Kapu, 1990. november (3. évfolyam, 11. szám)
Kedves Olvasó!
!—Kedves olvasó, lapzárta és választások után érkezett ez a levél Amerikából. Úgy érzem, joggal foglalhatta el rovatom helyét — hisz én is erről akartam írni —, csak ez így „kintről” hitelesebb. Brády Zoltán Üzenet hazámba Harmincnégy éves távollétem után végre Budapestre látogathattam. Mint a régészet, a művészettörténet és muzeológia amerikai profeszszora, sokat kellett utaznom Európában, Afrikában és Ázsiában. Jelen voltam nagy változásoknál és történelmi eseményeknél Kongóban, Líbiában és most a Szovjetunióban, valamint a Tienanmen téri népirtás felé vezető események indulásánál Pekingben. Etruszkok, rómaiak, karthágóiak, ókori kínaiak kiásásában is részt vettem, a pusztulásuk okait is elemeztem. Megállapítottam, hogy a fő oka egy politikai és gazdasági egység szétzüllésének az egyének széthúzása, a pártoskodás és ellenségeskedés. Sajnos ezt tapasztaltam Magyarországon, a még gyermekcipőben járó magyar demokráciánál is. Én nem bírálni akarok bárkit is, csak felvilágosítani a veszekedő feleket, hogy milyen veszélyek fenyegethetik a magyar népet. A magyar kormányra és az ellenzék vezetésére egyenlő felelősség hárul a magyar nép életének alakításában. Ezért vigyázniuk kell arra, hogy mit mondanak egymásról, mert minden szót mind Moszkvában, mind Amerikában elemeznek. Marakodásuk a szovjet visszatérni akarók taktikáját segítheti elő. A szovjet vezetők nem szívesen írták le csatlós államaik szabaddá tételét. Gazdasági megerősödésük után valószínűleg megkísérelnek visszatérni. Ha ez bekövetkezik, akkor bizonyítaniuk kell a nyugati világ előtt, hogy Kádár alatt magyar egység volt, és most a széthúzás és ellenségeskedés gazdasági bizonytalanságot idézett elő. Kérem a magyar népet, hogy türelemmel álljon a jelenlegi nem kommunista kormánya mögé. A kormány nem tud eredményesen dolgozni a támadások pergőtüzében. Nem varázslók, akik a semmiből építenek. Tudom, hogy mindenki funkciót akar, és rátermett a vezetésre. De akik a múlt választáson nem kerültek az elsők közé, azok ne ócsárolják azokat, akiknek a nép szavazata adta át Magyarország vezetését. Támadásaik helyett szaktanácsaikkal segítsék a kormányt, hogy kivezethesse Magyarországot a borzalmas gazdasági kátyúból. A következő választáson pedig a demokrácia játékszabályainak megfelelően nem egymást ócsárolva, hanem a népet meggyőző pozitívumokkal kíséreljék meg a vezetés átvételét. Egy jól működő demokráciában nincs végleges vezetői állás, ezért ha a magyar nép is úgy akarja, valaki más viheti át az országot a következő fázison. Ha az is zérusról indul el, akkor a magyar nép csak azt kaphatja, amit a kommunisták hagytak maguk után. Inflációt és gazdasági bizonytalanságot. Hogy az mire vezethet, azt mi tudjuk, akik ókori birodalmak üszkös maradványait ássuk ki. A nyugati tőkések azért adtak Kádárnak annyi pénzt, mert a magyar stabilizálás őrét látták benne. Az nem érdekelte őket, hogy 2