Kapu, 1997. január (10. évfolyam, 1. szám)

KEDVES OLVASÓ KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Világszerte kisebbségben: Iván Károly András OHM: Krausz Tivadar Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Harrach Gábor Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár Borbély Róbert Korrektor: Jankó Bálint Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége új címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-0710, 303-0711 Fax: 303-0712 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hirker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Zalai Nyomda Rt. Felelős vezető: Somogyi Tibor ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X s__.... éjszakán beszakadt a pince­födéme, amin minden nap mászkál­tunk, szerzőinkkel együtt. “Hogy szakadna be alatta a Föld!" Vajon kinek, és ki kívánta ezt? Kerülgetjük az emberes gödröt, s néha a mélybe tekintünk. No, nem érdemel ennyi sort ez az esemény, csak most már hoz­zátartozik hétköznapjainkhoz, egészen addig, amíg meg nem csi­náltatjuk. Hát, így vagyunk Magyarországgal is. Itt beszakad, ott be­szakad, beleesünk a gödrökbe, csapdákba, avagy nem győzzük ke­rülgetni. Lassan már 7-8 éve, hogy a rendszerváltás beköszöntött, s hogy ez a vajúdó átalakulás tart. Újabb és újabb csapások érnek minket: begőzölt és erkölcstelen a jellemtelen politika. Mindig is tud­nivaló volt, hogy a politikusnak el kell hallgatnia vagy el kell kennie dolgokat, bizonyos érdekeket képviselve, és nem kell mindent azon­nal az amorf tömeg tudomására hoznia. De hogy már igazat sem mondanak — megszokottá vált. Mit várunk, akkor már alsóbb régi­óktól? A korrupció rákja, áttételei már mindenütt marnak, pusztítanak. Büszkén nyilatkozik a VPOP, hogy náluk “csak" ennyi meg ennyi a korrupciós visszaélés. Azt nem teszi hozzá, hogy csak annyit lep­leztek le. A rendőrség, az ÁPV Rt... Tocsik ügy, soroljam egészen az önkormányzati kis hivatalnokig? Mindenki tartja a kezét, minden­ki zsebre tesz. Zsebre működik ez az ország. A szociológusok és közgazdászok szerint az erkölcstelenség egyik forrása a kisjöve­­delműség. Hogy lehet megélni 20-30 ezer forintos fizetésekből?! Hogy lehet megélni egy 15 ezer forintos nyugdíjból, vagy a munka­­nélküli segélyből? Hogyan taníttassuk gyerekeinket, hogy neveljük fel őket? Hogy fizessük a felemelt villany- és gázszámlát? Miért kell fizetni annyi pénzt az autópálya használatért a francia többségű tu­lajdonú utakra, mint Franciaországban? Frank-honban más fizeté­sek vannak! A munkanélküli fiatalság mit csináljon szabad idejé­ben? Miért a fiatal korosztálytól kerül ki a legtöbb bűnelkövető? Mi­ért olvasunk egyre több brutalitásról, már a kamaszkorúaknál is? A szex- és hirdető újságok miért vannak tele olyan hirdetésekkel, me­lyekből kiderül, hogy pénzt kérnek szolgáltatásaikért? Sok fiatal fő­iskolás, egyetemista fiú nyíltan ajánlja kegyeit idősebb uraknak. Az állam nem hagyja magát. Csaltok? Kevesebb pénz folyik be a kincstárba? Hát, akkor „szorítunk a présen! íme, az új TB-törvény. Elképesztő helyzetek is adódnak, és adódhatnak belőle. Például, ha 22 éves kisebbik fiam munkanélkülivé válik (már kétszer előfor­dult vele), úgy nekem kell fizetnem a minimális társadalombiztosítá­sát egészen addig, amíg nem talál munkát. Most ez a téma, a viharfelhő, e körül csapkodnak a villámok (a parlament ugye megszavazta) és a köznép aggódik, ágál, alkotmány­­bírósághoz szaladgál... Majd megtaláljuk a kiskaput. Mi is becsapjuk a törvényt valahogy, hisz meg kell élnünk. Laknunk kellene, közüzemi díjat illik fizetni­, miközben minden egyre drágább. Kerülgetjük a gödröket. Két erkölcstelen szembenálló fél (a hata­lom és a nép) kerülgeti egymást és a gödröket. Közben nem szapo­rodunk, betegeskedünk, drágulnak a gyógyszerek, korábban halunk meg, fogynak a kórházak... Egyre többen adják vissza a vállalkozói igazolványaikat. Már hallani olyan véleményeket is, hogy nap össze­csapások várhatók — akár az utcákon is, midőn már a két fél nem tudja egymást kikerülni a gödrök között. Mintha már farkasszemet néznének egymással — vajon ki üt előbb? Megkerestünk iparosokat, hogy a beszakadt födémet meg kéne csinálni. Idáig már öttel tárgyaltam. Elég komoly összegeket mon­dottak. TB, ÁFA meg minden nélkül. Csak úgy zsebre. Mikor rákér­deztem erre a hiányosságra, csodálkozva kérdezték: “Miért, talán ki akarja fizetni?" És lenézően legyintettek.

Next