Kapu, 1991. november (4. évfolyam, 11. szám)

NYÍLT TÉR - Egy emigráció -két taktika és a LEVIATAN

Hirtelenjében négy égtáj felől kap kartácstüzet a hajdani Magyarok Vi­lágszövetsége, és vele együtt hovato­vább az „átmentett” mai is. Miközben az „átmentett”, vagyis Budapest központú Világszövetség 1992-re készül, hogy megszervezze a magyar Világkongresszust, arról ér­tesülök, hogy a Cleveland (USA) székhelyű Szabad Magyar Világta­nács és az Árpád Akadémia 1991. no­vember 28. és dec. 1. közötti időre összehívta a külföldi magyarok parla­mentjét, a 31. Kongresszust. E két szervezet mintegy jelzi sértettségét: a mai magyar kormány, úgymond ha­sonlóan az Ateista Egyház kormá­nyának magatartásához, nem veszi figyelembe a Magyar Kongresszus lé­tezését. Amikor Tollas Tibor idehaza talál­kozott tisztelőivel és az Országház­ban átvette magas kitüntetését, ab­ban a hiszemben voltam, hogy­­ mi­vel őt a konfrontáló nemzeti emigrá­ció „Szabad Európás” vezéralakjának tudtam - személyében a nemzeti emigráció egészét köszönti a Haza. Lehetséges hát, hogy München és Cleveland között nincs kapcsolat? Ez a számomra ellentmondásos­nak látszó helyzet késztet az alábbi­ak elmondására. Nyugat-európai és kanadai útjai­mon valamennyi magyar nyelvű la­pot olvastam­­ a honi lapokon kívül, álnéven publikáltam, és nem titok, hogy a montreali székhelyű Nyugati Magyarság című kiadvány állt hoz­zám legközelebb politikai filozófiájá­val, vagyis a hídépítés, a dinamikus taktika hirdetésével, amivel az esetle­gesen megnyíló konvergencia korára készült. Rokonszenvem a Kossuth-Mind­­szenty-féle nemzeti emigráció felé nem szűnt meg ezzel a taktikaválasz­tással, taktikájukat természetesnek láttam, hiszen akik feketelistára ke­rülve nem kaphattak vízumot, avagy elvi döntés alapján nem vállalták, hogy belépjenek a h­adifélytábor ka­puján, a statikus taktikát választot­ták, konfrontálva, elkerülhetetlen­nek vélvén az atomháborút, mint döntő faktort, a felszabadítót. A konvergencia lehetőségét nem vették számításba. A Soros Alapítvány hídépítő takti­kája - hátterében a Zsidó Világkong­resszussal - példaként szolgált a ma­gyar lobbynak: Püski Sándor és az ITT-OTT-osok köre finanszírozta hídépítést. Nem vitás, hogy a Soros Alapít­vány - és nevezzük nevén a gyereket: a „Püski Alapítvány" - működése nélkül sem az MDF, sem az SZDSZ nem nő ki a földből - oly termé­szetesen, amiként kinőtt, hátterük­ben a nemzetközi védelemmel. A Pozsgay-féle kopernikuszi fordu­lat - a száját tátó világ bámulatára - bekövetkezett: háború nélkül - béke­­szerződés. Eldőlt a vita a két taktika között. Mint mondottam volt, mindkettő magyar volt és szükséges. Értetlenül szemlélem a konfrontá­ló nemzeti emigrációs taktika vezér­alakjainak prolongált harcát a hasz­nosult taktika vezéralakjai ellen. Úgy tűnik, maguknak vindikálnák a dia­dalt - az új helyzetet saját győzel­mükként ünnepük. A belátást hiányolom - hiszen a győzelem a magyarságé, és itt a tak­tikáknak nem a győzelméről, hanem a hasznosulásáról van szó. A presztízsharc nem visz előre. Új dimenzióban élünk. Nem gordiuszi csomóról van szó, hanem arról a Le­­viatánról, amely nemcsak az emigrá­ciós politikát fojtogatja, hanem a ho­ni politikát is. Le kell nyisszantani Leviatán fejét. De hogyan? Ésszel. 1987 őszén a Nyugati Magyarság­ban megjelent egy írásom - Arany Ferenc aláírással -, s ebben volt né­hány javaslatom. A hídépítők oldalán jelentkeztem, és ebben a szellemben meditáltam arról, hogy mit is tehetne a magyar emigráció. Az akkori helyzetben - amikor már a romániai falurombolás kezdett a fi­gyelem középpontjába kerülni - arra hívtam fel a magyar emigráció figyel­mét, hogy egységbe kellene forrnia Ceausescu politikája ellen. S ennek érdekében (is!) miért nem hozza létre a magyar emigráció a Magyar Világ­­kongresszus? - kérdeztem. Hol vannak azok a dolgozatok, amelyek a Ceausescu-rémuralmat le­leplezik, s vádiratként a nemzetközi konferenciák, az amerikai és a szov­jet „szenátus” asztalára kerülhet­nek? Mára túlléptünk a hadifogoly­szindrómával jellemzett 45 éves kor­szakon. Mára már egységesült a magyar diaszpóra a világ magyar szigetein, de nincs Világkongresszusa. Miköz­ben van örmény, német, szlovák, zsi­dó stb. Világkongresszus. Vegyük pél­dául a Zsidó Világkongresszust. A zsi­dó államnak - Izraelnek - nincs nem­zeti kisebbsége a környező arab álla­mokban. A magyar államot nemzeti kisebbségként élő magyar tömbök ve­szik körül a szomszéd államokban. Egy emigráció - két taktika és a LEVIATÁN avagy: úton a KIEGYEZÉS felé Nyílt levél Lezsák Sándornak a lakiteleki sátor címére KAPU/67 nyílt tér

Next