. (Ma­gyarországon havonta több százezer szex- és pornókiad­ványra van fizetőképes kereslet.) Nagyon kevés azoknak a gyerekeknek a száma, akik tízéves korukig ne találkoztak volna a pornóval, film, videó, könyv vagy újság formájában. Igen fontos különbség azonban, hogy a túl nagy szexualitás csak mint pótcselekvés lélekromboló és nem fizikailag, mint pl. az alkohol. A pornográfia sem tartozik teljesen az elide­genedés körébe, nemcsak azért, mert mint nevelési eszköz fontos lett (hiszen közel s távol nem látni sem falu bikáját, sem kandisznót), hanem azért sem, mert bizonyos formái tá­mogatják a szeretetet, összetartozási élményt adnak. Szá­mos decens családfő erősítgeti így magát az esti szeretet­­adáshoz. Amíg létezik szexualitás, létezni fog a szexualitás nyílt ábrázolása is. A pornográfia társadalomellenes formái azonban sosem fognak igazán elterjedni. A szadizmust, má­sok megalázását, megalázkodását nyilvánvalóan csak feke­tén fogják terjeszteni. Széles társadalmi igény nem lesz rá, különben jaj az emberiségnek. Hogy mi a mérce a társadalomellenességben, azt a szükségletek döntik el. A kérdés az, hogy ezeket a szükség­leteket milyen más szükségletek hívják életre. Ha a legfőbb érték az ember, akkor nem jöhet létre olyan hosszabb távon ható erkölcs, mely az ember mindenoldalú fejlődését gátol­ja. A szadomazochizmus pl. megjelenhet mint partikuláris jelenség, de nem épülhet bele egy mai legitim erkölcsi rend­szerbe, mert az egyenlőség és szabadság elveit felfüggeszti. 65

Next