Kapu, 1992. július (5. évfolyam, 7. szám)
TALLÓZÓ - Magyarok a világ "végén"
folyt összegnek egy része a régi tulajdonoshoz, egy része az államadósság, s a maradék az állam zsebébe kell hogy folyjon. 1991 első felében a kormány 2,2 milliárd dollár kölcsönt vett fel. Mi történt ezzel a pénzzel? Minden nyugati kölcsönt egy konkrét invesztícióhoz kellene megadni, és a tényleges felhasználást ellenőrizni. A Marshall-terv 40 évvel ezelőtt ragyogóan bizonyította ezen segítség helyességét! A nyugati tőke oda fektet be, ahol a legjobbak az esélyei. Vietnam ma minden invesztornak 5 évi adómentességet biztosít és szavatolja a teljes nyereségtransfert. Észak-Írország a vállalkozási nyereségadót max. 40%ban korlátozta. A parlamentnek hathatós rendeleteteket kell alkotnia a nyugati tőke becsalogatására. Ez igenis versenyfutás, amelyben az győz, aki kedvezőbb feltételeket biztosít, és azokat becsületesen be is tartja. Sajnos e téren Magyarországon még sok a tennivaló! Ádámfi György (Aachen) Ahová nem érnek el a „csákányütések” Pár napja késő délután megpróbáltam telefonon elérni a 250 km-re lévő, mezőkovácsi szociális otthon- tában tartózkodó édesanyámat. Az ügyeletes nővér kö- | pzölte, hogy beteget nem lehet a telefonhoz hívni, mivel | | erre szigorú belső rendelet van. Három és fél év Gulág lágerekben eltöltött bánya|munka, egy tönkretett élet, húsz évi kényszermunka § | után nem érdemel meg annyit, hogy a telefonhoz hív- | | ják, amikor a fia beszélni szeretne vele? Tehetetlen dühömben csak azt tudom kívánni a fia rendelet kiagyalójának, hogy őt se engedjék telefonköf szetbe, ha a gyermeke keresi, de ez is pusztába kiáltott szó, hiszen biztos még vezető beosztásban van. Ü S. Tisztelettel: Csaba Zoltán Bp., Ungvár u. 20. II. 10. 1142 Kiegészítés Dr. Kávássy Sándor a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt országgyűlési képviselője kérésének teszünk eleget, midőn lapunk 1-2. számában megjelent „Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt külpolitikai tézisei" közleményének elmaradt utolsó bekezdését kiegészítésül és utólag - a párttól elnézést kérve - az alábbiakban közöljük. Nem hallgathatjuk el, hogy népünket a trianoni és párizsi szerződések révén súlyos igazságtalanságok, sérelmek érték. Az ezekből fakadt kérdéseket a kölcsönös belátás és egyeztetés alapján, a legkirívóbb igazságtalanságok megszüntetésével, a Duna-völgyi népek megbékélésének és barátságának szellemében kell egyszer és mindenkoron a véglegesség jegyében tisztázni és lezárni, hogy annyi könny, vér és harc után a boldog béke köszöntsön e tájra és hogy az itt élő népek együtt, kéz a kézben, indulhassanak el a felemelkedés útján, egy mindannyiunk számára biztató és ragyogó jövő felé. Dr. Kávássy Sándor 79 TALLÓZÓ NEMZETŐR DULITLINUL , MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK ALAPÍTOTTAK 1956-BAN Magyarok a „világ végén” A legkisebb magyar közösség a nyugat-kanadai Nanaimóban Mai ellenségeskedő, feszült, testileg-lelkileg silányodó világunkban reményt, hitet és példát adhat a Victoria sziget Nanaimo városában élő piciny magyar közösség összetartozásból, Istenhez, hazához való hűségből és élni akarásból. Nanaimo magyar lakossága a II. világháború, illetve a levert 56- os szabadságharc után telepedett le fogadott hazájában, ahol 1957-ben jótékonysági egyesületet, majd 1985-ben Mandalik Mária, Polgárdi László és Hunyor György kezdeményezésére, mindössze 32 taggal - életre hívták a Nanaimo! Magyar Kulturális Egyesületet, amely nem kevesebbet vállalt küldetésként, mint a gazdag magyar hagyományok ápolását és ennek megismertetését mind a befogadó országgal, mind az országban élő nemzetek képviselőivel; 56 szellemének őrzését és méltó megünneplését minden magyar ünnepnek. Ez a piciny, de annál aktívabb közösség nemcsak a helyi kulturális rendezvényeken vállalt kiemelkedő szerepet, de saját maguk által alkotott kiállítási tárgyakkal, táncosaik felléptetésével gazdagították az úgynevezett Kanada Nap nemzeti kultúrműsorait is. A legkisebb magyar közösség tagjai Önerőből 1988-ra felépítették saját kultúrotthonukat, ahová az emigráció legnagyobb élő íróit-költőit hívták meg előadást tartani. A budapesti Tavasz Kórus mellett Tollas Tibor és Hajnal László Gábor is vendége, csodálója lehetett a nanaimoi magyarok közösségi életének, amely azért csoda, mert mindössze harmincegynéhány ember tartja életben, mozgásban. Erre a kevés létszámú, de annál kitartóbb és aktívabb magyar csoportra a kanadai televízió stábja is kíváncsi volt és az életüket, munkásságukat bemutató filmet háromszor is a tévé műsorára tűzték - gondolom, tanulságul szánva. Tanulság lehet ez mindannyiunk számára, akik feladni látszunk egykoron kiépített erős bástyáinkat, belefáradva az emigrációs feladatokba, egykoron vállalt küldetéstudatunkat felcserélve a nyarankénti hazalátogatás önigazoló kényelmével. Pedig tennivaló lenne bőven. Ezt bizonyítja a világ legkisebb magyar közössége is, amelynek - Isten áldását kérve további munkájához - sok-sok sikert kívánunk. Nemzetőr, 1992. május Válogatta: Egressy Zoltán