Kapu, 1994. június-július (7. évfolyam, 6-7. szám)
MAGYAR MÚLT - Dúcz László: Szent maradunk a turul
34 MAGYAR MULT ó Gyula már felhívta a figyelmet arra, hogy a pusztai népek övcsattja rangjelző. Itt jól felismerhetően jávorszarvasról van szó, de az agancsa nem jávorlapát. A szarvasba - háta közepén - beleoldva egy füles ragadozó madár. A jelenet nyugodtan elfogadható párzási pillanatnak, hiszen két test csak ekkor olvad egybe, így ez az övcsatt is Emese álmát, azaz a turul legendát idézi, már a szkítáknál is az ie. V-IV. században! Az említett rajzok között mindenképpen közös vonás, hogy vallási szertartások „szereplői” (temetés, templom). Tehát a jelenetek mindenképpen kapcsolatosak az Úrral, az Atyával. Mivel - mint megállapítható -, a madaraknak fülük ábrázoltatott (az újkori ábrázolásokon ez gyakran elmarad, vagy korona van helyette), de tudjuk jól, nincs ilyen testrésze, ezzel szinte rá van írva a nevük, azonosításuk, így tehát amelyik ragadozó madárnak füle van a régészeti emlékeink között, az ugyanannak a madárnak tekinthető. Ez a fül vezet el a nagyszentmiklósi kincs madaraihoz is. Ezen jeleneteket elemzésük során nyugodtan elfogadhatjuk megtermékenyítési pillanatnak, ha figyelembe vesszük a következőket: - a motívum egy-egy bokályon van, amely edény leánykéréskor (párválasztáskor) használatos; - vagy temékeny ágak, vagy életfák között „játszódik” a jelenet, ez szintén az élet keletkezésére utal; - a 2. sz. korsón az asszony nyakába van akasztva a „kopt kereszt”, a három ágú nyaklánc, ami az élet jele, sőt az életfa ágait tartja a nő a két kezében. (10. kép) Molnár V. József szerint a következő modell-képekkel modellezhetőek a népművészeti ábráink. (11. kép bővebbet DL: Közöttünk élő turulmadár és MV. J.: Vázlat a természetes műveltségről) A hat abrabol egy igen „kínálja” magát, mert már találkozhattunk vele pl.: a szkíta rúdvég díszen. (6. képen) Szerkezetük megegyezik, s a repülő madarat idézi. (12. kép) A modell-elem egy háromszor hármas hálózatban úgy helyezkedik el, hogy a kitöltött négyzetek száma sem a sorokban, sem az oszlopokban nem ismétlődik. Ezen szabályt betartva bővíthetjük a 4x4- es az 5x5-ös és a 6x6-os méretre. (13. kép) Már a 4x4-es ábráról jól érződik, hogy a modell mért repülő madár, de az 5x5-ös modellkép megtalálható a kusán uralkodó feje fölött, mint a kiterjesztett szárnyú Turul madár (Abdál Kumral dervis álma). (14. kép) Természetesen ez nem a modellkép, csak hozzá igen hasonlatos jelzés. A továbbiakban azt kell figyelembe vennünk, hogy a nőt sok esetben halként ábrázolják (sellő) népművészeink, s azt vehetjük észre, hogy a 6x6-os hálózat „madarára” két hal fektethető úgy, hogy a „madárról” nem lóg le, hanem belesimul. (15. kép) Ha ezt a modellegyüttest ráhelyezzük a nagyszentmiklósi bokájok (2. és 7. korsó) madaras képeire, láthatjuk, hogy azok tökéletesen modellezhetőek. A halak ahol egymást fedik halkettős, ott, ahol az asszony is „kettős”, hiszen gyermeket vár. (16. kép) Ezt igazolja a felső- Tisza vidéki keresztszemes hímzésminta motívuma, ahol ugyanezekkel a „modell-elemekkel” találkozunk. (17. kép) A hal és a lépcső kapcsolata a madár jegyében, vagyis a nő és a férfi az Úr akaratából termékeny. Mivel a modellrendszer elsősorban nem az alakzatokat, hanem a tulajdonságokat (belső logikájukat) modellezi, más motívumokat más helyen is értelmezhetünk, így pl.: - szerintem - a következő lisztmezőkanál a Turul legenda (Emese álma) legszebb újkori megformázása. A kanálról jól látszik, hogy ragadozó madár. Görbe a csőre, szeme, füle megformázott, taraja, szárnya csak felölt. Tehát az ősi szkíta füles madárról van szó. A madár hátán a Napkorong, azaz a Nap, az Atya küldötte, tőle jön. A napkoronggal szemben a (kanál pereme) Hold-sarló: a nő, azaz az anya. Mindez akkor kezd „működni”, amikor a kenyeret sütő asszony megmeríti a kanalat a lisztben. Még ma is igen sok helyen a kenyeret életnek nevezik. Itt az élet a „szemünk láttára” keletkezik az Úr akaratából - melyet a madár közvetít az anya „ülében”. Csodálatos emléke ősi műveltségünknek, és semmiképpen nem mondható totem hitnek. (18. kép)