Kapu, 1995. december (8. évfolyam, 12. szám)
Kedves Olvasó
KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Közélet-stádium: Kiss Endre Biztonságpolitika: Major László Világszerte kisebbségben: Dr. Ernyes-Tóth Zoltán lll/3/három Krausz Tivadar 5 Kultúra: Tóth Péter Pál Magyar múlt: Rőczei György Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány 1121 Budapest, Eötvös u. 52-54. A kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és a szerkesztőség címe: 1083 Budapest, Tömő u. 32-38. XVII. em. Tel./fax: 133-4180, 114-9902 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt. 11644006-04470500-44000004 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft Magánterjesztés: Medvecz Elemér Tel./Fax: 270-0207 AthenaeumNyomda Rt. Felelős vezető: Vida József vezérigazgató ISSN 0238 888 X KEDVES OLVASÓI a / is kell a karácsonyhoz? Szeretet és hó. A hó már ----------■! megvan, nagy pelyhekben hull alá, s a szeretet? - az talán kétséges. Szűkebb körünkben megőriztük ezt az emberi tulajdonságot, de vajon munkatársak, gondolkodó társak, másképp gondolkodók között érezzük-e ezt az érzést? A szeretet válságban van. Magyarországon minden válságban van. A családoknak több mint fele szétesik a válóperes bírák előtt, a bűnügyi tudósítások sűrűn emlegetik a családtagok közötti tragédiákat, s a napilapok, a televízió és a rádió tudósításai marakodó pártokról tudósítanak. De ha már globálisak akarunk lenni, akkor beszélhetünk néhol etnikai összeférhetetlenségről, háborúról és vérontásról. És ezt sajnos közvetlen európai környezetünkben is naponta érezhetjük és láthatjuk, miközben tényleg nagy pelyhekben hull a hó és mindent ellep, ami látszik. Ami nem látszik, azt nem tudja eltakarni. Karácsonykor a szeretet számvetése is zajlik bennünk, az ajándékozók és az ajándékozottak között, s talán a magányosak is elgondolkoznak egyedül, hogy vajon miért lettek magányosak, s erről vajon csak a világ tehet? Bevallom , nyolcadik éve megjelenő folyóiratunk is elég sokszor magányosnak érzi magát. Próbálunk védekezni az anyagi kiszolgáltatottság ellen, próbálunk védekezni, hogy ne sajátítsanak ki minket pártok és gazdasági csoportok. Talán néha próbálunk lázadni ellene. S ez a lázadás néha alaposan visszaüt. Legutolsó számunkban közöltük az FKgP elnökének, Torgyán Józsefnek írását, „Hazánk holnap” címmel. A megállapodásunk úgy szólt, hogy a 240 oldalas műből 40 oldalt publikálunk. Ezt megkaptuk mágneslemezen, s változtatás nélkül közöltük a Kapuban. Aztán mégis súlyos kifogás érte periodikánk címlapját: a feliratból azt próbálták kihámozni, hogy mi sanda és csúsztató módon az „utoljára” szót úgy helyeztük el a címlap-szlogenben, hogy legeslegutoljára 50 évvel ezelőtt győzött a kisgazdapárt. Tehát soha többé nem fogja megnyerni a választásokat a magyar demokráciában. Az elnök úrtól szigorú levelet kaptunk, melyben a lap bezúzását követelte. Erről sajtóközlemény is jelent meg, de talán a további tárgyalások tisztázni fogják ezt a félreértést és senkinek nem jut eszébe megsérteni a nehezen kivívott magyar sajtószabadságot. Kiadónk anyagilag nagyon sokat bukott ezen a számon, így felmondott nekünk. Lapunkat ezentúl (és reméljük, most már véglegesen) a Magyar Kapu Alapítvány fogja kiadni. Ehhez az anyagi fedezetünk megvan. A lap irányvonala továbbra sem fog megváltozni, s megpróbáljuk azokat az érdekköröket összefogni, akik sokat akarnak tenni nemzetünk jobbításáért. Tulajdonképpen a nyolc év alatt már nem is tudom, hányadik „gazdánkat” fogyasztottuk el. Senkire sem haragszunk utólag, csak sajnos nem mindig voltak azonosak az érdekeink vagy nagyon makacs főszerkesztője van ennek a lapnak? Bevallom, az elnök úr „bezúzós” levelétől megrémültem, mert utoljára 1983-ban éreztem ezt az élményt, midőn a „Boldogság gyilkosai” riportkönyvem bezúzását rendelte el a Legfelsőbb Bíróság, s ehhez (máig nem értem!) Dornbach Alajos ügyvéd úr asszisztált. Akkor szerencsém volt, hogy az a könyvem elfogyott hetek alatt, s mire a bezúzó határozatot kézhez vettem, már csak négy példány maradt... A mostani talán döbbenetesebb érzés volt számomra, hisz a régen vágyott és óhajtott demokráciában kaptam meg ezt a levelet. Meg is jegyeztem, ha az elnök úr most így bánik egy nemzeti érzelmű orgánummal, akkor mit fog cselekedni hatalomra kerülése esetén egy ellenzéki újsággal? Reméljük, ez egy rémálom, mert a felvirradt magyar sajtószabadság sértetlenül fog tovább élni, maximum a gazdasági okok és „megszorítások” fogják éltetni és elhallgattatni - hisz emberek vagyunk, akik néha saját előítéletünkben sokkal jobban bízunk, mint mások igazságában. Nem akartam senkit megbántani, s bízunk a jó karácsonyban, a szeretet ünnepében, ami lehet, hogy még egyszer tartós lesz ezen a földön. rea1