Kapu, 1996. március (9. évfolyam, 3. szám)

MAGAZIN - N. László Endre: Amit a Csallóközről tudnunk illik

MAGAZIN I. László Endre: Amit a Csallóközről tudnunk illik Természeti adottságok — Emberek — Történelem „Amerre látok: áldott, tarka, tenger, Pihegő földön hullámzó vetés. A nagy világból tenyérnyi kevés, De szent és drága kincs az én szememben. Amerre látok: áldott, tarka tenger...” Ölvedi László: Csallóköz A Csallóköz a Kárpát-medencének nyugati ré­szében helyezkedik el és ott kezdődik, ahol az Alpok északkeleti, a Kárpátok pedig délnyugati irányban le­alacsonyodnak. Itt lép be ugyanis a Dévényi vagy Magyar kapun a Duna, elhagyva a Bécsi-medencét, a Kárpát-medencébe, illetőleg annak felső, nagyobb egységébe, a Kisalföldre. A Kisalföldnek, melynek megközelítőleg kerek alakja van, szintén a nyugati, illetve északibb részét foglalja el. Tengerszint feletti magassága 10-15 méterrel alacsonyabb, mint a Bécsi-medencéé. A Duna a Kisalföldet — csaknem szimmetrikusan — egy északi és egy déli részre osztja. A Csallóköz nyugati része a Pozsonyi-me­dencéhez, a keleti része pedig a Komáromi­medencéhez tartozik. Minden oldalról folyók határol­ják. Északon a Kis-Duna (régi nevén: Vereknyei-Duna, Érsekújvári-Duna stb ), keleti részén a Vág-Duna, a déli oldalon pedig teljes hosszában a Duna (Nagy­­vagy Öreg-Duna). A Csallóköz a Dunának a legnagyobb szigete. Kiterjedése 1.600 négyzetkilométer. A Csehszlovák Köztársaságnak éppen a nyolcvanad részét foglal­ja el. A sziget mérsékelten megnyúlt ellipszis alakú. A hossztengelye megközelítőleg északnyugat-délke­let irányú. Hossza a Kis-Duna régi kiszakadásától a Vág-Duna torkolatáig kb. 98 km, legnagyobb szé­lessége a Duna sodorvonalától a Kis-Duna sodor­vonaláig megközelítőleg 26 km. Morfológiailag a mérsékelten megnyúlt ellipszis alak a hor­dalékkúpokon a fattyúágak által létrehozott szigetala­kokra jellemző. Rejtélyek, meglepetések, csalódások Marsigli F. Alajos (1658-1730) leghíresebb munká­ja, a Danubius pannonico-musicus 1726-ban jelent meg Amszterdamban. E munkájában így ír a Csallóközről: ....Közönségesen Schitt-nek nevezik (Schutt-nak is.) Van nagyobb és kisebb Csallóköz. Valósággal a re­jtélyek, meglepetések és csalódások szigetei, valósá­gos tömkeleg. Tele van mocsarakkal, nádasokkal, amelyek között az utazó nagyon könnyen eltéved és elveszti a helyes utat. Amikor az utat keresi, belekerül az ingoványok útvesztőjébe és csak az életének veszé­lyeztetésével kerülhet ki a labirintusból. Ha a Duna megárad, majdnem az egész Csallóközt elönti a víz. Ezt látván a mélyebben levő települések lakói magas­abb helyre menekülnek, hogy az életüket megmentsék. Maga a természet is számos csatornával szerdeste keresztül-kasul a Csallóközt, amelyek a Nagy-Duná­ba vezetik a vizeket. Ilyen a Csiliz és a többi kisebb­­nagyobb Duna-ág. Veszedelmes az utazás a Csallóközön keresztül...” De milyen is volt Csallóköz magyar szemmel?! Mátyás király korában (és még legalább kétszáz évig) a Csallóköz igen sok kisebb-nagyobb szigetből állott. Egységes területű Csallóközről csupán a XVII. század derekától beszélhetük. Árvizek alkalmával (tehát évente akár többször is!) a szigetek jelentős része egyszerűen eltűnt a víz rom­boló munkája következtében. Viszont építő munkájának köszönhetően újabb szigetek jöttek létre. A megmaradt szigetek alakja és területe is gyakran a felismerhetetlenségig megváltozott. A köztük kanyargó folyóvizek kiszélesedtek vagy medret változtattak, es­etleg eliszaposodtak, vagy részben feltöltődtek, később teljesen kiszáradtak. Sokszor elegendő volt egy vízbe dőlt fatörzs, egy elsüllyedt hajó vagy bárka, hogy a meder használhatatlanná váljon, eliszaposodjon, s il­yenkor a víz új medret vájt magának. Tény, hogy áradások alkalmával a Duna hordalékának nagy területen végbemenő és fokozott mértékű lerakódása folytán a sziget tengerszint feletti magassága évről-évre mérsékelten emelkedett. Vis­zont ugyanakkor a meder is feltöltődött, hiszen akkor még nem kotorták a Duna medrét. Érdekes, hogy néhány régi térkép a mai Kis-Dunát — a Dunából való kiszakadásánál — néha olyan nag­ynak, vagy még nagyobbnak rajzolja, mint a Dunát magát. Vajon mi lehet ennek az oka? Dr. Szabadi erről ezt írja: „... Nem valószínű, hogy a Kis-Dunának a történelmi időkben több vize lett volna, mint a Dunának, mert egy szélesebb és nagyobb medernek a nyomait hely­enként még ma is meg kellene találnunk. A múltban a Kis-Dunának, mint fattyúágnak — bár kanyargóit — sokkal egységesebb volt a medre, mint a Dunának és így a lefolyási viszonyai is rendezettebbek lehettek, tehát hajózásra is alkalmasabb volt, valószínűleg azért rajzolták a medrét szélesebbre..." Az utolsó gőzhajó a XIX. század hatvanas éveiben úszott végig a Kis-Dunán. Az akkor kiküldött sza­kemberek megállapították, hogy a folyót csak óriási költségek árán lehetne újra hajózhatóvá tenni! Sajnos, nincs már távol az az idő, amikor a Kis-Duna eltűnik, csak a kiszáradt meder mutatja majd, hogy egykor víz folyt benne. A Csallóköz pedig — északi részén — egyesül a szárazulattal. A jövő nemzedékek csak írá­sos emlékekből tudják majd, hogy az egykor Aranyk­ertnek nevezett földdarab egy szinte áthatolhatatlan szigetvilág volt... 49

Next