Kapu, 1996. augusztus (9. évfolyam, 8. szám)
MAGAZIN - Révffy László (Anglia): Egy békés évforduló
66 Révffy László (Anglia) Egy békés évforduló Száz éve, 1896-ban rendezték az első modern olimpiai játékokat. Soha nem hittem volna, hogy még életemben megemlékezhetek a modern olimpiai játékok 100 éves évfordulójáról. Amikor 16 éves koromban, mint sportoló diák, szeretettel és büszkén búcsúzattam kedvenc atlétikai egyesületem versenyzőit elindulásuk előtt az 1936 évi berlini olimpiai játékokra, egyetlen vágyam volt, hogy talán egyszer én is köztetek lehetek, talán a legközelebbin, 1940-ben. Csupán annyit értem el, hogy olimpiai kerettag lettem, mert közben lángbaborult a világ. Helsinki és Tokió is lemondta a rendezés jogát és 1940-ben elmaradtak az olimpiai játékok. Csak 8 évvel később, Londonban rendezték meg újra, de akkor én már politikai menekültként éltem Angliában, és csak mint néző láthattam a magyar fiúk sikerét. Az ideiglenesen elveszett hazából egy ajándékcsomagot hozott régi iskolatársam és sportbarátom, Pataki Ferenc, aki olimpiai bajnokságot nyert tornában. A talajgyakorlatban bizonyult a legjobbnak, megismételve másik sportbarátom, Pelle István sikerét, aki 1932-ben Los Angelesben nyert ugyancsak talaj menti tornában és lólengésben olimpiai bajnokságot. Talán a 100 éves évfordulón érdemes megemlékezni azokról, akiknek köszönhető a modern olimpiai játékok felújítása. A világ fiatalságának négy évenkénti békés találkozója és vetélkedése a sport terén útmutató kellett volna hogy legyen a világ politikusainak a részére, de ők gyilkoló fegyverekkel, embermilliók kiirtásával akarták bebizonyítani elsőbbségüket, felsőbbrendűségüket más fajok és nemzetek fölött. Ha egyszer győzedelmeskedni fog az igazi olimpiai eszme a népek fiai között, talán elérkezhet az annyira vágyott világbéke, de erre egyenlőre még semmi kilátás nincs. Először a modern és nagyon is életben lévő SÁTÁN-t kell elpusztítatni, hogy ez a vágy valóra váljon... A békebeli békében, ahogy az 1867 utáni időket nevezték, volt egy “Sport” című kis lap, mely beszámolt arról, hogy Athénban “olimpiai versenyeket” rendeztek, kevés versenyzővel, de annál nagyobb lelkesedéssel. Az időpont pontosan 20 évvel az első hivatalos modern olimpiai játékok előtti: 1867. A régi görög olimpiai játékok felújítását egy német származású ember javasolta, még a 18. század végén, akit Guths-Muthsnak hívtak. Alig vagyunk még a magyar szabadságharc után, amikor 1852-ben maga IV. Frigyes Vilmos király is magáévá tette a nemes gondolat megvalósítását, de ahogy a háborúkhoz, úgy a modern olimpiai játékok felújításához is — pénz, pénz, pénz volt szükséges. A görög és német lelkesedők azonban nem jutottak messzire, az eszmét ők csupán felvetették, de annak megvalósítását és útnak indítását egy lelkes francia tudós, Pierre Coubertin báró vállalta magára. Ez a tudós hitt abban, hogy az álom valóra válhat. Sikerült elhitetni különböző pedagógusokkal, hogy a jövőben nem lesz szükség háborúk “megrendezésére”, hanem a világ ifjúsága az olimpiai játékok keretében mérik majd össze erejüket. Fáradhatatlanul utazott, hogy híveket szerezzen és így jutott el Angliába, Norvégiába, Dániába és Svédországba, ahol kedvezően és támogatóan fogadták terveit. Szerencséje volt, mert az 1894-es meghirdetett kongresszusra már olyan elkötelezett segítőtársai voltak, mint a svéd Balek őrnagy, az angol C. Herbert, a magyar Kemény Ferenc iskolaigazgató, és az amerikai princetowni egyetem professzora, W. M. Sloane. A kongresszus megnyitására 1894. június 16-án került sor a Sorbonne-on. Ott voltak a görögök, franciák, oroszok, spanyolok, svédek, magyarok, belgák, olaszok. Akik a messzi távolságok miatt nem jelenhettek meg, levélben biztosították Coubertin bárót, hogy hozzájárulnak a nemzetközi olimpiai játékok messzer Halász Tamás munkája MAGAZIN