Kapu, 1996. április (9. évfolyam, 4. szám)
KEDVES OLVASÓ
KEDVES OLVASÓ: KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Major László Világszerte kisebbségben: Dr. Ernyes-Tóth Zoltán OHM: Krausz Tivadar Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Halász Tamás Marton Levente Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő: Fehér Zoltán Tördelő: Kiss Tamás Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége címe: 1083 Budapest, Tömő u. 32-38. XVII.em. Tel./fax: 133-4180, 114-9902 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Pávta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Athenaeum Nyomda Rt. Felelős vezető: Hupján József mb. vezérigazgató ISSN 0238 888 X Hökkenetemet nem bírom legyűrni, még mindig elmélkedek a tegnap történteken. Egy toronyház XVII. emeletén van szerkesztőségünk. Az épületben három lift van. Az egyik már nagyon régóta rossz, tegnap jöttek megcsinálni. A liftház szerkesztőségünk folyosójáról nyílik. A négy munkás megérkezett. Megkértek minket, hogy söreiket hadd helyezzék el a frizsiderünkben. Betettek 28 üveggel, meg üdítőt, mert egyikük nem ivott alkoholt. Délután négyig (mi addig voltunk a redakcióban) a három termetes liftes koma megivott két deci töményt és 28 üveg sört. Ez még gombócból is sok. Közben csinálgatták a liftet. Hát, én azzal a szerkezettel nem fogok XVII emeletet le-föl utazni! Mondanom sem kell, hogy a gondnoknő másnap nem tudta beindítani a liftet. Még szerencse. Úgyhogy ismét kihívták őket... az egészben tényleg az volt a hökkenet, hogy mindez szerkesztőségünk szeme láttára történt. Teljes nyíltsággal. Semmi titkolódzás. Kellemes természetességgel döntötték magukba az italt (néha még a nyálam is csurgód, mert én is szeretem a sört). S mi akarunk bejutni Európába (annak ellenére, hogy itt vagyunk már 1100 éve), most töltjük ki a jelentkezési lapot. Lezüllött hazánknak nagyon össze kell szednie magát, hogy morálisan alkalmazkodni tudjon a nyugat-európai életvitelhez. Bűnözés, kábítószer, pornográfia van Nyugaton is , de a demokratikus közéletet, az üzleti- és a munkamorált igen magas szinten mérik. Néha nálunk elkeseredik az ember, hogy már pénzért sem hajlandók dolgozni egyesek... Már csak azért sem fogunk lifttel járni, mert földszintre költözünk, a Nap utca 13. számú házba. Alapítványunk szponzorok segítségével leperkált egymillió-hétszázezer forintot, és saját bérleményünk lesz. Egy lerobbant épület, egy szerencsétlen kinézetű józsefvárosi bérház udvarán — de hát a miénk lesz! A Nap utca a József körútról nyílik, két percre leszünk az újjáépült Corvin mozitól. Valahogy rendbehozzuk a kellemes monstrumot, s reméljük oda is eltalálnak szerzőink és olvasóink. Nem is tudom panaszkodjak-e még? Jeleztük, hogy a KAPU Filmstúdió befejezte az “Egyszer csak felbukunk” 70 perces dokumentumfilmet arról, hogy miért hal meg évente 30-40 ezer férfi idejekorán, tehát korábban a kelleténél Magyarországon. Fontos film. Ezt a televízió vezetői is belátták, de nem tudnak érte fizetni. Talán reklámmal kompenzálják. De annak a megszervezése és lebonyolítása is nehézkes. Nem mondom, jó üzlet. Egy másik filmünk ára is a kútba esett — a Duna tévénél. Ott meg pénzügyi zárlat van. Szegény magyar médiák. Veszteség, veszteség hátán, de azért vagyunk és maradunk (ha nyomorogva is, de szabadon és függetlenül), mert hál istennek olvasóink számra egyre gyarapszik... és minket az olvasók érdekelnek a legjobban.