Kapu, 1995. február (8. évfolyam, 2. szám)

VILÁGSZERTE - KISEBBSÉGBEN - Bíró József: Csendkutatás

83 miszerint (négy megkísérelt illetve befejezett merénylet után) „szemé­lyes védelmünkről nem gondoskod­hat,,, ugyanakkor „a rendőrhatóság - mint eddig - a jövőben is a tőle elvárható segítséget nyújtja”. A belügyminiszter megbízásából íródott főkapitányi posta délutánján a Budapest XIII. kerületi Rendőrség nyomozói közölték: apróbb „malőr” történt a nyomozás menetében - a fővárosi XI. kerületi Tétényi úti kór­ház nyilvántartásában nem találják a sérülésről készített röntgenfelvé­telt, az is elképzelhető, hogy elve­szett, de a nyomozást folytatják. Bár - talán - nem tartozik az ügy­menethez, azért mégis feljegyzem: Fónay Jenő „úr” az események sod­rában nem felejtette el kinyilváníta­ni: „A politikai üldözöttek szövetsé­ge - mármint a POFOSZ - Horn úr kormányától éppen olyan segítséget élvez, mint Antall József kormányá­tól...”- A főkomisszár mondandóját majd’ minden magyarországi napi­lap közölte. Szemenyei-Kiss Tamás Miért nem a Biszku Bélákon, Czinegéken kéri számon a múltat?... ' Felháborodva olvasom, hogy vannak, akik ma is Tollas Tibor múlt­jába mártogatják tollúkat, összehor­danak minden zagyvalékot, mert képtelenek a valóságot a rágalmak­tól és hazugságoktól megkülönböz­tetni. Tollas Tibor valóban fiatal csendőrtiszt volt 1945 előtt. Lelkes katonaember. Mint csendőr találta meg az utat 1944-45-ben a jugosz­láv partizánokhoz. Segítette őket, ahol csak tudta. 1945 után - mint tudjuk - a magyar királyi csendőrsé­get az akkori kommunista párt kíván­ságára - főleg az 1944-es deportá- lási szerepük és magatartásuk mi­att - mint háborús bűnös szerveze­tet az Ideiglenes Nemzeti Kormány már Debrecenben elítélte és felosz­latta. Az új demokratikus honvédség a háború után a csendőr-tisztikarból összesen 12 főt talált alkalmasnak arra, hogy szolgálatába vegye. El­képzelhető, milyen nagy volt az „át- szűrés”, „káderezés”, „múlt-kutatás”. Tollas Tibor egyike lett az átvett 12 főnek. A demokratikus honvédség­be került. Tudtommal azért jutott a hírhedt magyar katonapolitika feke­telistájára, mert egyik szemleútján, Kelet-Magyarországon tudomására jutott, hogy a szovjetek - stratégiai okból, szép csendben - újabb dara­bot akarnak a Tiszánál lefaragni Magyarországból. Tollas jelentette Tildy köztársasági elnöknek a készü­lő merényletet. Tildy egész környe­zete a politikai rendőrség felügyele­te alatt állt. Tollast ezek után hamar „elkapták”. „Kinevezték” 1944-es zsi­dó gettóparancsnoknak Kelet-Ma­gyarországon, és ezen az alapon a kommunista népbíróság nyolcévi fegyházzal sújtotta. 1956 tele óta Tollas Nyugaton él. Azóta ismerem, becsülöm. A 35 éves emigráció alatt - hosszú idő - humanizmusával, demokratikus be­állítottságával és magyarságszere- tetével tűnt ki. Versei, írásai, újságja is ezt tükrözte. Kádár kopói többször is vadásztak rá. Hamis vádakkal, fel­jelentgetésekkel igyekeztek őt gán­csolni! Tollas Tibor megalkuvás nélkül emelte magasra 56 véres és szép zászlaját. Az azóta politikai bűntu­datban (ha ismert ő egyáltalában ilyesmit) 60 éves korában, pár évvel ezelőtt elhunyt Pintér István és tár­sa, a ma is Budapesten élő Szabó László (no meg mások) Kádár-féle júdáspénzen ezeregy helyen jelen­tették fel Nyugaton Tollas Tibort -, de vádjaikat képtelenek voltak doku­mentálni. Mostani levélírójuk írásá­ban hivatkozik valamiféle Magyar Szabadságharcosok Világszövetsé­gére, akik a hatvanas években Tol­las Tibort elítélték. Kérem: ez a „Vi­lágszövetség” egy gittegylet volt Nyugaton! 20-30 „vezető funkcióval” és nulla tagsággal. Mai napig kide­ríthetetlen: honnan volt pénzük Tol­las ellen Nyugaton kiadni egy Feke­te Könyvet, amit ismeretlen szemé­lyek az emigráció jelesebb tagjainak ingyen és bérmentve postáztak. Cél­juk nyilván az emigrációbeli ellenté­tek szítása volt. Tollas Tibor ma 75 év körül jár. Münchenben él. Neve idekint nem ment feledésbe. Ausztráliai levélírójától még csak azt kérdezném: ha olyan erős ben­ne az erkölcsi felháborodás, miért nem azokon kéri számon az igazi múltat, akik Magyarországot 1956 óta sanyargatták? „Miért nem a Biszku Bélákon, a Czinege-funkcio- náriusokon, az embernek is törpe lelkű Kállai Gyulákon, akik ma is magas nyugdíjat húznak az általuk kifosztott államtól és kizsákmányo­lásból szerzett villáikban húzzák, meg magukat”. Sajnálatos, hogy 1990 után elmaradt számukra a szükséges katarzis. Ezek a szovjet janicsárok vitték a mai Magyarorszá­got a tönk szélére, sőt taszították az országot gazdasági és erkölcsi mély­ségbe. Bern, 1995. január 13. Gosztonyi Péter Bern (Svájc) Válasz Gosztonyi Péternek novemberi levelére Nem ismerek rá az én mindig sok­ra értékelt, okos, higgadt megfontolt Péteremre! A KAPU legutolsó szá­mában megjelent leveled kiábrándí­tó: a hangja, a stílusa, a nyelvezete és a konklúziója egyaránt. Kérlek, ne beszélj az én nevemben: én még a jövő hónapban esedékes 75. szüle­tésnapom ellenére sem érzem ma­gam sem öregnek, sem kiégettnek. Es 27 éves fiamat -, de számos más barátom gyerekét is - érdeklik „a magyar dolgok”, sőt (noha három­éves kora óta Amerikában él), ami­kor tavaly nyáron Pesten voltam vele, azt mondta: az a célja, hogy „hazamenjen”. (Neki valószínűleg előbb fog sikerülni, mint az apjának, mert egy újabb újrakezdéshez már tényleg fáradtnak és öregnek érzem magam...) A csodaszarvaskodó, sumérkodó és fehér ló-kultuszt űző itteni magya­rokért és szervezetekért (egyébként ez nem emigrációs különcködés, akad belőlük otthon is elég) én sem rajongok, de ahhoz azért nem ven­nék bátorságot, hogy magamat oko­sabbnak tüntessem fel és mást le­beszéljek a velük való kapcsolatról. Mint ahogy ezt Te teszed Brády Zo­lival. (Aki egyébként ennek ellené­re, ugyanebben a számban, ebből a körből származó, nem is egy cikket közöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék