Kapu, 1996. december (9. évfolyam, 12. szám)
Kedves Olvasó
Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Világszerte kisebbségben: Iván Károly András OHM: Krausz Tivadar Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Harrach Gábor Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár Borbély Róbert Korrektor: Jankó Bálint Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége új címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-0710, 303-0711 Fax: 303-0712 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft., Zalai Nyomda Rt. Felelős vezető: Somogyi Tibor ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X KAPU 1 reggeli ködös, nyakos idő már elvette a kedvemet. A lapzártát is hétvégére kellett tennünk a KDNP sajátos eseményei és a nyomda ünnepi menetrendje miatt. De ez még semmi! Hosszasan álltam sorban a postán, mert ajánlott levelem érkezett. A kerületi vezető helyettes ügyész, dr. Zoványi Lászlóné aláírásával kaptunk egy levelet, hogy megszüntették a nyomozást F. G. ellen, aki (ha emlékeznek olvasóink) májusban négy napig bezárta előlünk a Tömő utcai szerkesztőséget. Végül is a rendőrség nyitotta ki, s tudtuk folytatni a munkát. Súlyos anyagi és egyéb károk keletkeztek Az ügyésznő által aláírt indoklás szerint F. G. azért nem követte el a magánlaksértést, mert nem magánlakásba hatolt be és zárta ki onnan a munkatársakat. Az indoklásból muszáj idéznem: “A nyomozás irataiból megállapítható, hogy a kérdéses helyiséget a Magyar Kapu Alapítvány szerkesztősége foglalta el és ennek megfelelően is használta, az tehát nem mint “laskás, vagy ahhoz tartozó helyiségeként funkcionált. Tekintettel arra, hogy a cselekmény, törvényi tényállási elem hiányában nem bűncselekmény, a nyomozást a rendelkező részben foglaltak szerint megszüntettem." Bevallom, derültünk. De nagyon! Olvasatunk szerint, akkor be lehet zárni nagyobb intézményeket, hivatalokat, sőt minisztériumokat is (lehet, hogy hasznos lenne!), vagy akár az ügyészséget is, minden bűnhődési lehetőség nélkül. Odamegyek éjjel az épülethez, kicserélem a zárat, és röhögök a szemközti ház kapujából, hogy a hivatalnokok, dolgozók nem tudnak bemenni a munkahelyükre. Nem rossz. És ezt persze büntetlenül lehet csinálni! Fondorlatos módon tovább lehet fonni a dolgokat. Már azt is többször megírtuk, hogy nálunk milyen könnyű büntetlenül autót lopni... A bűnözők cinkos mosollyal, vállukat vonogatva sétálnak az utcán, ahol sötétedés után már nem hasznos járni... de hát százmilliók fecsérelése is nehezen büntethető a sok demokratikus kibúvó miatt. Nahát! Abbahagyom, mert megsértődik az ügyészség, bár lehet, hogy nem tehetnek róla. Na, szóval ezért is felfújtam magam, de már leengedek, de azért sem nyugszom bele, és fellebbezünk. Fellebbezni nem tudunk sajnos az ellen, hogy egyik lapszállító autónk karambolozott Erdélyben. Szegény alapítványunk most szaladgál, koldul, hogy pótolni tudjuk a járgányt. Sok helyről még csak választ sem kaptunk. Egyáltalán, elképesztő ez az új szokás! Cégek, intézmények, politikai személyiségek nem válaszolnak hivatalos levelekre. Még azt sem, hogy “nem”. Még azt sem, hogy “bá” vagy “bá”. Vagy, hogy “menjen a csudába", “francba", és ne zavarjon ezekkel a hülyeségekkel. Semmi. Pedig megkapják, átveszik ajánlva a postástól vagy a kézbesítőnktől... válasz meg sehol. Sohasem felejtem el, hogy két éve Kohl kancellárnak írtunk egy levelet, amire 8 napon belül két oldalban válaszolt, s ezt mi le is közöltük a KAPU- ban. A nyugati cégek, intézmények, partnerek azonnal válaszolnak. De itt nálunk még sokan nem érték el ezt a kulturált szintet. Talán azért, mert vagy nagyon magas nekik, vagy mi vagyunk alacsonyak. .. El is határoztam, hogy jövőre leközlöm a nemválaszolók névsorát... Remélem, sokan hozzájutottak friss kiadású könyvünkhöz, a Kerten: "Tőkés társaságok világuralmá”-hoz. Talán nem bukunk bele ebbe a beruházásunkba. Viszik, terjeszti, fogy. Már a második kiadásnál tartunk, s hallom, az is elkelt előjegyzésben, úgyhogy a jövő héten megrendeljük a harmadik kiadást is. Írhatnék még sok mindenről, de félek, hogy depressziósak lennének, mert csúnya dolgok történtek velünk és Önökkel az elmúló ó esztendőben. Jobb lenne, minél hamarabb elfelejteni az 1996-os évet. Örüljünk, hogy nem haltunk meg. Nem pusztultunk éhen, nem alszunk hideg, havas bokrok alatt, mint az a harmincezer hajléktalan. Még megvagyunk. Van még tartalék rezignációnk. De bármennyire elkeseredett hangulatú embernek tűnök eme ködös, nyakos időben, én hiszek. Mert lehet, hogy jövő évtől már itt lesz a JÖVŐ. És jobb lesz, és szebb lesz, és gazdagabb lesz — hisz másra nem is vágyhatunk. S ha hiszünk az eljövendő jóban, még a közérzetünk is javulhat. Ezért is kívánok szerkesztőségünk nevében minden olvasónknak és ismerőseiknek kellemes karácsonyi ünnepeket és... boldoguljanak úgy, ahogy tudnak.