Kapu, 1996. október (9. évfolyam, 10. szám)
Kedves Olvasó
KEDVES OLVASÓ Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Világszerte kisebbségben: Iván Károly András OHM: Krausz Tivadar Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Harrach Gábor Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár Borbély Róbert Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége új címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-0710, 303-0711 Fax: 303-0712 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Zalai Nyomda Rt. Felelős vezető: Somogyi Tibor ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X KAPU : V Csak ne lennének ezek az októberi fejfájásos napok! Most is szombaton és vasárnap is dolgoztunk. A nagyobb politikai események mindig hétvégén zajlanak. Mint most az MVSZ tisztújító közgyűlése. Miután minket nem kedvel a Világszövetség, meghívókat, sajtótájékoztató anyagokat sem kaptunk tőlük, így más lapoktól kunyeráltuk ki az időpontokat és a helyszíneket. Pedig nem tartozunk a szövetséget lehurrogók táborába. Nagyon örülnénk egy demokratikusan működő összmagyarság nemzeti érdekit képviselő testületnek. Épp nézem az újjáválasztott vezetők névsorát. Háromnegyedükkel külön-külön jóban vagyunk. Bejárnak hozzánk, kéziratokat küldenek, híreket hoznak-visznek. Kétségtelen, hogy a nyugaton élő magyarok elégedetlenek a Világszövetség munkájával és légkörével. Sőt, elterjedt a hír és terv, hogy a nyugati magyarság kiválik a szövetségből. Szomorú lettem volna, ha a történet így alakul, de hál' Istennek nem. Az alapvető nézetkülönbség oka, hogy a nyugati magyarság jobban hozzászokott a demokratikus szabályokhoz, mint a kárpátmedenceiek, ahol még a gondolkodásmódban, a bólogató mentalitásban érezhető az elmúlt 40 év hagyatéka. Az természetes, hogy egy demokratikusan szervezett közösségben nem egységes, egyívású nézetek simulnak — tolerálandó különbözőségeket kell összeegyeztetni. Ehhez jó néhány MVSZ-vezetőnek (már a múltból eredően is) nincs tehetsége, így még könnyebb a dolga azoknak, akik hivatalból azt szeretnék, hogy az MVSZ működésképtelen legyen. Az önerőből történő széthúzás folyamata meg tudja könnyíteni a belföldi és a külföldi ellenségek munkáját. Ezért is mi nem ágálunk, nem tiltakozunk , semlegességünkkel és hallgatásunkkal is próbáljuk segíteni az MVSZ-t. Ha már együttműködési ajánlkozásainkat még válaszokra sem méltatták... A Világszövetség pénzügyei is borzolták az újságolvasók kedélyét, s azt egy mentegetődző vállrándítással, gyerekes mosollyal a szőnyeg alá söpörték. Na, ezt sem érti meg egy nyugaton megöregedett magyar! Még szerencse, hogy közben felrobbant a Tocsik bomba. A több százmilliós sikerdíjak. Az ügy aprólékos élveboncolása gondolom az ország lakóit és a tisztes vezetőit is rádöbbentette arra, hogy korrupt országban élünk. Az egyéni haszonlesők tobzódnak a több milliós nyomorgó magyarság között, fölötte vagy ott ahol Önök érzik. Vajon eljutunk-e oda, hogy ez a felpuhult ország vagy megerősödik, vagy rothadásnak indul? Mindenki érzi, hogy ez így nem jó. Mit teszünk ellene? Vagy szélsőséges rétegek erősödnek meg a még politizálók közegében, vagy teljesen apátiába zuhan a lakosság és nem érdekli őket a politika és az ország sorsa, önmaga mindennapos létminimumos boldogságát keresi, és aztán tényleg széthullunk. Sokan már forradalommal, polgárháborúval ijesztgetnek minket. De talán sikerül észbekapunk, mielőtt beleolvadunk az európai egyenkontinensbe. Ha már így van, az mindenesetre közelebb van, mint a volt nagy Szovjetunió.