Kapu, 1996. november (9. évfolyam, 11. szám)
VILÁGSZERTE - Várdy Béla (USA, Pittsburgh): Magyarok az Újvilágban
VILÁGSZERTE, azóta a legtermékenyebb magyar könyvkiadók közé küzdötte fel magát. Amerikában kiadott munkák szerzőinek soraiban találunk ugyan egypár “urbánus” beállítottságú írót, de nagy általánosságban a “népi” írók dominálnak. A Püski Kiadó tehát 1975-ös New York-i, illetve 1989-es budapesti újraalakulása után is megtartotta a Magyar Élet Könyvkiadóra jellemző alapvető “népi” arculatát. Kissé más a helyzet a pár évvel ezelőtt jelentkező és lényegesen kisebb számban publikáló Framo Kiadóval, mely Mózsi Ferenc (sz. 1947) költő által megindított Szivárvány (1980) című irodalmi-művészeti-kulturális szemle működésével van kapcsolatban. Mózsi, aki maga is költő, a modern irodalomnak a híve, és ezt az orientációját a kiadó politikájába is belevitte. Szerzői között tehát Gömöri György, Makkai Ádám, Györgyey Klára és Ferdinandy Mihály mellett ott vannak az olyan avantgárd szerzők is, mint Bakucz József, Kemenes Géfin László, Major-Zala Lajos, Vitéz György és mások. 1992- ben a Framo Kiadó két pólusú lett, mivel gyakorlatilag a Szivárvánnyal együtt hazaköltözött. Ennek következtében aztán a megosztott — chicagói és budapesti — szerkesztői hivatal mellett a szerzői gárdája soraiban egyenlő számban vannak külföldi és haza magyar írók. A fentiek mellett még voltak és vannak más “kiadók" is. Ezek azonban gyakorlatilag inkább nyomdák, melyek időnként könyveket is kiadnak, elsősorban a fent jelzett szerzői szubvenció segítségével. A sok más ideig-óráig létező nyomda és “kiadó” mellett az elmúlt három évtized folyamán a legismertebbek között volt a clevelandi Classic Printing Co., a torontói Patria Publishing Co., a Garfield-i (New Jersey) Túrán Printing, valamint a Center Square-i (Pennsylvania) Alpha Publications. Az angol nyelvű könyvkiadás Magyar-Amerikában A fent jelzett, elsősorban magyar nyelven publikáló kiadók mellett voltak olyan magyar vállalkozások is, amelyek kizárólag az angol nyelvű világ felvilágosítására szánt tudományos jellegű, illetve a klasszikus magyar irodalom remekműveit angol nyelven bemutatni hivatott munkákat adtak ki. A harmincas években ezen feladat elvégzése céljából alakult a clevelandi Benjamin Bibliophile Society a jeles amerikaimagyar vezéregyéniség, Báchkai Béla (1904-78) vezetése alatt. Ez a társaság 1935 és 1941 között működött, mely idő alatt mintegy fél tucat magyar vonatkozású munkát adott ki angol nyelven. Ezek között szerepelt Kosáry Domokos sokáig igen népszerű magyar történelmi szintézise is, mely A History of Hungary cím alatt jelent meg 1941-ben. A második világháború utáni években több magyar kiadó jelentkezett angol nyelvű munkákkal is, de azok tartalma, stílusa és csomagolása általában olyannyira amatőr ízű, hangú és kinézetű volt, hogy azokat az amerikai tudományos világ igen ritkán vette figyelembe. Néhány munka kivételével ez a megállapítás vonatkozik még a Wass Albert által alapított Danubian Press kiadványaira is. Hibás angol nyelvezetük és amatőr kivitelezésükön kívül legnagyobb gyöngéjük az volt, hogy nem voltak összekötve egyetlenegy amerikai tudományos intézménnyel sem, ennek következtében valamelyik emigráns egyesület égisze alatt jelentek meg. Ezt a hiányosságot legelőször Értavy- Baráth József (1930-95) által alapított és vezetett Magyar Kulturális Alapítvány (Hungaryan Cultural Foundation) igyekezett pótolni. Tette ezt pedig azzal, hogy az 1969-ben megindított könyvsorozatát összekötötte a Buffalóban székelő New York Állami Egyetem (State University of New York at Buffalo) Kelet-Európai Tanulmányi Programjával, mely aztán az ott megjelent könyveknek megadta a szükséges tudományos imprimét. Értavy-Baráth adta ki először angolul Ady, József Attila és Petőfi összes költeményeit az amerikai születésű Nyerges Antal (1917-93) fordításában. Ugyancsak ő jelentetett meg angol nyelvű tudományos munkákat Lénayról, Kossuthról, Eötvös Józsefről, valamint olyan magyar vonatkozású témákról, mint a Mohács előtti Magyarország, a színház szerepe a magyar nemzeti megújhodásban, a konzervatív erők szerepe az 1848-as forradalomban, a századvégi gazdasági kivándorlás az Osztrák-magyar Monarchiából. Értavy-Baráth József felvilágosító munkásságát folytatta és azt egyhamar túl is lépte Király Béla (sz. 1912) hadtörténész és nyugalmazott tábornok az általa alapított Atlanti Kutató és Kiadó Társulat (Atlantic Research and Publications) működtetésével, illetve a Társulat tudományos kiadványaival. Könyvsorozatát Király szerencsésen összekötötte a New York-i Columbia University által sponzorált és terjesztett “Kelet Európai Monográfiák” (East European Monographs) című sorozattal, mely tettes kiadványainak szinte egy csapásra nemzetközi elismerést szerzett. A nemzetközi hírű Columbia University-féle kiadvány-sorozatot különben — amelyben immár csaknem ötszáz kötet jelent meg, melynek jelentős része magyar vonatkozású — Stephen Fischer-Galati (sz. 1924) román származású történész alapította 1971-ben. Király Béla 1977-ben csatlakozott e vállalkozáshoz egy nagyrészt magyar jellegű alsorozattal, amit 1981- ben összekötött az akkor szintén általa létrehozott és 1990-ben kétpólusossá vált Atlanti kutató és Kiadó Társulattal (Highland Lakes, NY és Budapest). Király Béla sorozatában eddig csaknem kilencven kötet jelent meg, amelyből mintegy két tucat kivételével teljesen vagy részben magyar vonatkozású. S mivel mindegyik kötet angol nyelvű, s mivel mindegyik része a Columbia University által terjesztett “Kelet-Európai Sorozat”-nak, ezek a munkák a világ minden komolyabb könyvtárában megtalálhatók. Ez egy olyan eredmény, amellyel eddig egyetlenegy magyar emigráció sem dicsekedhetett, s amely — az általános hiedelemmel ellentétben — lényegesen megváltoztatta az eddig igen hiányos magyar vonatkozású gyűjtemények arculatát a világ, s főleg a nyugati világ jelesebb könyvtáraiban. Ez az eredmény részben Király Béla — illetve Királyt három évtizeden keresztül segítő Pástor Péter történész—, s részben pedig Fischer-Galati érdeme. Ugyanakkor azonban szintén érdeme azoknak az önzetlenül működő, elsősorban magyar származású társadalomtudósoknak — történészeknek, irodalmároknak, politológusoknak, filozófusoknak, közgazdászoknak, szociológusoknak és néprajzosoknak — akik egész életüket a magyar múlt és magyar jelen tanulmányozására és megismertetésére áldozták, s akiknek legtöbbje ezért igen kevés vagy semmi elismerést sem kapott volt hazájától. Ebben a különben örvendetes és dicsérendő helyzetben az a legszomorúbb, hogy a fent jelzett, magyar szempontból igen eredményes társadalomtudósok egy olyan kihaló nemzedéket képviselnek, amelynek már nem lesz követője. A mai társadalmi és gazdasági helyzetben ugyanis igen kevés az olyan magyar származású fiatal, akik hajlandók lennének életüket és erejüket a magyar ügy érdekében feláldozni — mint tették az előttük járó nemzedékek tagjai. Ennek a ténynek tudatában a fent jelzett eredmények még nagyobbak, még fontosabbak, még jelentőségteljesebbek. 43