Kapu, 1994. augusztus (7. évfolyam, 8. szám)

MAGYAR MÚLT - Szekeres István: Régmúltunk írásjelekben IV. rész

Még ide kell írnom Mészáros Henrietta idézett tanulmányából a következőket: „Nagy utótagú összetett szavaink többsége már régi nyelvemlékeinkben is előfordul / hadnagy: 1213; őrnagy: 1275; stb.” „Hadnagy szavunk régiségben meglevő jelentései is elavultak e funkciók megszűnésével. (I. TESz, ÉSz). Úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű összetételek régisége annak a jele, miszerint a »vezető, jelentős szerepű ember« jelentésű nagy főnév régen széles körben ismert volt. Úgy vélem, főnévi szófajú nagy szavunk jelentéséből a melléknévi jelentések is érthetők.” (Mészáros Henrietta) Végül: ... „az egyeztetésnek gyengéje az is, hogy szavainknak a zűrjénen kívül más fgr. nyelvből nincs javasolt megfelelője.” (AMSzkFuEl.) Tehát „nagy” szavunk ismeretlen a „finnugor” nyelvekben, s valószínűleg a ma jukagír nance szóval közös a múltja. Legrégibb latin betűkkel leírt alakja nyelvünkön: nogu (nogyu) 1055-ben. „Nagy” írásjelünk „kínaiasított” változatát sikerült megtalálni a kínai írástörténetben is. Eric Grinstead szelektálta a „Grammata serica recensa”-ból. (Eric Grinstead: „Guide to the archaic Chinese script”, Lund, 1972., Student Litteratur) - s így akadtam rá B. Karlgren nr. 12181 jeleként. (18. ábra) A kínai alkalmazó egy - az égboltozatot jelképező - vonalat húzott a jel fölé. Alkalmazása elszigetelt, kölcsönzés lehet a kínai írástörténetben. Ideje: Chou II. (i.e. 900-770) Hangértéke „nagy” jelünknek: akrofóniás „n” az ótürk jelrendszerben is. Az (s) „us” (ős), a „fenyő”, a hun uralkodó ligatúrája A nikolsburgi jelrendszerben az írásjel hangértéke „us”, vagyis régi nyelvünkön: ős. „ős” szavunk legrégebben feljegyzett latin betűs változatai: Usu szn. (Usu személynév) 1138/1329; isemucut (isemukut) (ősünket) 1192-95; stb. Tehát: us és is szinte egy időszakban még jelen volt nyelvünkben. „Az uráli alapalak: Ka. Tunkelo (FUF. XIII, 119) az etimológia által ismert cseremisz és finn tagja alapján a szót ősárja vagy még régebbi átvételnek tekinti, vö. szkr. iga „vermögend zu; Besitzer; Herr, Gebieter” („ ősárja ica).” (AMSzkFuEl.) Tehát a jel hangértékként megadott „us” jelölése nem is hangérték, hanem maga a szó. A jellel egy ideig nem tudtam mit kezdeni, míg egy vasárnap reggel kipihenten támadt egy gondolatom, s szétszedtem három alkotójára. Ekkor e ligatúra (jelösszevonás) olvashatóvá lett (jobbról balra): nagy széleség. De ekkor már kaptam le a könyvespolcról az „Attila és hunjai” (Szerk.: Németh Gyula) reprint kiadását (Bp. 1986. Ak. Kiadó), mert roppant ismerősnek tűnt a ligatúra olvasata. „A nagy sanjü, kit az Ég emelt a trónra” - így címezteti magát Mao tun ázsiai hun fejedelem abban a levélben, melyben a kínai császárnak bejelentette birodalma megalapítását. Fia és trónutódja még fennhéjázóbb szavakkal beszél magáról: „A hiung / nu nép nagy san/ jüje, akinek az Ég és a Föld adott életet és akit a Nap és a Hold helyezett méltóságába.” A san / jü az egész mindenség akaratából, legteljesebb támogatásával uralkodik a Földön. Alattvalói előtt mint az Ég fia, mint az Ég hasonmása jelenik meg. Egy kínai feljegyzés szerint az ázsiai hunok fejedelmüket az „Ég fiának” hívták s fejedelmi címének, a san jü szónak is tulajdonképpen az a jelentése, hogy „nagy” és „széles”, mivel az ég, melyet jelképez, ilyen.” (114. old.) A „nagy” „széles” „ég” egyezik a felbontott ligatúra olvasatával. Tehát azonos a kínai feljegyzés szerinti meghatározással, mely feljegyzés egy minősítő jelzős meghatározás: „nagy” és „széles”, mivel az ég, melyet jelképez, ilyen.” - Milyen? - Ahhoz, hogy nyelvileg meghatározzuk a san jü fogalmát, összesíteni kell (és elemezni) az „Ég”-hez viszonyító, minősítő meghatározásait: 1. „Alattvalói előtt mint az Ég fia, hasonmása jelenik meg.” (Tehát nem azonos az „Ég”-gel, csak fia, hasonmása.) 2. „A san ja szónak is tulajdonképpen az a jelentése, hogy »nagy« és »széles«, mivel az ég, melyet jelképez, ilyen.” (Vagyis: csak jelképezi a „nagy és széles” eget, hasonló hozzá.) Konklúzió: „Nagy széles ég” nem lehet, mert akkor azonos volna az „Ég”-gel. Csak „nagy széles egű”, aki jelképe, hasonmása az „Ég”-nek. Ilyen pontos viszonylatot fogalomjelekkel nem lehet leírni, hacsak az nem érzékelteti, hogy „széles” és a „nagy” (sík és térbeli kiterjedést jól érzékeltető) írásjelei az „ég” alsó és felső végéhez csatlakoznak, tehát azonos nagyságúak vele. Azt hiszem, a világ legtökéletesebb ligatúra-szimmetriáját alkotják. Zárt, és kifejezően tökéletes. Mégis, a forma szimmetriája miatt egy nyelvhasználati hiba van benne. Nyelvhasználatunkban a „széles”, súlyozott jelző, mert megelőzi a többit. Pld.: „széles ez föld kerekén nem volt párja”. Tehát a föld: széles és kerek, így a nyelvileg helyes meghatározása a hun főfejedelemnek: „széles nagy egű”. Korabeli nyelvünkön (amikor e cím, elnevezés létrejött) rekonstruálva: „seles nagyu egű” - nagy valószínűséggel. Mivel igen hosszú, rövidítették nyelvünk máig is élő ősi szabályai szerint, amit régi katonai rangjaink rövidítései őriztek meg, ahol a véghangzó (zárhang) is mindig jelölve van. Pld.: hadnagy = hgy.; százados = szds.; őrnagy = egy.; stb. A „jeles négyvegű” = „senü”. Ez később n@ny változással: senyü, majd ülö labiális változással: senyő változattá alakult. A „senyő” létének hagyományát őrzi Sényő községnevünk a Nyírségben, tehát a „jó” folyónevekkel behatárolható területen. Valamint Sényő és Bajánsenye a Dunántúlon. Ez utóbbi(ak) talán Baján honfoglaló vár-hun senyő emlékét őrzi(k). E ligatúrának etnikai jelző értéke van. Amelyik nép írásában előfordul, az nyilvánvalóan hun. A székelyeknél az „us” (ős) jelentése a jelnek analógja, utalva rá, hogy ősükként tisztelték a hun uralkodó(ka)t. Az „us” ligatúra az enlakai unitárius templom rovásfelirat táblájának sarkait díszíti; ezt választotta Varga Géza az általa szerkesztett „Bronzkori magyar írásbeliség” írástörténeti tanulmánykötet borítólapjára is. (Bp. 1993) Az énlakai tábla sarokdíszítések megismétlik a tábla feliratát: „Egy (az) us.” Aten hiányzik a „sarokfeliratokról”. (A rovásfelirat: „EGY AZ ISTEN GEORGYIUS MOSNAI DIaKON”) (20. ábra)