Kapu, 1996. január (9. évfolyam, 1. szám)
INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM - Palotás Pál (USA): Az 1944 októberi tragédia
mb 83 változás első kormánya előttem teljesen érthetetlen indítékok alapján keblére ölelte a „münchenieket”. Figyelemre méltó, hogy a „nyilasok honfoglalását” (ahogy itteni fiatalabb barátaim nevezték) éppen a legvalószínűbb hely, legádázabb régi ellenfelük készítette elő, soron kívüli előléptetést, legfelsőbb kitüntetést is kieszközölve számukra. Előállt az a helyzet, hogy aki a nyilas hatalomátvétel előkészítésében és végrehajtásában részvétellel reálisan gyanúsítható, ahelyett, hogy árulásáért felelősségre lett volna vonva, a legmagasabb kormánykörök dédelgetett kitüntetettjeként köztisztelet tárgya lett. Vajon ez is a hagyományőrzés velejárója? Példát ad a fiatal generációknak, hogy érdemes esküszegőnek, hazaárulónak lenni, hiszen még medáliát is adnak érte ebben a nyakatekert országban? Annyi látszik, hogy a Habsburgok keze van benne a dologban. Szálasi Münchenre zsugorodott gárdája immár közmegbecsülésnek örvend, tehát fel lehet tételezni, hogy a demokratikus magyar kormány magáévá tette a nyilasok törvényes hatalomra jutásának a meséjét. Vagyis Horthy negyedszázados főhatalma kikapcsolásával (hiszen annak kellő perspektívába helyezése „még nem időszerű’) Szálasi nemzetvezetése lett jogfolytonos a Monarchia dicstelen kimúlása után. Vagy még a debreceni ideiglenes kormány és Rákosi egyeduralmáig az egész demokratikus kormányzás is a feledés süllyesztőjébe kerül? Avagy a történelmünk sötét lapjaira talán? Vagyis a sorrend: Habsburgok, - úr, - nyilasok, - úr - Für-Antall kormány, -utána az özönvíz? Ezek után már csak a nyilas „kormány” tagjainak a rehabilitációja van hátra. Még megérjük, hogy a Bataton utcát átkeresztelik Beregfy utcára. Rossz tréfának látszik, de az oda vezető útnak több mint a felét a Für együttes már megtette. A jelenlegi kormány pedig aggodalmasan tartózkodik az „emigráción belül kialakult ellentétekben” bárminő állásfoglalástól. Hivatalosan. Nem értem! Vagy talán Habsburg restauráció van készülőben? Néhány éve nem hittem, hogy akadna magát magyarnak tartó értelmes ember, aki a mai időkben csak ki is ejti a Habsburg nevet, mikor politika, a Nemzet jövője, vagy éppen hagyományápolás kerül szóba. Hát nem volt igazam: akadt gyászmagyar. Bőven. Pedig a Habsburg dinasztia Nemzetünk számára istencsapása volt. Idézem egy neves emigráns történész megállapítását: „A 27 Habsburg-uralkodóból mindössze 4 van olyan, akit a törvény és alkotmány flagráns és sorozatos megsértéséért a véres atrocitások miatt ne lehetett volna jogosan bíróság elé állítani.” II. Rákóczi Ferenc lovasszobrának kelet felé eső oldalán latin írással vésték be a vádiratot a Habsburgok hitszegéseiről. A „Recrudescunt” segélykiáltás volt az egész világ felé. Az 1848-as szabadságharcunk leverésére a fiatal „tapasztalatlan, jóhiszemű” Ferenc József császár az orosz cár segítségét hívta. A hadjárat vezetője, Paskievics herceg nem fogadta el tőle a kitüntetést, mert az aradi Tizenhárom kivégzését hóhér munkának minősítette. Mindezek nagyon régi dolgok, az igaz. De eddig még nem hallottam az igen nagyszámú Habsburg család egyik tagjáról sem, hogy szőrcsuhában elzarándokolt volna Világosra, vagy hogy koszorút helyezett volna a Nagyságos Fejedelem szobrára. Ennyit a Habsburgokról. 1944 október idusa a nemzetidegen magyar középosztály jellegzetes tünete. Annak a középosztálynak (nevezzük értelmiségnek, úri osztálynak, bárminek), amely saját magát tekinti a magyarságnak, a Nemzetnek, Magyarországnak. Idekint az emigrációban elsősorban. Hadd ismételjem meg: a tragédia pedig abban van, hogy még most, fél évszázad után sem tudjuk felmérni a helyzetet, hogy mit kellett volna csinálni, mi lett volna jobb, ha azt csináltuk volna, egységesen, együttesen. Megszabadulva a kifelé kacsingató belső ellenségtől. Összefogva, a szomszédokkal szót értve, teljes semlegességben. Ami egy kis nemzet számára az egyedüli lehetőség a fennmaradásra... Palotás Pál (USA) a demokratikus honvédség nyugállományú vezérkari őrnagya GRANDPIERRE KÁROLY (CANADA) RAJZA