Kapu, 1995. december (8. évfolyam, 12. szám)

Kedves Olvasó

KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Közélet-stádium: Kiss Endre Biztonságpolitika: Major László Világszerte­­ kisebbségben: Dr. Ernyes-Tóth Zoltán lll/3/három Krausz Tivadar 5 Kultúra: Tóth Péter Pál Magyar múlt: Rőczei György Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány 1121 Budapest, Eötvös u. 52-54. A kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és a szerkesztőség címe: 1083 Budapest, Tömő u. 32-38. XVII. em. Tel./fax: 133-4180, 114-9902 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt. 11644006-04470500-44000004 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlap­kereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft Magánterjesztés: Medvecz Elemér Tel./Fax: 270-0207 Athenaeum­­Nyomda Rt. Felelős vezető: Vida József vezérigazgató ISSN 0238 888 X KEDVES OLVASÓI­ a / is kell a karácsonyhoz? Szeretet és hó. A hó már ----------■! megvan, nagy pelyhekben hull alá, s a szeretet? - az talán két­séges. Szűkebb körünkben megőriz­tük ezt az emberi tulajdonságot, de vajon munkatársak, gondolkodó tár­sak, másképp gondolkodók között érezzük-e ezt az érzést? A szeretet válságban van. Ma­gyarországon minden válságban van. A családoknak több mint fele szétesik a válóperes bírák előtt, a bűnügyi tudósítások sűrűn emlege­tik a családtagok közötti tragédiákat, s a napilapok, a televízió és a rádió tudósításai marakodó pártokról tudó­sítanak. De ha már globálisak aka­runk lenni, akkor beszélhetünk né­hol etnikai összeférhetetlenségről, háborúról és vérontásról. És ezt saj­nos közvetlen európai környezetünk­ben is naponta érezhetjük és láthat­juk, miközben tényleg nagy pelyhek­ben hull a hó és mindent ellep, ami látszik. Ami nem látszik, azt nem tud­ja eltakarni. Karácsonykor a szeretet számve­tése is zajlik bennünk, az ajándéko­zók és az ajándékozottak között, s talán a magányosak is elgondolkoz­nak egyedül, hogy vajon miért lettek magányosak, s erről vajon csak a világ tehet? Bevallom , nyolcadik éve megje­lenő folyóiratunk is elég sokszor magányosnak érzi magát. Próbálunk védekezni az anyagi kiszolgáltatott­ság ellen, próbálunk védekezni, hogy ne sajátítsanak ki minket pár­tok és gazdasági csoportok. Talán néha próbálunk lázadni ellene. S ez a lázadás néha alaposan visszaüt. Legutolsó számunkban közöltük az FKgP elnökének, Torgyán József­nek írását, „Hazánk holnap” címmel. A megállapodásunk úgy szólt, hogy a 240 oldalas műből 40 oldalt publi­kálunk. Ezt megkaptuk mágnesle­mezen, s változtatás nélkül közöltük a Kapuban. Aztán mégis súlyos ki­fogás érte periodikánk címlapját: a feliratból azt próbálták kihámozni, hogy mi sanda és csúsztató módon az „utoljára” szót úgy helyeztük el a címlap-szlogenben, hogy legesleg­utoljára 50 évvel ezelőtt győzött a kisgazdapárt. Tehát soha többé nem fogja megnyerni a választásokat a magyar demokráciában. Az elnök úrtól szigorú levelet kaptunk, mely­ben a lap bezúzását követelte. Erről sajtóközlemény is jelent meg, de ta­lán a további tárgyalások tisztázni fogják ezt a félreértést és senkinek nem jut eszébe megsérteni a nehe­zen kivívott magyar sajtószabadsá­got. Kiadónk anyagilag nagyon so­kat bukott ezen a számon, így fel­mondott nekünk. Lapunkat ezentúl (és reméljük, most már véglegesen) a Magyar Kapu Alapítvány fogja kiadni. Ehhez az anyagi fedezetünk megvan. A lap irányvonala továbbra sem fog meg­változni, s megpróbáljuk azokat az érdekköröket összefogni, akik sokat akarnak tenni nemzetünk jobbításá­ért. Tulajdonképpen a nyolc év alatt már nem is tudom, hányadik „gaz­dánkat” fogyasztottuk el. Senkire sem haragszunk utólag, csak sajnos nem mindig voltak azonosak az ér­dekeink vagy nagyon makacs fő­­szerkesztője van ennek a lapnak? Bevallom, az elnök úr „bezúzós” levelétől megrémültem, mert utoljá­ra 1983-ban éreztem ezt az élményt, midőn a „Boldogság gyilkosai” riport­könyvem bezúzását rendelte el a Legfelsőbb Bíróság, s ehhez (máig nem értem!) Dornbach Alajos ügy­véd úr asszisztált. Akkor szeren­csém volt, hogy az a könyvem elfo­gyott hetek alatt, s mire a bezúzó határozatot kézhez vettem, már csak négy példány maradt... A mostani talán döbbenetesebb érzés volt szá­momra, hisz a régen vágyott és óhaj­tott demokráciában kaptam meg ezt a levelet. Meg is jegyeztem, ha az elnök úr most így bánik egy nemzeti érzelmű orgánummal, akkor mit fog cselekedni hatalomra kerülése ese­tén egy ellenzéki újsággal? Reméljük, ez egy rémálom, mert a felvirradt magyar sajtószabadság sértetlenül fog tovább élni, maximum a gazdasági okok és „megszorítá­sok” fogják éltetni és elhallgattatni - hisz emberek vagyunk, akik néha saját előítéletünkben sokkal jobban bízunk, mint mások igazságában. Nem akartam senkit megbántani, s bízunk a jó karácsonyban, a sze­retet ünnepében, ami lehet, hogy még egyszer tartós lesz ezen a föl­dön. rea1

Next