Kapu, 1994. augusztus (7. évfolyam, 8. szám)
MAGYAR MÚLT - Henkey Gyula: Magyarok és szlovákok származásának közös gyökerei
1 * Eredeti jelentése a 3. volt (ég), ebből természetesen jött létre a többi.” (TESz) „LINDSTRÖM (Suomi 1852:58), MUNKÁCSI (ÁKE., SIMONYI) Nyr. XLII, 435 [és SCHIDT (Nyr. 99) iráni szavakkal] vö.av. mainyu- »Geist, Himmel« újperzsa minő »Himmel, Paradies« hozta kapcsolatba” (AMSzkFuEl). A finnugor nyelvekben a magyaron kívül csak a mordvinban van meg e szó, s a mordvinok „beleestek” népeink vonulási útvonalába, így közvetlen átvétellel juthattak e szóhoz, s azt az -t képzővel saját nyelvükbe honosították. A „menny” igen korán az „Ég”-nek is hasonló ősvallási tartalmat adott: „Adja az Ég, hogy úgy legyen. Elvette az Ég”, stb. „Üdvözült gyönyörrel Lelkem ott ül szeme szép egében.” Vör. A legnagyobb földi boldogság az égihez hasonló: a mennyei boldogság üdvözültsége. Ezzel szemben áll a földi, melyet az üdvözült elhagy, melyből megszabadul. Az ,,üd(v)” szó ótörök eredetű: „id - senden, entkommen lassen, verlassen; modales Hilfsverb: lassen II terket, gönder, kagir” Jelentése: küld, megmenkül(ni hagy), elhagy; stb. Azonos tövű szó, az: „Idug (das vom Himmel geschichte, daher) heilig II mukkades” J.: az Égtől (akaratából / történt, ezért) szent (Gabain: Alttürk, Gramm) Úgy tűnik ősiránt, nem finnugor szó a „menny”. Az eredeti (belső-ázsiai) hun írásjel jelentése: „menny” - amit az ótürk jelrendszer jele és akrofóniás „m” hangértéke őrzött meg számunkra. Ott a nyílvessző is jelölve van a jel rajzán. Nálunk - a székelyeknél - a kereszténység felvételével, vallástartalma változásával? - lett „údhely” a jelentése, mely végül is „csereszabatos” - analóg - a „menny” fogalmával. Székely-hun hangértéke: akrofóniás „ü”. „Nyugat” jelünk - mely elnevezés újkori szó - a nyugati „félteke”, a teknős teknőjének a nyugati fele. (23. ábra) Eredetileg a „naplemente”, a Nap „nyugovása” irányát jelölte. „nyugat 1789: „Vitézi” Fordítván nyugotra tsavarj.” J. 1789 k.: „az az égtáj, amerre a Nap lenyugszik, West” Magyar fejlemény: jelentéstapadással vált ki a napnyugat birtokosjelzős összetételből, vö.: 1405 k.: „occidens: nap nugath II nyugati irány” „1577 k.: „naplemente” 1531: nap nyugaty sz. A napnyugat és a napnyugta változata közt hasadás következett be: az első az iránynak, a második a „naplemente” fogalomnak jelölője lett.” (TESz) Az önállósult „nyugat” szavunk előzménye tehát: nyugalom, nyugovás, (iránya a lemenő Napnak), amerre „nyugoszik” a Nap. Jelünk hangértéke: akrofóniás „rty”. A jel azonos rajzolatú formában jelen van az ótürk jelrendszerben is, ahol hangértéke: „y” (j). Oszmánli „nyugat”, bati. Ótörök szószedetben nem találtam - ahol viszont „p”-vel kezdődő szóként volna esetleg várható, így szinte kizárt, hogy a nyugat jele volna. A nyílvessző jelen van az ótürk jelrendszerben, miként a hunban is az „pj”-al (íjfeszítő) együtt, így az íj jelének kell tartanunk, (rajza alapján) amit akrofóniásan vissza is „igazol”: „ya Bogen N yay” (Gabain: Alttürk. Gramm.) Igaz, a rajznak „hagyományos” (kezdetleges) íj alakja van, nem reflexíj. (23. ábra) A következő részben megismerkedünk a jelcsalád hátralévő három jelével, és az alapvető, döntő fontosságú uráli, „Irbitparti Szikla-rajzok” megismerésével (és jeltörténeti összefüggéseivel) folytatjuk utunkat régmúltunk még ismeretlenebb és meglepőbb mélységei felé. Henkey Gyula MAGYAROK ÉS SZLOVÁKOK SZÁRMAZÁSÁNAK KÖZÖS GYÖKEREI I. Az első világháború végéig a szlovákok a Kárpát-medence azon népei közé tartoztak, amelyek sorsközösséget vállaltak a magyarsággal. Sok szlovák harcolt együtt a magyarokkal a Rákóczi és az 1848/49-es szabadságharcban. A szlovák nép származására, a „Nagymorva birodalom” kiterjedésére, valamint a magyar-szlovák kapcsolatok első időszakára vonatkozó magyar és szlovák nézetek a História 1986/1 számában olvashatók. Bár a történeti források gyakran ellentmondásosak későbbi időpontban foglalnak össze korábbi eseményeket - történeti szempontból Györffy György álláspontját támasztják alá a népesedéstörténeti, régészeti és embertani adatok és a szlovák Ján Dekan feltevései látszanak a legdélibábosabbnak. Györffy szerint a szlávok szétköltözése Kelet-Lengyelország és Nyugat-Oroszország határvidékéről a 6. századtól indult meg, így a szlovákok szláv rétege sem költözhetett korábban a Kárpát-medencébe. Az avar birodalmat Nagy Károly 803-ban döntötte meg, így Pribina ezt követően szervezhette meg a Német-Római császárságtól függő „Nyitra-szláv” fejedelemségét. Pribinát 833 és 838 között Mojmir morva fejedelem száműzte, aki az előző években egyesítette a Morva folyó vidéki szlávokat. Mert a honfoglaló magyarok Nyitrát 900-ban foglalták el és szállták meg, a Dunától északra eső, jelenlegi délnyugat-szlovákiai területeket, a „Nagymorva birodalom” észak-kisalföldi időszaka nem lehetett hosszabb 62-67 évnél, így szakmailag kifogásolható, hogy Ján Dekan az itteni 235 éves avar uralmat „Nagymorva birodalom előtti időszakként” említi, részben azért is, mert a 235 éves avar és a 62-67 éves morva uralom közé beékelődik a szlovákok közvetlen őseinek tekintett Nyitra-szlávok 30- 35 éves Pribina-féle fejedelemsége. 25