Kapu, 1996. november (9. évfolyam, 11. szám)

VILÁGSZERTE - Várdy Béla (USA, Pittsburgh): Magyarok az Újvilágban

VILÁGSZERTE, azóta a legtermékenyebb magyar könyvkiadók közé küzdötte fel magát. Amerikában kiadott munkák szerzőinek soraiban találunk ugyan egypár “urbá­nus” beállítottságú írót, de nagy általá­nosságban a “népi” írók dominálnak. A Püski Kiadó tehát 1975-ös New York-i, illetve 1989-es budapesti újraalakulása után is megtartotta a Magyar Élet Könyvkiadóra jellemző alapvető “népi” arculatát. Kissé más a helyzet a pár évvel ez­előtt jelentkező és lényegesen kisebb számban publikáló Framo Kiadóval, mely Mózsi Ferenc (sz. 1947) költő ál­tal megindított Szivárvány (1980­) című irodalmi-művészeti-kulturális szemle működésével van kapcsolatban. Móz­si, aki maga is költő, a modern iroda­lomnak a híve, és ezt az orientációját a kiadó politikájába is belevitte. Szerzői között tehát Gömöri György, Makkai Ádám, Györgyey Klára és Ferdinandy Mihály mellett ott vannak az olyan avantgárd szerzők is, mint Bakucz Jó­zsef, Kemenes Géfin László, Major-Zala Lajos, Vitéz György és mások. 1992- ben a Framo Kiadó két pólusú lett, mi­vel gyakorlatilag a Szivárván­­nyal együtt hazaköltözött. Ennek következ­tében aztán a megosztott — chicagói és budapesti — szerkesztői hivatal mel­lett a szerzői gárdája soraiban egyenlő számban vannak külföldi és haza ma­gyar írók. A fentiek mellett még voltak és van­nak más “kiadók" is. Ezek azonban gya­korlatilag inkább nyomdák, melyek időnként könyveket is kiadnak, elsősor­ban a fent jelzett szerzői szubvenció se­gítségével. A sok más ideig-óráig léte­ző nyomda és “kiadó” mellett az elmúlt három évtized folyamán a legismerteb­bek között volt a clevelandi Classic Printing Co., a torontói Patria Publish­ing Co., a Garfield-i (New Jersey) Túrán Printing, valamint a Center Square-i (Pennsylvania) Alpha Publications. Az angol nyelvű könyvkiadás Magyar-Amerikában A fent jelzett, elsősorban magyar nyelven publikáló kiadók mellett voltak olyan magyar vállalkozások is, amelyek kizárólag az angol nyelvű világ felvilá­­gosítására szánt tudományos jellegű, il­letve a klasszikus magyar irodalom re­mekműveit angol nyelven bemutatni hi­vatott munkákat adtak ki. A harmincas években ezen feladat el­végzése céljából alakult a clevelandi Ben­jamin Bibliophile Society a jeles amerikai­magyar vezéregyéniség, Báchkai Béla (1904-78) vezetése alatt. Ez a társaság 1935 és 1941 között működött, mely idő alatt mintegy fél tucat magyar vonatko­zású munkát adott ki angol nyelven. Ezek között szerepelt Kosáry Domokos sokáig igen népszerű magyar történelmi szinté­zise is, mely A History of Hungary cím alatt jelent meg 1941-ben. A második világháború utáni­ évek­ben több magyar kiadó jelentkezett an­gol nyelvű munkákkal is, de azok tar­talma, stílusa és csomagolása általá­ban olyannyira amatőr ízű, hangú és kinézetű volt, hogy azokat az amerikai tudományos világ igen ritkán vette figye­lembe. Néhány munka kivételével ez a megállapítás vonatkozik még a Wass Albert által alapított Danubian Press ki­adványaira is. Hibás angol nyelvezetük és amatőr kivitelezésükön kívül legna­gyobb gyöngéjük az volt, hogy nem vol­tak összekötve egyetlenegy amerikai tu­dományos intézménnyel sem, ennek következtében valamelyik emigráns egyesület égisze alatt jelentek meg. Ezt a hiányosságot legelőször Értavy- Baráth József (1930-95) által alapított és vezetett Magyar Kulturális Alapítvány (Hungaryan Cultural Foundation) igye­kezett pótolni. Tette ezt pedig azzal, hogy az 1969-ben megindított könyv­­sorozatát összekötötte a Buffalóban székelő New York Állami Egyetem (State University of New York at Buffa­­lo) Kelet-Európai Tanulmányi Program­jával, mely aztán az ott megjelent köny­veknek megadta a szükséges tudomá­nyos imprimét. Értavy-Baráth adta ki először angolul Ady, József Attila és Pe­tőfi összes költeményeit az amerikai születésű Nyerges Antal (1917-93) for­dításában. Ugyancsak ő jelentetett meg angol nyelvű tudományos munkákat Lénayról, Kossuthról, Eötvös Józsefről, valamint olyan magyar vonatkozású té­mákról, mint a Mohács előtti Magyaror­szág, a színház szerepe a magyar nem­zeti megújhodásban, a konzervatív erők szerepe az 1848-as forradalomban, a századvégi gazdasági kivándorlás az Osztrák-magyar Monarchiából. Értavy-Baráth József felvilágosító munkásságát folytatta és azt egyhamar túl is lépte Király Béla (sz. 1912) had­történész és nyugalmazott tábornok az általa alapított Atlanti Kutató és Kiadó Társulat (Atlantic Research and Publi­cations) működtetésével, illetve a Tár­sulat tudományos kiadványaival. Könyvsorozatát Király szerencsésen összekötötte a New York-i Columbia University által sponzorált és terjesztett “Kelet Európai Monográfiák” (East Eu­ropean Monographs) című sorozattal, mely tettes kiadványainak szinte egy csapásra nemzetközi elismerést szer­zett. A nemzetközi hírű Columbia Uni­­versity-féle kiadvány-sorozatot külön­ben — amelyben immár csaknem öt­száz kötet jelent meg, melynek jelen­tős része magyar vonatkozású — Stephen Fischer-Galati (sz. 1924) ro­mán származású történész alapította 1971-ben. Király Béla 1977-ben csat­lakozott e vállalkozáshoz egy nagyrészt magyar jellegű alsorozattal, amit 1981- ben összekötött az akkor szintén általa létrehozott és 1990-ben kétpólusossá vált Atlanti kutató és Kiadó Társulattal (Highland Lakes, NY és Budapest). Király Béla sorozatában eddig csak­nem kilencven kötet jelent meg, amely­ből mintegy két tucat kivételével telje­sen vagy részben magyar vonatkozá­sú. S mivel mindegyik kötet angol nyel­vű, s mivel mindegyik része a Colum­bia University által terjesztett “Kelet-Eu­rópai Sorozat”-nak, ezek a munkák a világ minden komolyabb könyvtárában megtalálhatók. Ez egy olyan eredmény, amellyel eddig egyetlenegy magyar emigráció sem dicsekedhetett, s amely — az általános hiedelemmel ellentétben — lényegesen megváltoztatta az eddig igen hiányos magyar vonatkozású gyűj­temények arculatát a világ, s főleg a nyugati világ jelesebb könyvtáraiban. Ez az eredmény részben Király Béla — il­letve Királyt három évtizeden keresztül segítő Pástor Péter történész—, s rész­ben pedig Fischer-Galati érdeme. Ugyanakkor azonban szintén érdeme azoknak az önzetlenül működő, első­sorban magyar származású társada­lomtudósoknak — történészeknek, iro­dalmároknak, politológusoknak, filozó­fusoknak, közgazdászoknak, szocioló­gusoknak és néprajzosoknak — akik egész életüket a magyar múlt és ma­gyar jelen tanulmányozására és meg­ismertetésére áldozták, s akiknek leg­többje ezért igen kevés vagy semmi el­ismerést sem kapott volt hazájától. Ebben a különben örvendetes és di­csérendő helyzetben az a legszomo­rúbb, hogy a fent jelzett, magyar szem­pontból igen eredményes társadalom­­tudósok egy olyan kihaló nemzedéket képviselnek, amelynek már nem lesz követője. A mai társadalmi és gazda­sági helyzetben ugyanis igen kevés az olyan magyar származású fiatal, akik hajlandók lennének életüket és erejü­ket a magyar ügy érdekében feláldozni — mint tették az előttük járó nemzedé­kek tagjai. Ennek a ténynek tudatában a fent jelzett eredmények még nagyob­bak, még fontosabbak, még jelentőség­­teljesebbek. 43

Next