Kapu, 1997. január (10. évfolyam, 1. szám)
KEDVES OLVASÓ KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Világszerte kisebbségben: Iván Károly András OHM: Krausz Tivadar Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Harrach Gábor Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár Borbély Róbert Korrektor: Jankó Bálint Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége új címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-0710, 303-0711 Fax: 303-0712 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hirker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Zalai Nyomda Rt. Felelős vezető: Somogyi Tibor ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X s__.... éjszakán beszakadt a pincefödéme, amin minden nap mászkáltunk, szerzőinkkel együtt. “Hogy szakadna be alatta a Föld!" Vajon kinek, és ki kívánta ezt? Kerülgetjük az emberes gödröt, s néha a mélybe tekintünk. No, nem érdemel ennyi sort ez az esemény, csak most már hozzátartozik hétköznapjainkhoz, egészen addig, amíg meg nem csináltatjuk. Hát, így vagyunk Magyarországgal is. Itt beszakad, ott beszakad, beleesünk a gödrökbe, csapdákba, avagy nem győzzük kerülgetni. Lassan már 7-8 éve, hogy a rendszerváltás beköszöntött, s hogy ez a vajúdó átalakulás tart. Újabb és újabb csapások érnek minket: begőzölt és erkölcstelen a jellemtelen politika. Mindig is tudnivaló volt, hogy a politikusnak el kell hallgatnia vagy el kell kennie dolgokat, bizonyos érdekeket képviselve, és nem kell mindent azonnal az amorf tömeg tudomására hoznia. De hogy már igazat sem mondanak — megszokottá vált. Mit várunk, akkor már alsóbb régióktól? A korrupció rákja, áttételei már mindenütt marnak, pusztítanak. Büszkén nyilatkozik a VPOP, hogy náluk “csak" ennyi meg ennyi a korrupciós visszaélés. Azt nem teszi hozzá, hogy csak annyit lepleztek le. A rendőrség, az ÁPV Rt... Tocsik ügy, soroljam egészen az önkormányzati kis hivatalnokig? Mindenki tartja a kezét, mindenki zsebre tesz. Zsebre működik ez az ország. A szociológusok és közgazdászok szerint az erkölcstelenség egyik forrása a kisjövedelműség. Hogy lehet megélni 20-30 ezer forintos fizetésekből?! Hogy lehet megélni egy 15 ezer forintos nyugdíjból, vagy a munkanélküli segélyből? Hogyan taníttassuk gyerekeinket, hogy neveljük fel őket? Hogy fizessük a felemelt villany- és gázszámlát? Miért kell fizetni annyi pénzt az autópálya használatért a francia többségű tulajdonú utakra, mint Franciaországban? Frank-honban más fizetések vannak! A munkanélküli fiatalság mit csináljon szabad idejében? Miért a fiatal korosztálytól kerül ki a legtöbb bűnelkövető? Miért olvasunk egyre több brutalitásról, már a kamaszkorúaknál is? A szex- és hirdető újságok miért vannak tele olyan hirdetésekkel, melyekből kiderül, hogy pénzt kérnek szolgáltatásaikért? Sok fiatal főiskolás, egyetemista fiú nyíltan ajánlja kegyeit idősebb uraknak. Az állam nem hagyja magát. Csaltok? Kevesebb pénz folyik be a kincstárba? Hát, akkor „szorítunk a présen! íme, az új TB-törvény. Elképesztő helyzetek is adódnak, és adódhatnak belőle. Például, ha 22 éves kisebbik fiam munkanélkülivé válik (már kétszer előfordult vele), úgy nekem kell fizetnem a minimális társadalombiztosítását egészen addig, amíg nem talál munkát. Most ez a téma, a viharfelhő, e körül csapkodnak a villámok (a parlament ugye megszavazta) és a köznép aggódik, ágál, alkotmánybírósághoz szaladgál... Majd megtaláljuk a kiskaput. Mi is becsapjuk a törvényt valahogy, hisz meg kell élnünk. Laknunk kellene, közüzemi díjat illik fizetni, miközben minden egyre drágább. Kerülgetjük a gödröket. Két erkölcstelen szembenálló fél (a hatalom és a nép) kerülgeti egymást és a gödröket. Közben nem szaporodunk, betegeskedünk, drágulnak a gyógyszerek, korábban halunk meg, fogynak a kórházak... Egyre többen adják vissza a vállalkozói igazolványaikat. Már hallani olyan véleményeket is, hogy nap összecsapások várhatók — akár az utcákon is, midőn már a két fél nem tudja egymást kikerülni a gödrök között. Mintha már farkasszemet néznének egymással — vajon ki üt előbb? Megkerestünk iparosokat, hogy a beszakadt födémet meg kéne csinálni. Idáig már öttel tárgyaltam. Elég komoly összegeket mondottak. TB, ÁFA meg minden nélkül. Csak úgy zsebre. Mikor rákérdeztem erre a hiányosságra, csodálkozva kérdezték: “Miért, talán ki akarja fizetni?" És lenézően legyintettek.